– Több mint egy éve, május elején, a Paks elleni mérkőzés előtt vette át a csapatot reménytelen helyzetben, hiszen ez után a bajnoki után vált biztossá matematikailag a kiesés a centenáriumi évben. Gondolta-e, hogy egy év múlva ismét az első osztályról beszélhetünk?
– Nem szoktam ennyire előre tervezni, akkor csak az járt a fejemben, hogyan a hátralévő négy fordulót lehozni. Ráadásul még nehezebb helyzetben voltunk, hiszen több játékos időközben már elment a csapattól.
– Hagyományosan nehezen indult az ősz, bizonytalan volt a háttér, s ez meglátszott a játékoskereten is: négyen (Rado¹, Gohér, Dobos, Lippai) maradtak hírmondónak az őszi első bajnoki kezdőcsapatából.
– A nyári felkészülés finoman fogalmazva sem volt ideális. Csak az adósságállományról lehetett hallani, a szurkolók is elfordultak tőlünk, hiszen kiestünk az NB I-ből, és rengeteg játékos távozott. Aztán lehetett hallani az Arago Zrt. érdeklődéséről, de nem lehettünk biztosak semmiben. Két úton haladtunk: vagy fiatal játékosokkal vágunk neki a szezonnak, vagy jön a befektető, és gyorsan megerősítjük a keretet. Néhány játékos a nehéz helyzetben is maradt, de fejtörést okozott, hogyan építsünk ütőképes együttest a szezonkezdetre.
– A téli szünetre aztán összegyűlt hét pont hátrány az éllovas Nyíregyházával szemben, és a Mezőkövesd is egy ponttal a DVTK előtt állt. Mi járt akkor a fejekben? Reménykedtek a feljutásban?
– Az első két fordulóban gyakorlatilag ificsapattal álltunk fel, és öt pont hátrányt szedtünk össze. A harmadiktól viszont csak két pont pluszfórt szerzett riválisunk. Én ezt figyelembe vettem, és ez reményre adott okot. Tudtam, hogy ha sikerül megerősíteni a keretet, akkor befoghatjuk ellenfelünket – de ez nyilván a szabolcsiakon is múlott, fontos pontokat vesztettek a tavasszal.
– Hét új játékos érkezett télen, többük azonnal a kezdőcsapatban találta magát. Mit tehet az edző a gyors beilleszkedés érdekében?
– Ez a csapat érdeme volt. Olyan jó közösség alakult ki, hogy könnyű volt beilleszkedniük. Szeretettel várták az új társakat, nagy segítség volt ez nekem.
– Volt olyan pont a szezonban – a Mezőkövesdi mérkőzés előtt –, amikor érezte, hogy meglesz a feljutás?
– Úgy gondolom, a Vecsés volt a mérleg nyelve, mely a táblázaton elfoglalt helye ellenére nagyon jó együttes. Mi Bacsa Patrik góljával megvertük itthon a 19. fordulóban, míg a Nyíregyháza és a Mezőkövesd nem tudta felülmúlni őket. Éreztem, hogy nagy dolog volt hazai 1–0-s sikerünk, és akkor kezdtem el bizakodni...
– Mi a siker kulcsa?
– Kevés gólt kaptunk, sokat lőttünk. A csapat diadala a bajnoki cím megszerzése, nem tudnék senkit kiemelni. A rá bízott feladatot minden labdarúgó igyekezett maximálisan teljesíteni, és mindenki hozzáadott még egy kis pluszt, ahol tudta, segítette a társakat.
– A tavaszi Diósgyőr hol végezne az élvonalban?
– Nem tippelnék. Meg kell erősíteni a keretet, és képesek lehetünk meglepetéseket okozni.
– Hosszú évek után megbízható, hozzáértő vezetése van a klubnak, az anyagi háttér rendezett. Milyen lesz így a – némi iróniával élve, talán szokatlanul nyugodt – felkészülés?
– Fontos lenne, hogy időben megérkezzenek az új játékosok, mert kevés időnk lesz a felkészülésre; az NB I küzdelmei rég befejeződtek, nekünk pedig még egy forduló hátravan. Megkönnyítené a munkánkat, ha a felkészülés kezdetére, június 22-ére kialakulna a keret. Idén is el tudunk utazni edzőtáborba, de itthon is elengedhetetlen lenne, hogy jó körülmények közt készülhessünk – gondolok itt az edzőpályák minőségére.
– Szentes Lázár azt nyilatkozta korábban, 1-2 minőségi igazolás biztosan érkezhet, további önkormányzati vagy egyéb támogatás esetén pedig 3-4 „Luque-szintű” is. Milyen tervei vannak az élvonalban?
– Lépésről lépésre kell haladnunk. Lehet és kell is nagyokat álmodni: az a jó, ha az ember realista-optimista. Ugyanakkor nem szabad, hogy a hurráhangulat, a győzelmi mámor eluralkodjon rajtunk, mivel az első osztály teljesen más, gyorsabb a játék, és más csapatok várnak ránk.
Soós Péter
fotó: Juhász Ákos
– Nem szoktam ennyire előre tervezni, akkor csak az járt a fejemben, hogyan a hátralévő négy fordulót lehozni. Ráadásul még nehezebb helyzetben voltunk, hiszen több játékos időközben már elment a csapattól.
– Hagyományosan nehezen indult az ősz, bizonytalan volt a háttér, s ez meglátszott a játékoskereten is: négyen (Rado¹, Gohér, Dobos, Lippai) maradtak hírmondónak az őszi első bajnoki kezdőcsapatából.
– A nyári felkészülés finoman fogalmazva sem volt ideális. Csak az adósságállományról lehetett hallani, a szurkolók is elfordultak tőlünk, hiszen kiestünk az NB I-ből, és rengeteg játékos távozott. Aztán lehetett hallani az Arago Zrt. érdeklődéséről, de nem lehettünk biztosak semmiben. Két úton haladtunk: vagy fiatal játékosokkal vágunk neki a szezonnak, vagy jön a befektető, és gyorsan megerősítjük a keretet. Néhány játékos a nehéz helyzetben is maradt, de fejtörést okozott, hogyan építsünk ütőképes együttest a szezonkezdetre.
– A téli szünetre aztán összegyűlt hét pont hátrány az éllovas Nyíregyházával szemben, és a Mezőkövesd is egy ponttal a DVTK előtt állt. Mi járt akkor a fejekben? Reménykedtek a feljutásban?– Az első két fordulóban gyakorlatilag ificsapattal álltunk fel, és öt pont hátrányt szedtünk össze. A harmadiktól viszont csak két pont pluszfórt szerzett riválisunk. Én ezt figyelembe vettem, és ez reményre adott okot. Tudtam, hogy ha sikerül megerősíteni a keretet, akkor befoghatjuk ellenfelünket – de ez nyilván a szabolcsiakon is múlott, fontos pontokat vesztettek a tavasszal.
– Hét új játékos érkezett télen, többük azonnal a kezdőcsapatban találta magát. Mit tehet az edző a gyors beilleszkedés érdekében?
– Ez a csapat érdeme volt. Olyan jó közösség alakult ki, hogy könnyű volt beilleszkedniük. Szeretettel várták az új társakat, nagy segítség volt ez nekem.
– Volt olyan pont a szezonban – a Mezőkövesdi mérkőzés előtt –, amikor érezte, hogy meglesz a feljutás?
– Úgy gondolom, a Vecsés volt a mérleg nyelve, mely a táblázaton elfoglalt helye ellenére nagyon jó együttes. Mi Bacsa Patrik góljával megvertük itthon a 19. fordulóban, míg a Nyíregyháza és a Mezőkövesd nem tudta felülmúlni őket. Éreztem, hogy nagy dolog volt hazai 1–0-s sikerünk, és akkor kezdtem el bizakodni...
– Mi a siker kulcsa?
– Kevés gólt kaptunk, sokat lőttünk. A csapat diadala a bajnoki cím megszerzése, nem tudnék senkit kiemelni. A rá bízott feladatot minden labdarúgó igyekezett maximálisan teljesíteni, és mindenki hozzáadott még egy kis pluszt, ahol tudta, segítette a társakat.
– A tavaszi Diósgyőr hol végezne az élvonalban?
– Nem tippelnék. Meg kell erősíteni a keretet, és képesek lehetünk meglepetéseket okozni.
– Hosszú évek után megbízható, hozzáértő vezetése van a klubnak, az anyagi háttér rendezett. Milyen lesz így a – némi iróniával élve, talán szokatlanul nyugodt – felkészülés?
– Fontos lenne, hogy időben megérkezzenek az új játékosok, mert kevés időnk lesz a felkészülésre; az NB I küzdelmei rég befejeződtek, nekünk pedig még egy forduló hátravan. Megkönnyítené a munkánkat, ha a felkészülés kezdetére, június 22-ére kialakulna a keret. Idén is el tudunk utazni edzőtáborba, de itthon is elengedhetetlen lenne, hogy jó körülmények közt készülhessünk – gondolok itt az edzőpályák minőségére.
– Szentes Lázár azt nyilatkozta korábban, 1-2 minőségi igazolás biztosan érkezhet, további önkormányzati vagy egyéb támogatás esetén pedig 3-4 „Luque-szintű” is. Milyen tervei vannak az élvonalban?
– Lépésről lépésre kell haladnunk. Lehet és kell is nagyokat álmodni: az a jó, ha az ember realista-optimista. Ugyanakkor nem szabad, hogy a hurráhangulat, a győzelmi mámor eluralkodjon rajtunk, mivel az első osztály teljesen más, gyorsabb a játék, és más csapatok várnak ránk.
Soós Péter
fotó: Juhász Ákos