Magyarországot hat egyesületből három nő és tizenkét férfi képviselte a szeptember 10-én véget ért versenyen. Kovács Attila Gábor a második legnépesebb, az M60 kategóriában 34 futó közül az első napi ultrarövid-hullámú versenyben a kilencedik lett. A másnapi gyorsaságin már a negyedik helyre futott be. A záró rövidhullámú összecsapáson pedig ezüstérmet szerzett, amivel legeredményesebb férfi versenyzője lett a magyar válogatottnak és újabb éremmel gyarapította a világ- és Európa-bajnokságokon nyert, most már 13 darabból álló gyűjteményét.
– Ez volt a hetedik kontinensvetélkedőm – idézte fel a történteket Kovács Attila Gábor. – Tizenhat éve vagyok tagja a magyar válogatottnak, az idén kategóriát váltottam. Ez a malmomra hajtotta a vizet, ugyanis viszonylag fiatalként csöppentem be a hatvanévesek közé. Az évem nem alakult rosszul, ugyanis mind a hat válogatót megnyertem, és az országos bajnokságon sem találtam legyőzőre. Az Európa-bajnokságra azzal az eltökélt szándékkal utaztam, hogy érmet nyerek!
Igaz is, utazás! A sportolónak külön terhet, feladatot jelent, hogy olyan támogatókra találjon, akik finanszírozzák, hogy egyáltalán eljusson a jelentősebb viadalokra. Most éppen kölcsön kellett kérnie, de örömmel újságolta, hogy támogatói szerződést kötött a miskolci és a megyei önkormányzattal, ami ez nagyon biztató a jövőre nézve!
– Számomra mindig az ultrarövid hullámú szakasz a legnehezebb, ugyanis a hullámok visszaverődnek a vízről, a domborzatról, a póznákról, és könnyen megtévesztik az embert. A kilencedik hely persze nem volt olyan rossz – fűzte tovább gondolatait a sportoló.
Bizony nem! A folytatásban ugyanis sikerült jelentősen előrébb araszolnia! A gyorsasági viszonylag új elem a sportágban, csak tavaly vezették be. Kovács Attila Gábor azt mondja, hogy erre egyre inkább ráérez, a lényeg a pontos mérés és a gyors futás. A befutás előtt elkövetett egy apró hibát, ennek egy tiszteletkör lett az eredménye, és a dobogó helyett a negyedik hely jutott.
– A rövidhullámú szakasztól nem tartottam, mert nekem ez megy a legjobban – mondta a versenyző. – Nem kíméltem magam, és még az sem zavart, hogy a gyors futás közben a korábban műtött bal térdem bedurrant. Elég nagy fájdalmaim voltak, de tudtam, hogy nem állhatok meg. A cél előtti enyhe lejtőn már éreztem, hogy nem lehet baj, csak az ukránok kilencszeres világbajnoka előzött meg.
Kovács a Bükkben, jobbára egyedül készül a versenyekre. Az alapot a megfelelő fizikai állapot jelenti, a térkép ismeretét a tájfutásból hozta magával, a gondot az elrejtett rádióadók felkutatása okozza. Magának nem helyezheti el az erdőben, ez önbecsapás lenne. Fájlalja, hogy a sportágnak jelenleg nincs meg a technikai háttere, így mindig sokat jelent a számára, amikor a szövetség önköltséges edzőtáborozásain vehet részt.
Doros László
– Ez volt a hetedik kontinensvetélkedőm – idézte fel a történteket Kovács Attila Gábor. – Tizenhat éve vagyok tagja a magyar válogatottnak, az idén kategóriát váltottam. Ez a malmomra hajtotta a vizet, ugyanis viszonylag fiatalként csöppentem be a hatvanévesek közé. Az évem nem alakult rosszul, ugyanis mind a hat válogatót megnyertem, és az országos bajnokságon sem találtam legyőzőre. Az Európa-bajnokságra azzal az eltökélt szándékkal utaztam, hogy érmet nyerek!
Igaz is, utazás! A sportolónak külön terhet, feladatot jelent, hogy olyan támogatókra találjon, akik finanszírozzák, hogy egyáltalán eljusson a jelentősebb viadalokra. Most éppen kölcsön kellett kérnie, de örömmel újságolta, hogy támogatói szerződést kötött a miskolci és a megyei önkormányzattal, ami ez nagyon biztató a jövőre nézve!
– Számomra mindig az ultrarövid hullámú szakasz a legnehezebb, ugyanis a hullámok visszaverődnek a vízről, a domborzatról, a póznákról, és könnyen megtévesztik az embert. A kilencedik hely persze nem volt olyan rossz – fűzte tovább gondolatait a sportoló.
Bizony nem! A folytatásban ugyanis sikerült jelentősen előrébb araszolnia! A gyorsasági viszonylag új elem a sportágban, csak tavaly vezették be. Kovács Attila Gábor azt mondja, hogy erre egyre inkább ráérez, a lényeg a pontos mérés és a gyors futás. A befutás előtt elkövetett egy apró hibát, ennek egy tiszteletkör lett az eredménye, és a dobogó helyett a negyedik hely jutott.
– A rövidhullámú szakasztól nem tartottam, mert nekem ez megy a legjobban – mondta a versenyző. – Nem kíméltem magam, és még az sem zavart, hogy a gyors futás közben a korábban műtött bal térdem bedurrant. Elég nagy fájdalmaim voltak, de tudtam, hogy nem állhatok meg. A cél előtti enyhe lejtőn már éreztem, hogy nem lehet baj, csak az ukránok kilencszeres világbajnoka előzött meg.
Kovács a Bükkben, jobbára egyedül készül a versenyekre. Az alapot a megfelelő fizikai állapot jelenti, a térkép ismeretét a tájfutásból hozta magával, a gondot az elrejtett rádióadók felkutatása okozza. Magának nem helyezheti el az erdőben, ez önbecsapás lenne. Fájlalja, hogy a sportágnak jelenleg nincs meg a technikai háttere, így mindig sokat jelent a számára, amikor a szövetség önköltséges edzőtáborozásain vehet részt.
Doros László