Ha létezik téma, amelyet még ma is egyfajta társadalmi hallgatás övez, akkor az minden bizonnyal a szervátültetés (transzplantáció). Nem szeretünk beszélni róla, nem jó belegondolni, mi lesz (lehet) a testünkkel, a belső szerveinkkel halálunk után. Szeretteinket – inkább érzelmi, mint értelmi okokból – épségben kívánjuk örök nyugalomra helyezni, a haláluk fölött érzett fájdalomban nehéz beletörődni földi maradványaik bármilyen okból és módon történő megcsonkításába. A közvéleményt sokkoló, szervcsempészetről, szervkereskedelemről szóló médiahírek, a hasonló témájú könyvek, filmek ugyancsak nem tesznek jót az ezzel kapcsolatos társadalmi tudatnak, fokozzák a borzadályt, az ellenérzést.Ökrös Ilona szerint Magyarországon jelenleg körülbelül háromszázan tiltották meg előzetesen, hogy belső szerveiket a haláluk után felhasználják. A hatályos törvények értelmében ugyanis minden felnőtt magyar állampolgár szervei felhasználhatók, transzplantációs célokra, akit agyhalottá nyilvánítottak. Kivéve, ha ezt még életében, írásban meg nem tiltja, s nem regisztráltatja tiltakozását hivatalosan, a háziorvosán vagy szakmai intézményen keresztül.
Az orvosokat is megviselik a viták
A főorvos-asszony szerint ezzel sok esetben nincsenek tisztában, az elhunytak hozzátartozói sem. Úgy gondolják, ők is megtilthatják halott rokonaik holttestének donorként történő felhasználását. - Erre nincs törvényi jogosultságuk, az orvosoknak csupán tájékoztatási kötelezettségük van – szögezte le Ökrös Ilona. Más kérdés, hogy sokszor az orvosokat is annyira megviselik ezek a sajátos, vitás jelenetek a hozzátartozókkal – amelyek néha jogi eljárásba torkollnak – hogy egyes esetekben ezért sem indítják el a szervkivételi (donációs) eljárást.
A beteg agyhalálát az erre hivatott orvosi bizottság három tagja állapítja meg, egymástól függetlenül. A donációs eljáráshoz az adott kórháznak rendelkeznie kell a szükséges személyi, és tárgyi feltételekkel - felszereltséggel - hiszen ilyen esetekben a szervek működését az agyhalál beállta után is biztosítani kell.
Az ország, az orvosi egyetemek szerint négy régióra van osztva (Debrecen, Szeged, Pécs, Budapest), a miskolci megyei kórház a debreceni régióhoz tartozik. Ha jelzést kapnak a
felajánlásra, innen száll ki a szervkivevő team, de esetenként máshonnan is jönnek. A vese, megfelelően tartósítva 36-48 óráig beültethető, itt még a közúti szállítás sem kizárt. A májnál viszont már csupán 4-8 óra áll rendelkezésre, A szívnél 12 órán belül kell végre hajtani a beültetést, ezt csak Budapesten végzik. A költségeket tekintve egy veseátültetés hozzávetőleg másfél millió forintba kerül, a szív 2-3, a tüdő pedig 4-5 millióba. Nem annyira a műtét a drága, mint inkább az utókezelés: a beteg szervezetének immunrendszerét ugyanis állandóan gyengíteni kell, hogy ne lökje ki az idegen testet.
A májátültetés a legdrágább, nagyjából nyolcmillió forint – a főorvos szerint ez jóval bonyolultabb műtét, és rengeteg vér kell hozzá. Itt a veszély is jóval nagyobb, mert míg a vesét például kilökődés esetén is pótolni tudják művese kezeléssel, a máj olyan összetett feladatokat lát el, hogy jelenleg műszerekkel pótolhatatlan.
A költségeknél maradva Ökrös Ilona elmondta, hogy a halott (donor) megőrzéséhez az OEP eseti finanszírozást nyújt, s amit a donációra költenek, azt térítik. Összességében azonban az eljárás mindenképpen ráfizetéses a kórháznak, nem beszélve a lelki teherről – itt elsősorban a betegek érdeke a motivációs tényező, nem az anyagiak.
A megyei kórház élen jár az átültethető szervek felajánlásábanTágabb értelemben viszont gazdaságosnak tekinthető a transzplantáció, hiszen például a vese esetében a beültetés második évétől kezdve, a szükséges gyógyszerek vizsgálatok költsége fokozatosan a töredékére megy le, egy átlagos művese kezelés költségeinek. Emellett a beteg nincs kiszakítva az otthoni környezetéből, nem kell állandóan a kórházba járnia.
Az átültetések gyakoriságát tekintve első a vese, majd a máj és a szív következik. Tüdő-transzplantációt Magyarországon nem végeznek, erre legközelebb Ausztriában vannak meg a feltételek. Ide viszik el a magyar betegeket. .
Az elmúlt tíz év során a B.-A.-Z. megyei kórház átlagban 40-44 között ajánlott fel szerveket. Három ízben is elnyerték az "Életet adó kórház" címet, ami azt jelenti, hogy abban az évben ők ajánlották fel a legtöbb transzplantálható szervet az országban.
Mint megtudtuk, az Eurotranszplant egy több európai országot magában foglaló, nyilvántartó szervezet, amely állandó kapcsolatban van az egészségügyi-, valamint az átültetést végző intézményekkel. Magyarországon jelenleg a Budapesti Hematológiai Intézet végzi ezt a feladatot.
Ökrös Ilona elmondta: a hazai rendszer kizárja a visszaéléseket, hiszen nem is ismerik név szerint az átültetésre váró betegeket, csupán kódszám alapján tartják őket nyilván.
Hogy egy donációs szervet ki kaphat meg, azt elsődlegesen a vércsoportbeli egyezés illetve az immunológiai szempontok határozzák meg – tehát hogy a szerv egyáltalán beültethető legyen. Egy felajánlott vese vagy máj ugyanis nem transzplantálható bárkibe aki a várólistán van, ezt sokszor igen nehéz megértetni. Szempont még a területi megegyezés is, tehát egy Miskolcon felajánlott szervet elsősorban miskolci vagy környékbeli betegnek adnak.
Van, ahol iparág a szervkereskedelem
Vannak viszont szegény országok, ahol a szervátültetés-kereskedelem majdhogynem iparágnak számít - legálisan vagy illegálisan. Pakisztánban és néhány más helyen például turisztikai ág épül a szervátültetésre. Hogy ezek a klinikák a világ számos pontján - ahol megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért bárkinél elvégzik a transzplantációt - honnan jutnak a szükséges szervekhez, sokszor tényleg jobb nem tudni. - Nem beszélve arról, hogy az utókezelés sincs megoldva - előfordul, hogy ha egy magyar beteg önköltségen kiutazik egy ilyen műtétre, az utókezeléseket már itthon szeretné megkapni, ami így egyáltalán nem egyszerű – mondta el Ökrös Ilona.
A főorvos-asszony a beszélgetés végén hangsúlyozta: számtalan jel mutat rá: a magyar társadalom kezd kellően éretté válni, hogy a maga helyén kezelje ezt a kérdést. Hogy felfogja: a szervkivétel nem halott csonkítás hanem életmentés, és aki társadalomban él, annak a szolgáltatások igénybevétele mellett, nyújtania is kell valamit. Sajnos, a hazai orvos létszám csökkenése, a meglévő orvosok túlterheltsége ezen a területen is érezteti a hatását: nem mindegyikük tudja felvállalni azt a jelentős pluszmunkát, amit egy beteg várólistára ajánlása, várólistán tartása, illetve maga a szervdonációs eljárás jelent. Így korántsem kerül fel minden olyan magyar beteg a listákra, akiknek az életét szervátültetéssel esetleg meg lehetne menteni, és a felajánlott szervek száma is elmarad a kívánatostól. Mintegy 40-50 százalékkal több szervre lenne szükség ahhoz, hogy megfelelő, illetve biztonságos legyen ilyen szempontból a hazai ellátás.
Az Eurotranszplanthoz való csatlakozás komoly segítséget jelenthet, elsősorban a gyorsaság szempontjából. Szükséges esetben ugyanis ekkor már nem csupán Magyarországról, hanem csatlakozott országok bármelyikéből érkezhet hozzánk beültetésre alkalmas szerv, természetesen "cserealapon", azaz később, ha szükséges lesz, viszonoznunk kell majd.
Szepesi S.
A magyar egészségügyi kormányzat tavaly decemberben küldte el csatlakozási kérelmét az Eurotranszplantnak. A csatlakozással a szervezethez tartozó valamennyi országból kaphatnak a magyar betegek szervet, cserébe pedig Magyarország átadja a hazai várólistákon lévők számára alkalmatlan szívet, májat, vesét a más országokban várakozóknak. Ezzel megsokszorozódik a szervre várók életesélye. - A csatlakozás jelen ismereteink szerint – más európai országok csatlakozási menetrendjét figyelembe véve - várhatóan 1-2 évig tartó folyamat lesz. Ennek során többszörös egyeztetések zajlanak, a mindkét szerződő fél számára legelőnyösebb keretek kialakításához - tájékoztatta a MiNap-ot a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyéért Felelős Államtitkárság Államtitkári Kabinetje. E szerint Magyarország 2006 februárja óta folytat váltakozó intenzitású tárgyalásokat az Eurotranszplanttal. A csatlakozás eddig azért nem történt meg, mert a témában érintett hazai szakmai grémiumok nem tartották elfogadhatónak az Eurotranszplant korábbi vezetése által képviselt feltételrendszert. A szervezet újonnan választott vezetésének stratégiája - illetve ezzel összefüggésben átalakított működési rendje - alapján a Magyar Transzplantációs Társaság, valamint a hazánkban transzplantációt végző szakemberek egységes véleménye az volt, hogy a megváltozott körülmények között, a csatlakozás valósan szolgálhatja a hazai betegellátás biztonságának javítását. A NEFMI Egészségügyért Felelős Államtitkára ez ügyben többször egyezetett a szakemberekkel, ennek eredményeként küldte meg a minisztérium a hazánk csatlakozási szándékáról szóló levelet. A pontos feltételrendszer egyeztetését az Eurotranszplant vezetőségének 2011. februárra tervezett látogatása alkalmával kezdik meg.