A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája a rendkívül alacsony munkaerőpiaci aktivitás. A magyar foglalkoztatási ráta a második legalacsonyabb az egész EU-ban. 55-56%-os foglalkoztatottsági szintünkkel csak Máltát előzzük meg, jelentősen elmaradva Csehország és Szlovénia 65% feletti szintjétől és az EU átlagot jelentő 66%-tól.
A 15–64 éves népesség foglalkoztatási aránya 2003-ig folyamatosan, de mérsékelt ütemben növekedett, majd kisebb visszaesést követően 57 százalék körül stabilizálódott. A válság hatására csökkent, majd 2010 első negyedévére tovább, 54,5 százalékra esett a foglalkoztatás. A válság kirobbanásakor, 2008 és 2009 első féléve között az állásukat legtöbben a szakképzettek közül vesztették el, főként az ország nyugati, északnyugati területein.
A vállalkozások nem kis részben a munkaerő felvételének visszafogásával alkalmazkodtak a csökkenő kereslethez, a dekonjunktúra kárát jelentős részben a fiatalok, közülük is elsősorban a pályakezdők látták.
A válság kibontakozásával a fejlettebb, iparosodottabb régiókban (Közép-, Nyugat- Dunántúl) működő vállalatok jelentettek be tömeges elbocsátást. Később, ahogy a recesszió átterjedt az árutermelő ágazatokból a gazdaság más területeire (szolgáltatási ágazatba), megnőtt a csoportos létszámbejelentések aránya az országon belül a déli, illetve keleti régiókban.
Magyarországon az alapfokú végzettségűek aktivitásában – hasonlóan a többi visegrádi országhoz – jelentős lemaradás figyelhető meg. Ugyanígy közös jelenség a fiatalok EU15-átlagnál alacsonyabb aktivitása.
Az 50 és 64 év közöttiek esetében Magyarország mellett Lengyelországban kiemelkedő mértékű a csoport hozzájárulása a teljes lemaradáshoz. A szülőképes korú nők esetében hazánkban tapasztalható a legnagyobb lemaradás.
Rugalmas foglalkoztatás
Magyarországon alapvetően a munkát már nem kereső, inaktív rétegek okozzák a foglalkoztatási problémák erősödését. A munkanélkülieknek az a része, aki már a munkaügyi ellátórendszerből is kiesett, alig 1-2%-a tud csak visszakapaszkodni a munkaerőpiacra.
A nemzetközi tapasztalatok szerint a rugalmas foglalkoztatási formák elterjedtsége és az inaktív csoportok munkaerő-piaci részvétele között nagyon erősek az összefüggések.
Az európai országok aktivitási rátája leginkább az alapján tér el, hogy mennyi a nők számára elérhető teljes és részmunkaidős munkalehetőségek száma. Magyarországon az aktivitási ráta rendkívül alacsony és az egyik legnagyobb elmaradásunk a gyermekvállalási korban lévő nők esetében van.
A munkaerőpiac helyzete
A ledolgozott órák számát tekintve Magyarország nincs elmaradva a régiós szintektől. Egy munkavállaló egy évben átlagosan körülbelül 2000 órát dolgozott 2006-ban. Ez a szám kissé alacsonyabb Szlovákiában és jóval kevesebb a fejlett Németországban.
A termelékenység szintjét vizsgálva szintén azt állapíthatjuk meg, hogy a magyar gazdaság teljesítménye ebben a tekintetben sem marad el a V4 országoktól, sőt, kis híján Magyarországon a legmagasabb az egy óra alatt előállított érték. Németországban természetesen ez a szám jóval magasabb, hiszen ott a nagyobb hozzáadott értékű munkák dominálnak.
Hazánkban a munkavállalók hasonló értéket állítanak elő egy óra alatt, mint a versenytárs országokban, és hasonló mennyiséget is dolgoznak, tehát gazdaságunknak ezekben a szegmensekben nincs elmaradása versenytársainkhoz képest. Ha azonban megnézzük az aktivitási arányokat, megtalálhatjuk lemaradásunk egyik okát. A probléma gyökere: az aktivitás, vagyis hogy rendkívül kevés ember aktív a munkaerőpiacon.
Nemzetgazdasági Minisztérium
A 15–64 éves népesség foglalkoztatási aránya 2003-ig folyamatosan, de mérsékelt ütemben növekedett, majd kisebb visszaesést követően 57 százalék körül stabilizálódott. A válság hatására csökkent, majd 2010 első negyedévére tovább, 54,5 százalékra esett a foglalkoztatás. A válság kirobbanásakor, 2008 és 2009 első féléve között az állásukat legtöbben a szakképzettek közül vesztették el, főként az ország nyugati, északnyugati területein.
A vállalkozások nem kis részben a munkaerő felvételének visszafogásával alkalmazkodtak a csökkenő kereslethez, a dekonjunktúra kárát jelentős részben a fiatalok, közülük is elsősorban a pályakezdők látták.
A válság kibontakozásával a fejlettebb, iparosodottabb régiókban (Közép-, Nyugat- Dunántúl) működő vállalatok jelentettek be tömeges elbocsátást. Később, ahogy a recesszió átterjedt az árutermelő ágazatokból a gazdaság más területeire (szolgáltatási ágazatba), megnőtt a csoportos létszámbejelentések aránya az országon belül a déli, illetve keleti régiókban.
Magyarországon az alapfokú végzettségűek aktivitásában – hasonlóan a többi visegrádi országhoz – jelentős lemaradás figyelhető meg. Ugyanígy közös jelenség a fiatalok EU15-átlagnál alacsonyabb aktivitása.
Az 50 és 64 év közöttiek esetében Magyarország mellett Lengyelországban kiemelkedő mértékű a csoport hozzájárulása a teljes lemaradáshoz. A szülőképes korú nők esetében hazánkban tapasztalható a legnagyobb lemaradás.
Rugalmas foglalkoztatás
Magyarországon alapvetően a munkát már nem kereső, inaktív rétegek okozzák a foglalkoztatási problémák erősödését. A munkanélkülieknek az a része, aki már a munkaügyi ellátórendszerből is kiesett, alig 1-2%-a tud csak visszakapaszkodni a munkaerőpiacra.
A nemzetközi tapasztalatok szerint a rugalmas foglalkoztatási formák elterjedtsége és az inaktív csoportok munkaerő-piaci részvétele között nagyon erősek az összefüggések.
Az európai országok aktivitási rátája leginkább az alapján tér el, hogy mennyi a nők számára elérhető teljes és részmunkaidős munkalehetőségek száma. Magyarországon az aktivitási ráta rendkívül alacsony és az egyik legnagyobb elmaradásunk a gyermekvállalási korban lévő nők esetében van.
A munkaerőpiac helyzete
A ledolgozott órák számát tekintve Magyarország nincs elmaradva a régiós szintektől. Egy munkavállaló egy évben átlagosan körülbelül 2000 órát dolgozott 2006-ban. Ez a szám kissé alacsonyabb Szlovákiában és jóval kevesebb a fejlett Németországban.
A termelékenység szintjét vizsgálva szintén azt állapíthatjuk meg, hogy a magyar gazdaság teljesítménye ebben a tekintetben sem marad el a V4 országoktól, sőt, kis híján Magyarországon a legmagasabb az egy óra alatt előállított érték. Németországban természetesen ez a szám jóval magasabb, hiszen ott a nagyobb hozzáadott értékű munkák dominálnak.
Hazánkban a munkavállalók hasonló értéket állítanak elő egy óra alatt, mint a versenytárs országokban, és hasonló mennyiséget is dolgoznak, tehát gazdaságunknak ezekben a szegmensekben nincs elmaradása versenytársainkhoz képest. Ha azonban megnézzük az aktivitási arányokat, megtalálhatjuk lemaradásunk egyik okát. A probléma gyökere: az aktivitás, vagyis hogy rendkívül kevés ember aktív a munkaerőpiacon.
Nemzetgazdasági Minisztérium