A miniszteri elismerést számos sportoló és sportszakember vehette át a magyar sport napján rendezett ünnepségen Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztertől.
– Gondolom, az utóbbi napokban sok minden lepergett ön előtt élete filmkockáiból. Mit gondol, miért kapta az elismerést?
– Húsz-egynéhány éve dolgozom a sport világában, és nagyon sok területet látok át. A legnagyobb szelet a diáksport, és felhalmozott tapasztalataim alapján talán van kevés szavam abban, hogy milyen irányban haladjon a versenyrendszer, milyen legyen a jövőképe.
– Ha jól veszem ki szavaiból, a diákok sportolása foglal helyet a szíve csücskében?
– Igen, ez áll hozzám a legközelebb. Évekig gyerekekkel foglalkoztam, később sportfelügyelőként az egyesületi sport is munkám fontos részét jelentette. A sportirányításban az utóbbi tíz évben sportigazgatóként dolgoztam, talán mindez együtt vezetett a kitüntetéshez.
– Mi maradt meg önben leginkább az elmúlt tíz évből?
– A megyei sportirányítás életben tartása szerintem rendkívül fontos feladatot rótt ránk, és ezt a küldetést sikerrel teljesítettük munkatársaimmal. Megítélésem szerint ez az egyik legnagyobb érdem és vívmány. Borsodban jól működött a sportszövetségek rendszere, amelyhez kellett a megyei önkormányzat segítsége és támogatása is, ez ugyanis biztos hátteret hozott magával. A nagy rendezvények közül a junior kézilabda-világbajnokság emelhető ki, amelynek összes rezdülése nálam jelentkezett, lévén versenyigazgatóként dolgoztam. Példás társadalmi összefogás nyilvánult meg, a sport nagy érdeme, hogy sokan önkéntesen munkálkodtak a rendezvény sikere érdekében.
– Egységvezetőként milyen fontos feladatok várnak Önre?
– Kiemeltnek számít, hogy június 15–18. között Miskolc ad otthont a diákolimpia III. korcsoportos labdajátékok összevont országos döntőjének. Kézilabdában, kosárlabdában, röplabdában és labdarúgásban dőlnek majd el a bajnoki címek a borsodi megyeszékhelyen. Hatvannyolc csapat ezer sportolója randevúzik Miskolcon, és ez mindenkinek sokat hoz a konyhára. Szeretném, ha a lakosság mind nagyobb tömegei döbbennének rá arra, hogy az élet elképzelhetetlen mozgás nélkül!
Doros László
– Gondolom, az utóbbi napokban sok minden lepergett ön előtt élete filmkockáiból. Mit gondol, miért kapta az elismerést?
– Húsz-egynéhány éve dolgozom a sport világában, és nagyon sok területet látok át. A legnagyobb szelet a diáksport, és felhalmozott tapasztalataim alapján talán van kevés szavam abban, hogy milyen irányban haladjon a versenyrendszer, milyen legyen a jövőképe.
– Ha jól veszem ki szavaiból, a diákok sportolása foglal helyet a szíve csücskében?
– Igen, ez áll hozzám a legközelebb. Évekig gyerekekkel foglalkoztam, később sportfelügyelőként az egyesületi sport is munkám fontos részét jelentette. A sportirányításban az utóbbi tíz évben sportigazgatóként dolgoztam, talán mindez együtt vezetett a kitüntetéshez.
– Mi maradt meg önben leginkább az elmúlt tíz évből?
– A megyei sportirányítás életben tartása szerintem rendkívül fontos feladatot rótt ránk, és ezt a küldetést sikerrel teljesítettük munkatársaimmal. Megítélésem szerint ez az egyik legnagyobb érdem és vívmány. Borsodban jól működött a sportszövetségek rendszere, amelyhez kellett a megyei önkormányzat segítsége és támogatása is, ez ugyanis biztos hátteret hozott magával. A nagy rendezvények közül a junior kézilabda-világbajnokság emelhető ki, amelynek összes rezdülése nálam jelentkezett, lévén versenyigazgatóként dolgoztam. Példás társadalmi összefogás nyilvánult meg, a sport nagy érdeme, hogy sokan önkéntesen munkálkodtak a rendezvény sikere érdekében.
– Egységvezetőként milyen fontos feladatok várnak Önre?
– Kiemeltnek számít, hogy június 15–18. között Miskolc ad otthont a diákolimpia III. korcsoportos labdajátékok összevont országos döntőjének. Kézilabdában, kosárlabdában, röplabdában és labdarúgásban dőlnek majd el a bajnoki címek a borsodi megyeszékhelyen. Hatvannyolc csapat ezer sportolója randevúzik Miskolcon, és ez mindenkinek sokat hoz a konyhára. Szeretném, ha a lakosság mind nagyobb tömegei döbbennének rá arra, hogy az élet elképzelhetetlen mozgás nélkül!
Doros László