Az ünnepek, különösen is a mindenszentek, halottak napja nehéz lehet azok számára, akik nem régen veszítették el szerettüket. A gyászmunkában nagy segítség a közösség, ha a gyászoló, sorstársakkal oszthatja meg tapasztalatait, érzéseit. Ezt az igényt felismerve indult egy éve Paraklész gyászoló csoport indult a Deszkatemplom közösségében kétheti rendszerességgel, keddenként 17 órától a templom mellett található gyülekezeti házban.
A csoport hamarosan megújul, így azokat, akiknek a hozzátartozóit az elmúlt évben temették, illetve minden érintett érdeklődőt szeretettel várnak november 1-jén, vasárnap 16 órára a Deszkatemplomba a gyászolók istentiszteletére, ahol hívogatják őket ide is. Az alkalom mottója:
Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (Zsolt.34,19)
A Paraklész csoporthoz később is lehet még csatlakozni előzetes egyeztetés alapján Tóth Tamás lelkipásztornál. Később pedig a gyülekezet más közösségeibe szintén be lehet kapcsolódni, ha már lezárult a gyászfolyamat.
Őszintén a tabukról is
- Mivel a gyászoló csoport egy református gyülekezeti közösség, ezért mindig egy a témához kapcsolódó igerészt olvasunk fel és az alapján kezdünk el beszélgetni a tagok felvetései, személyes kérdései alapján. Ehhez azonban nem ragaszkodunk mereven, hiszen a jelenlévők aktuális szükségleteire figyelünk, és arra igyekszünk reflektálni. A nagyon őszinte légkörű közösségben sokan szembesültek azzal, hogy azok a problémák, amelyekkel gyászuk közben küzdenek és akár tabuként éltek meg, mások életében is jelen vannak. Ez már önmagában gyógyító erővel bír, akárcsak a csoporttagok együttérző figyelme – nyilatkozta szerkesztőségünknek Tóth Tamás, a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség beosztott lelkipásztora.
Kiemelte, az ünnepek, így a mindenszentek, halottak napja is nehéz azoknak, akik a közelmúltban veszítették el hozzátartozójukat, szerettüket, hiszen minden egyes ünnepet ezután a gyászolónak az elhunyt nélkül kell átélnie.
Az örökélet reménységével
- A csoportban komoly bizonyságtételek hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy az a hitbeli bizonyosság, hogy létezik örökélet és feltámadás, mélységes reménység abban, hogy eltávozott szerettük már a mennyországban van. Ez nekem, mint csoportvezetőnek és lelkipásztorként is nagyon megerősítő volt. Persze mindezzel együtt a másik hiánya, elvesztése miatti küzdelem a Földön maradottaknak a nyomorúsága, ami még egy jó darabig megmarad a haláleset után. Viszont az Istentől távolabb lévő tagokra is jó hatással volt a mélyen hívő testvéreik bizonyságtétele és az ő szívükben is elindított valamit, vígaszt nyújtott – osztotta meg a lelkipásztor.
A lelkész a gyászolók mellé álló támogatóknak is mondott néhány hasznos irányelvet. Például ilyenkor nem ajánlott tanácsokat osztogatni, vagy sürgetni a gyászolás lezárásában a másikat, hiszen egyénenként eltérő, hogy kinek mennyi ideig tart a gyászfolyamat. A legjobb egyszerűen mellette lenni és együtt sírni a síróval, illetve segíteni az érzelmek kifejezésében és az emlékezésben.
Az emlékezés kiemelt szerepe
Mai modern, rohanó korunk nem támogatja, hogy megálljunk és nyíltan kifejezzünk gyászunkat, ezért gyakran elfojtás alá kerül és megbetegíti a lelket, de a gyászoló csoport ezt segít feloldani. Például a cigány közösségekben, ahol az érzelmek kifejezésének sokkal inkább teret adnak, hamarabb feldolgozzák a gyászt, aminek egyik legfőbb előmozdítója, hogy sokat beszélnek és emlékeznek a halottukra. Szintén segíthet a búcsúzásban, ha lehetőség nyílik arra, hogy a haldoklóról otthon gondoskodjanak, és nem felejtik ott a kórházban magányosan.
- hívta fel a figyelmet.
Hozzátette, a közösség külön programként ellátogatott Gubás Gabriella színművésznő előadói estjére, amely Polcz Alaine-ról, a Magyar Hospice Mozgalom alapítójának életéről szólt. Ez nagyon építő volt számukra. Továbbá a csoportban felvetődött, hogy szerveznek egy 14 állomásos imasétát, ahol a gyászolók az őket foglalkoztató kérdésekkel szembesülhetnének és átgondolhatnák azokat.
