130 éve, 1881 márciusában – az országos népszámlálásra történő felkészülés részeként – Miskolcon bevezették az utcák külön-külön házszámozását. (Előtte a Zsolcai kapuból indulva folyamatosan növekvő száma volt minden háznak.) A város vállalta az öntvény utcanévtáblák költségeit, a házszámokét a tulajdonosnak kellett fizetni. Az utcák páratlan-páros számozására 1910-ben tértek át. Az utolsó – máig használt – átszámozásokat 1927. április 1-jétől használjuk.
91 éve, 1920. március 12-én megalakult a magát „kaszinónak minősítő” Felsőmiskolci Műkedvelők Önképző és Dalköre. (Egykori székházuk a Győri kapuban volt, napjainkban panel bérház áll a helyén.) Tagjaik gyári munkások, kisiparosok közül kerültek ki, dalárdájuk, olvasókörük, zenészeik, színjátszóik a Szent Anna római katolikus egyházközség támogatásával, gondoskodásával működtek.