A havas, jeges, meredek utak a gyalogosok számára is életveszélyesek, járdát, szilárd burkolatot több mint tíz éve hiába kérnek. Lévainé Horváth Krisztina, a fórum egyik szervezője terjedelmes, fotókkal illusztrált levelezést mutat: dossziékra való anyag gyűlt már össze a hosszú évek alatt, mióta a különböző hivatalokkal hadakoznak. Vége-hossza nincs a panaszoknak, a történetek némelyike kifejezetten hátborzongató. Előfordult, hogy télen a halottszállító sem tudott feljönni az elhunytért, szánkóra kötözve kellett levinni az aszfaltozott útig.
Hogy a mentő „lent reked” rossz időben, az szinte mindennapos, a tűzoltóknak pedig akkor sincs könnyű dolguk, ha véletlenül fel tudnak jönni, mivel a lakók szerint kiderült, hogy a terület tűzcsapjaiban nincs víz. Annál több van az utakon csapadékos időben – lesodort zúzalékkal, iszappal cifrázva – mivel a vízelvezető árok emberemlékezet óta nem volt kitisztítva. Van, aki egyedi megoldásokkal kísérletezik a személyes biztonsága érdekében – egy néni ismerteti, hogy ő pl. hamut tesz a táskájába télen, és szórja maga előtt az utat, míg leér a buszmegállóig. Szabó Csaba, a fórum másik szervezője ellenben saját költségén hozatott három teherautónyi zúzalékot a háza elé, hogy latyakos időben ki tudjon jutni az udvarról.
Egy éltesebb úr indulatosan magyarázza, hogy egynémely részeken volt itt járda korábban, de azt is ellopták! Illetve a közművesítésekkor felszedték a járdalapokat, aztán pedig „valahogy” nem kerültek vissza a régi helyükre. – Itt nem kaszkadőrök laknak, hanem idős emberek, állapotos, vagy babakocsival járó asszonyok, akik számára mindennapos veszélyt jelent a közlekedés! – részletezi Lévainé. – Van, aki most is törött lábbal fekszik! A 20-30 centi mélységű, kikerülhetetlen kátyúk nem csak bosszúságot okoznak az autóval próbálkozóknak, hanem komoly anyagi károkat is, amiket a világon senki nem fog megtéríteni.
Többen mondják, szeretnek itt élni, Magashegy szép fekvésű hely, de a megoldatlan problémák miatt egyre többen választják a költözést.
Gazdusné Pankucsi Katalin, a terület tavaly ősszel megválasztott önkormányzati képviselője türelmesen jegyzi a panaszokat. Mint mondja, tisztában van a gondokkal, láthatják, hogy folyamatosan jelen van a városrészben, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy amit lehet, mihamarabb orvosolni tudjanak. – Csodákat persze nem tudok ígérni, a városi költségvetés elfogadása után dől majd el, milyen területre mennyi forrás jut – hangsúlyozta. Legfontosabb most nyilvánvalóan a konkrét balesetveszélyek elhárítása, több érintett társasággal is felvette már a kapcsolatot az ügyben, a közútkezelőtől kezdve a Városgazda Kft.-ig.
Szepesi S.
