A kutatók, Lisa Kalteneggerrel, a Harvard Smithsonian asztrofizikai központ tudósával az élen olyan nagy pontosságú spektrográf, HARPS (High Accuracy Radial Velocity Planet Searcher) segítségével végezték a kutatásokat, amellyel a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) 3,6 méter átmérőjű távcsövét szerelték fel.A tudósok a parányi elhalványulásokat figyelték a csillagok fényében, amelyet a napja körül keringő bolygó vált ki elhaladásakor - olvasható a National Geographic honlapján.
A HARPS adatai szerint a bolygó tömege 3,6-szor nagyobb, mint a Földé. A bolygó egy törpecsillag körül kering, amelytől "épp megfelelő" távolságra van, hogy folyékony víz legyen a felületén.
– Még épp a lakhatósági zónán belül van. A saját Naprendszerünkkel összehasonítva egy kicsit távolabb van, mint a Vénusz a Naptól. Egy ilyen távolságban valamivel több napenergiában részesül, mint a Föld - magyarázta Kaltenegger.
A kutatók azonban úgy vélik, hogy a helyzeten sokat javíthatnak a fellegek, amelyek a bolygó felszínének 50 százalékát takarják. (A Föld esetében ez az arány 60 százalékos). Az, hogy vízpárát tartalmaznak-e a fellegek, a légkör összetételétől függ, amit a jelenlegi műszerekkel lehetetlen elemezni ilyen távolságból.
A bolygóképződés modelljei alapján azoknak a planétáknak az esetében, amelyek tömege tízszeresen múlja felül a Földet, túlnyomórészt hidrogénből és héliumból áll. A kevésbé "masszív" világok főleg nitrogénból és oxigénből álló légkörrel rendelkeznek. A bolygó esetében a méretén és elhelyezkedésén kívül két további biztató szempont is felmerül. Az egyik a majdnem teljesen szabályos kör alakú pályája, ami stabil éghajlatot biztosít. Másrészt a csillaga körülbelül egymilliárd évvel idősebb, és ezáltal kevésbé aktív, mint a Nap, amelynek korát 4,6 milliárd évre becsülik. Ebből következően kisebb az elekromágneses viharok valószínűsége, amelyek a bolygó légkörét károsíthatnák.
– Mindent egybevéve azonban ha az ember eljutna valaha a HD85512b katalógusjelű bolygóra, meglehetősen barátságtalan, forró és párás világba csöppenne, ahol a gravitáció a földi 1,4-szerese - jegyezte meg Kaltenegger.
MTI
A HARPS adatai szerint a bolygó tömege 3,6-szor nagyobb, mint a Földé. A bolygó egy törpecsillag körül kering, amelytől "épp megfelelő" távolságra van, hogy folyékony víz legyen a felületén.
– Még épp a lakhatósági zónán belül van. A saját Naprendszerünkkel összehasonítva egy kicsit távolabb van, mint a Vénusz a Naptól. Egy ilyen távolságban valamivel több napenergiában részesül, mint a Föld - magyarázta Kaltenegger.
A kutatók azonban úgy vélik, hogy a helyzeten sokat javíthatnak a fellegek, amelyek a bolygó felszínének 50 százalékát takarják. (A Föld esetében ez az arány 60 százalékos). Az, hogy vízpárát tartalmaznak-e a fellegek, a légkör összetételétől függ, amit a jelenlegi műszerekkel lehetetlen elemezni ilyen távolságból.
A bolygóképződés modelljei alapján azoknak a planétáknak az esetében, amelyek tömege tízszeresen múlja felül a Földet, túlnyomórészt hidrogénből és héliumból áll. A kevésbé "masszív" világok főleg nitrogénból és oxigénből álló légkörrel rendelkeznek. A bolygó esetében a méretén és elhelyezkedésén kívül két további biztató szempont is felmerül. Az egyik a majdnem teljesen szabályos kör alakú pályája, ami stabil éghajlatot biztosít. Másrészt a csillaga körülbelül egymilliárd évvel idősebb, és ezáltal kevésbé aktív, mint a Nap, amelynek korát 4,6 milliárd évre becsülik. Ebből következően kisebb az elekromágneses viharok valószínűsége, amelyek a bolygó légkörét károsíthatnák.
– Mindent egybevéve azonban ha az ember eljutna valaha a HD85512b katalógusjelű bolygóra, meglehetősen barátságtalan, forró és párás világba csöppenne, ahol a gravitáció a földi 1,4-szerese - jegyezte meg Kaltenegger.
MTI