A miskolci közgyűlés már 2004. május 6-án megtartott ülésén határozatot hozott a témában. A csökkenő gyermek és felnőtt lakosságszám miatt elvi hozzájárulását adta a körzetszám csökkentéséhez. Mint Simkó Róberttől, a Gyermek-alapellátásban Praktizáló Orvosok Szövetségének elnökétől megtudtuk, ez nem az első eset az elmúlt években, egészen pontosan tíz év alatt az eredeti 42-ből hat körzet szűnt meg – a mostani döntés után hét. Ezeket a kényszerű döntéseket a szövetség is támogatta, azt ugyanis az elnök szerint látni kell, hogy nem reális egy akkora rendszer fenntartása, mint amilyen tíz évvel ezelőtt volt.
A dolog hátterében több dolog is áll. Simkó Róbert az elmúlt tíz év adatai alapján elmondta, a 14 év alatti gyerekek létszáma több mint tízezerrel csökkent, és jelenleg 21 ezer – ami azt jelenti, hogy egyharmados a csökkenés. Ez a negatív demográfiai mutatók mellett az elköltözéseknek tudható be, ugyanakkor az elnök szerint sokan költöztek ki a városból az agglomerációba, jó részük pedig továbbra is miskolci háziorvoshoz jár, így a körzetek összetétele is megváltozott. A finanszírozás alapját jelentő pontérték az elmúlt egy évtizedben 25 százalékkal nőtt, azonban az elmúlt öt évben egyáltalán nem. Mivel pedig a háziorvosok a bejelentkezett betegek száma alapján kapják a finanszírozást, reálértékben jelentősen csökkent a bevételük. Van néhány nagy körzet a városban, azonban a magasabb páciensszám nem jelent lineáris növekedést a finanszírozásban, ugyanis degressziót alkalmaz az OEP. Azaz, egy bizonyos szám fölött a finanszírozás már jelentősen csökken.
Fotónk illusztráció, egy házi gyermekorvosi körzetben készült.
Nőttek viszont a kiadások, ami miatt néhány körzet a fenntarthatóság határán egyensúlyoz. Egy olyan körzetben pedig, ahol szociálisan hátrányos helyzetű a páciensek összetétele, nem sok esély marad arra, hogy a praxis értékesíthető legyen. Az elnök szerint a kollégái hősiesen és szakszerűen dolgoznak, azonban kicsit „rájuk sült” ez a rendszer. Aki egyszer bekerül egy praxisba, az dolgozik, amíg bírja, néha 70 éves kor fölött is, aminek nem az az oka elsősorban, hogy nem tud elszakadni a munkájától, hanem az, hogy a nyugdíjból nem tudna megélni. Ennek megfelelően a miskolci gyermek háziorvosok korfája nem kedvező, az átlagéletkor 58 év. A legtöbb háziorvos több lábon áll, nem csak a praxisából él meg.
Az elnök szerint ez így nincsen jól. Míg 15-20 éve még vonzó volt sokak számára a házi gyermekorvos szakma, ma már ez koránt sincs így, hozzátéve, hogy gyermekorvos csak a szakvizsga, leghamarabb öt év gyakorlat után lehet valaki. Pedig a háziorvosok szerepe jelentősen felértékelődött. Ma természetes, hogy sokirányú preventív, diagnosztikus és gyógyító munkát végeznek.
– Én azért bizakodó vagyok, ilyen az alaptermészetem, de hogy miben bízom, azt ne kérdezze meg! – tette hozzá Simkó Róbert. – Azért nem csak a negatív dolgokat kell emlegetni, ez egy nagyon szép hivatás! Én biztosan nem szeretnék váltani vagy elmenni innen bárhová is. Érezzük a kollégákkal, hogy szükség van ránk, hogy szeretnek, megbecsülnek minket. Úgy gondolom, tartozunk is az országnak, amiért kiképezett minket.
Az elnök szerint, hogy Miskolcon jó a házi gyermekorvosi ellátás, az is bizonyítja, hogy nincs nagy mozgás a körzetek között. Pedig anyagi értelemben nincs ösztönözve a munkájuk, a finanszírozás ugyanannyi, ha meggyógyítanak egy beteget, mint, ha tovább irányítják járóbeteg gondozásra. Lehet attól tartani, hogy pár év múlva, ha a jelenlegi gyermek háziorvosok kiöregszenek, akkor nem jön megfelelő számú utánpótlás, és gond lehet a rendszer fenntartásával. Ezen gondolkodnia kell az országos és a helyi döntéshozóknak is. A szövetség már megtette a szükséges jelzéseket, és készek együttműködni bármilyen párbeszédben, megoldások kidolgozásában. Addig is dolgoznak és a nehézségek ellenére igyekeznek javítani az ellátás színvonalán. Így például Simkó doktor örömmel újságolta, hogy hamarosan lesz állandó gyermekorvosi rendelés Lyukóvölgyben is, ami jelentős színvonalemelést és könnyebbséget jelent majd az ott élőknek.
Horváth I.
Fotó: Juhász Á.
A dolog hátterében több dolog is áll. Simkó Róbert az elmúlt tíz év adatai alapján elmondta, a 14 év alatti gyerekek létszáma több mint tízezerrel csökkent, és jelenleg 21 ezer – ami azt jelenti, hogy egyharmados a csökkenés. Ez a negatív demográfiai mutatók mellett az elköltözéseknek tudható be, ugyanakkor az elnök szerint sokan költöztek ki a városból az agglomerációba, jó részük pedig továbbra is miskolci háziorvoshoz jár, így a körzetek összetétele is megváltozott. A finanszírozás alapját jelentő pontérték az elmúlt egy évtizedben 25 százalékkal nőtt, azonban az elmúlt öt évben egyáltalán nem. Mivel pedig a háziorvosok a bejelentkezett betegek száma alapján kapják a finanszírozást, reálértékben jelentősen csökkent a bevételük. Van néhány nagy körzet a városban, azonban a magasabb páciensszám nem jelent lineáris növekedést a finanszírozásban, ugyanis degressziót alkalmaz az OEP. Azaz, egy bizonyos szám fölött a finanszírozás már jelentősen csökken.
Fotónk illusztráció, egy házi gyermekorvosi körzetben készült.
Nőttek viszont a kiadások, ami miatt néhány körzet a fenntarthatóság határán egyensúlyoz. Egy olyan körzetben pedig, ahol szociálisan hátrányos helyzetű a páciensek összetétele, nem sok esély marad arra, hogy a praxis értékesíthető legyen. Az elnök szerint a kollégái hősiesen és szakszerűen dolgoznak, azonban kicsit „rájuk sült” ez a rendszer. Aki egyszer bekerül egy praxisba, az dolgozik, amíg bírja, néha 70 éves kor fölött is, aminek nem az az oka elsősorban, hogy nem tud elszakadni a munkájától, hanem az, hogy a nyugdíjból nem tudna megélni. Ennek megfelelően a miskolci gyermek háziorvosok korfája nem kedvező, az átlagéletkor 58 év. A legtöbb háziorvos több lábon áll, nem csak a praxisából él meg.
Az elnök szerint ez így nincsen jól. Míg 15-20 éve még vonzó volt sokak számára a házi gyermekorvos szakma, ma már ez koránt sincs így, hozzátéve, hogy gyermekorvos csak a szakvizsga, leghamarabb öt év gyakorlat után lehet valaki. Pedig a háziorvosok szerepe jelentősen felértékelődött. Ma természetes, hogy sokirányú preventív, diagnosztikus és gyógyító munkát végeznek.
– Én azért bizakodó vagyok, ilyen az alaptermészetem, de hogy miben bízom, azt ne kérdezze meg! – tette hozzá Simkó Róbert. – Azért nem csak a negatív dolgokat kell emlegetni, ez egy nagyon szép hivatás! Én biztosan nem szeretnék váltani vagy elmenni innen bárhová is. Érezzük a kollégákkal, hogy szükség van ránk, hogy szeretnek, megbecsülnek minket. Úgy gondolom, tartozunk is az országnak, amiért kiképezett minket.
Az elnök szerint, hogy Miskolcon jó a házi gyermekorvosi ellátás, az is bizonyítja, hogy nincs nagy mozgás a körzetek között. Pedig anyagi értelemben nincs ösztönözve a munkájuk, a finanszírozás ugyanannyi, ha meggyógyítanak egy beteget, mint, ha tovább irányítják járóbeteg gondozásra. Lehet attól tartani, hogy pár év múlva, ha a jelenlegi gyermek háziorvosok kiöregszenek, akkor nem jön megfelelő számú utánpótlás, és gond lehet a rendszer fenntartásával. Ezen gondolkodnia kell az országos és a helyi döntéshozóknak is. A szövetség már megtette a szükséges jelzéseket, és készek együttműködni bármilyen párbeszédben, megoldások kidolgozásában. Addig is dolgoznak és a nehézségek ellenére igyekeznek javítani az ellátás színvonalán. Így például Simkó doktor örömmel újságolta, hogy hamarosan lesz állandó gyermekorvosi rendelés Lyukóvölgyben is, ami jelentős színvonalemelést és könnyebbséget jelent majd az ott élőknek.
Horváth I.
Fotó: Juhász Á.