A véradó nap szomorú apropójára minden bizonnyal sokan emlékeznek. – Esztergom-Kertvárosban 2008. február 11-én, szolgálatteljesítés közben hősi halált halt Borbély Zoltán posztumusz rendőr hadnagy. Emlékére 2010-zel kezdődően minden év február 11-e a Magyar Köztársaság Rendőrségének hivatalos véradónapja.
– Az önkéntes véradással nem csak Borbély Zoltánnak kívánunk emléket állítani, de tisztelgünk azon rendőrök emléke előtt is, akik mindannyiunk biztonságának megóvása érdekében teljesített szolgálatuk közben haltak hősi halált. Véradásunk néma főhajtás a hősök előtt, egyben néma tiltakozás az erőszak ellen – méltatta az eseményt Gaskó Bertalan, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőr-főkapitányság szóvivője.
– Ha tudok, segítek! Nem csak most, egyszer csatlakoztam a kezdeményezéshez, hanem rendszeres véradó vagyok. Ezzel is segítek az embereken. Nekem is volt már rá szükségem, ezért is tudom milyen fontos, hogy a kórházakban mindig elég vér álljon rendelkezésre – jelentette ki Kállai Zoltán nyomozó, egykori profi ökölvívó, miközben a Vöröskereszt munkatársai éppen „csapolták” a karját. Egységesen 4,5 deciliter vért vettek le minden önkéntestől. – Nekünk, rendőröknek a mai alkalom külön motiváció, hiszen mi hivatalból is tudjuk, hogy milyen fontos az élet védelme. Nap mint nap szembesülünk vele munka közben. Talán ezért is ad vért sok rendőr – vélekedett.
– Édesapám is rendszeres véradó volt, nálunk ez családi hagyomány. Én is rendszeres véradó vagyok, nem csak ilyen kampányrendezvény keretében, mint ez a mostani, hanem be is hívtak már, mikor olyan vérre volt szükség, mint az enyém. Most a rendőrség keretén belül vagyok itt, adok vért, de ez nálam szakmától független. Megmondom őszintén: jó érzés, hogy segíthetek másokon – vallotta meg Márku László főhadnagy, aki a véradás befejezése után már állt is fel: szolgálatban vagyok, megyek tovább – mondta búcsúzásként.
Remélhetően minél több önkéntes követi a rendőrök példáját, hiszen a vérre különösen igaz: minden cseppje kincs, életet ment. Hiányában pedig életek kerülhetnek veszélybe. Mindenkinek szüksége lehet rá, és olyankor jól jön mások segítsége, szolidaritása.
Csontos L.
Fotó: Mocsári L.
– Az önkéntes véradással nem csak Borbély Zoltánnak kívánunk emléket állítani, de tisztelgünk azon rendőrök emléke előtt is, akik mindannyiunk biztonságának megóvása érdekében teljesített szolgálatuk közben haltak hősi halált. Véradásunk néma főhajtás a hősök előtt, egyben néma tiltakozás az erőszak ellen – méltatta az eseményt Gaskó Bertalan, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőr-főkapitányság szóvivője.
– Ha tudok, segítek! Nem csak most, egyszer csatlakoztam a kezdeményezéshez, hanem rendszeres véradó vagyok. Ezzel is segítek az embereken. Nekem is volt már rá szükségem, ezért is tudom milyen fontos, hogy a kórházakban mindig elég vér álljon rendelkezésre – jelentette ki Kállai Zoltán nyomozó, egykori profi ökölvívó, miközben a Vöröskereszt munkatársai éppen „csapolták” a karját. Egységesen 4,5 deciliter vért vettek le minden önkéntestől. – Nekünk, rendőröknek a mai alkalom külön motiváció, hiszen mi hivatalból is tudjuk, hogy milyen fontos az élet védelme. Nap mint nap szembesülünk vele munka közben. Talán ezért is ad vért sok rendőr – vélekedett.
– Édesapám is rendszeres véradó volt, nálunk ez családi hagyomány. Én is rendszeres véradó vagyok, nem csak ilyen kampányrendezvény keretében, mint ez a mostani, hanem be is hívtak már, mikor olyan vérre volt szükség, mint az enyém. Most a rendőrség keretén belül vagyok itt, adok vért, de ez nálam szakmától független. Megmondom őszintén: jó érzés, hogy segíthetek másokon – vallotta meg Márku László főhadnagy, aki a véradás befejezése után már állt is fel: szolgálatban vagyok, megyek tovább – mondta búcsúzásként.
Remélhetően minél több önkéntes követi a rendőrök példáját, hiszen a vérre különösen igaz: minden cseppje kincs, életet ment. Hiányában pedig életek kerülhetnek veszélybe. Mindenkinek szüksége lehet rá, és olyankor jól jön mások segítsége, szolidaritása.
Csontos L.
Fotó: Mocsári L.