– A történelem az emberiség kollektív emlékezete a mondás szerint, ezért is kell emlékeznünk 1947 február 25-ére, amikor Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát a mentelmi joga ellenére letartóztatták– emlékeztetett a kommunista törvénytelenségek jelképévé választott eseményre a közgyűlés alelnöke. Ezt követően emlékeztetett arra a szomorú tényre, hogy sok magyar saját bőrén tapasztalta meg a padlássöprést, a kitelepítést, a gulágot… Milyen is volt a népköztársaságban a nép ellenségének lenni. – A mai fiatalok nem is tudják,
mennyire szerencsések, hogy ez nekik csak egy történet a múltból, és maradjon is így – jelentette ki a politikus, aki a rokonságából is felidézett egy régi történetet, milyen könnyen, egyik napról a másikra elveszthette valaki egész élete gyümölcsét csupán azért, mert rásütötték a kulákbélyeget. Világszerte 100 millióra becsülik a kommunizmus áldozatainak a számát – akiket szenvedésük egyformává tett. A meghirdetett osztályharc valójában félelmet ültetett az emberek szívébe. A kikiáltott ellenség ellen a terror eszközeit is megengedte a hatalom, amely Szamuely Tiborral és társaival vette kezdetét először 1919-ben Magyarországon.
– Jelszavuk volt a múltat végkép eltörölni. Amiben csak egy valami akadályozhatta meg őket: maga az ember! – jelentette ki Riz Gábor, aki szerint igen is szükség van a múlttal való szembenézésre, az emlékezésre. Az ünnepi megemlékezést követően Matúz Gábor és Siklósi Beatrix: Hóhér vigyázz! Című filmjét vetítették. Az alkotás Wittner Mária, egykori 56’-os halálraítélt rab életén keresztül mutatta be a kommunista rendszer embertelenségeit.
Csontos L.