Ugyan nem vagyunk rokonok, a történelmi barátságnak köszönhetően mégis úgy tekint a lengyel nép a magyarra (és remélhetően fordítva is), mint édes testvérére. Trianon ugyan szétszakította a szomszédságot, de a barátság megmaradt. Ennek a jegyében szervezték meg a szombati lengyel-magyar sportnapot, amelyre Sziléziából érkeztek 2. és 3. osztályos gyerekek Miskolcra (természetesen szüleik kíséretében), ahol Kascsák Ferenc iskolaigazgató köszöntötte a vendégeket, majd az önkormányzat képviseletében Kovács Józsefné képviselő nyitotta meg a rendezvényt. Bárcziné Sowa Halina, a miskolci lengyel kisebbségi önkormányzat alelnöke anyanyelvén, lengyelül köszöntötte a vendégeket, szólt a történelmi barátság fontosságáról. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Nowackiné Tóth Katalin is, az Europe Direct vezetője is.
A jelképes váltó keretében magyar gyerekek lengyel gyerekeknek adták át a lengyel és magyar nemzeti színekkel díszített stafétabotot, ezzel utaltak arra, hogy július 1-től Magyarországot követően Lengyelország lesz az unió elnöke. Ezt követően a fociban már tényleg összemérték erejüket a gyerekek. A 4 csapatos torna keretében két-két lengyel és magyar csapat össze. Mind a két fronton a lengyelek nyertek, így házidöntőt vívtak, a magyarok pedig a 3. helyért mérkőztek. A nap végére talán minden gyerek megtanulta a másik nyelvén: Polak, Wêgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki az az Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát
A délutáni program keretében a lengyel gyerekek felkeresték a miskolctapolcai barlangfürdőt. Vasárnap a Minorita templomban részt vesznek a római katolikus szentmisén, ahol tudomásunk szerint meglepetésként ugyancsak anyanyelvükön, lengyelül köszöntik majd őket. Ezt követően indulnak Aggtelekre, ahol barlangtúrán vesznek részt, majd Szlovákián keresztül hazaindulnak a délnyugat lengyelországi Sziléziába.
