A Diósgyőri TC sportolója országosan tizenötször, a megyében tizenhatszor érdemelte ki a kitüntető címet! Megszámlálhatatlan kellemes és kedves emléke van, kiemelni azonban egyet sem tud. Meglátása szerint minél több országot, kultúrát és külföldi sportolót ismer meg, annál színesebb személyiséggé válik.
– Mit jelentenek ezek a címek az ön számára?
– Sokan azt gondolják, ezek a kitüntetések pénz- vagy tárgyjutalommal járnak. Õket ki kell ábrándítanom. A díjak valamennyi sportolónak kedves emlékek, munkájuk, kitartásuk és lelkesedésük eredménye. Segítenek átlendülni a nehezebb és eredménytelenebb periódusokon és emlékeztetnek, de nem tükrözik azt az idő- és energia-befektetést, amely mögöttük áll. – Sokak szerint nagyon nehéz összeegyeztetni a tanulást a sportolással. Ön hogyan csinálta?– Akarni kell, ennyi az egész! Egészen apró gyermekkortól folyamatosan meg kell tanulni beosztani az időnket és energiánkat. Ez persze olykor lemondással is jár, de kárpótolnak érte a sikerek és emlékek. Szerintem a titok abban áll, hogy előre el kell tervezni, egy adott napon vagy héten mikor mit fogunk csinálni és ehhez tartani kell magunkat.
– Budapesten él és dolgozik. Jelenleg mivel foglalkozik, és mit tanul?
– Augusztus óta a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügy és Számviteli Karának Vállalkozás és Emberi Erőforrások Intézeti Tanszékén dolgozom oktatóként. Mellette a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának „Vállalkozáselmélet és gyakorlat” Doktori Iskolájának elsőéves levelezős, valamint a BGF – PSZK Business Coach képzésének hallgatója vagyok. A kép a magyar tájfutó válogatott mellett működő edzői team-beli részvételemmel teljes.
– Mikor dőlt el, hogy tájfutó lesz?
– A 21. Számú Általános Iskola sporttagozatos osztályába jártam, ahol Jávorkúti Judit testnevelő tanárnő különféle sportokkal ismertetett meg. Indultam atlétika-, kézilabda-, kosárlabda-, röplabda- és úszóversenyen is, mégis a tájfutásnál ragadtam le. Ebben is, mint az élet sok más területén, a kihívást láttam, ahol komoly fizikai megterhelés, magas pulzusszám mellett, a tájékozódás révén, szellemi munkát is kell végezni, mégpedig mindig változatos terepen és tájon.
– Ha jól tudom, sokáig sérült volt.
– A 2009-es évem ment rá egy Achilles-íngyulladásra, amellyel csaknem tíz hónapot bajlódtam. Végül egy egyszerű, népi gyógymód segítségével és tornával sikerült rendbe jönnöm. Az előző évben sokat betegeskedtem, így ez visszavetett a felkészülésben. Remélem, az idei év sérüléstől és betegségtől mentes lesz! Minden betegség és sérülés alkalmával vágytam vissza az erdőbe és a mozgásra.
– Milyen célokkal vágott neki az idénynek?
– A felkészülés és a futás egészen jól ment, de a versenyeken magamra sem ismerek, mintha teljesen formán kívül lennék. Igazi célom ez évre nincs, persze jó lenne dobogóra állni. Erre az éjszakai bajnokságon májusban, vagy valamelyik csapatversenyen meg is van az esély!
Doros László