Ugrás a tartalomra

1956 Miskolcon - ritka, archív felvételekkel!

Létrehozva
Az '56-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulóját ünnepeljük. Az eseményekben annak idején Miskolc is nagy szerepet játszott. 1956 október 25-én a miskolci munkások demonstrációval kívánták nyomatékosítani a követeléseiket. Először a Nehézszerszám-gépgyár dolgozói indultak meg, majd csatlakoztak hozzájuk a DIMÁVAG, és a Lenin Kohászati Művek munkásai is.
otvenh5_szs_1022.jpg

Eredetileg a város központjában lévő Búza tér lett volna a tömeg úticélja, a szervezők azonban el akarták kerülni az összetűzést a közelben székelő ÁVH-val. Fekete Simon diákparlamenti elnök, és a városi pártbizottság között lefolytatott tárgyalás eredményeképpen, a tömeget az egyetemvárosba irányították, ennek érdekében motoros egyetemistákat indítottak a felvonulók elé.

otvenhat_archiv.jpg

Útközben nagy számban csatlakoztak a tüntetőkhöz a város lakosai, végül már hatalmas, 35-40 ezres tömeg hömpölygött az utcákon. A lakások ablakaiban is megjelentek a nemzetiszínű zászlók, és a sokaságban is rengeteg háromszínű lobogó tűnt fel. Útközben több vörös csillagot levertek, ezt egy csoport követelésére Szinvavölgyi József tanácselnök a tanács épületéről is eltávolíttatta.

Egyetemi nagygyűlés

Október 25-én, az Egyetemvárosban már szervezetten fogadták az odaérkező tömeget. A nagyelőadó tetejéről Dornbach Gyula köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertették a kükönböző forradalmi követeléseket. A debreceni egyetemisták pontjait a városból érkező Galánffy Lajos, a miskolci Zenekonzervatórium igazgatója ismertette, majd hozzáfűzte ehhez a konzervatórium követeléseit is. A miskolci diákparlament 11 pontos felhívását Rácz Károly hallgató, a DIMÁVAG 12 pontos kiáltványát Papp Miklós anyagbeszerző, üzemi munkástanácstag olvasta fel. A felszólalók között volt Zombori Sándor alezredes, aki a honvédség, és Urbancsok Mihály, aki a megyei pártbizottság egyetértéséről biztosította a tömeget.

otvenh3_szs_1022.jpg

Fiatal színész a forradalomban

Mind az egyetemi, mind az ugyanaznap délután, a Petőfi téren megrendezett naggyűlésen rendkívüli hatást gyakorolt az emberekre Nagy Attila, a népszerű, fiatal miskolci színész, aki mindkét helyszínen a elszavalta a Himnuszt és a Nemzeti Dalt.

otvenh4_szs_1022.jpg

Nagy Attila fontos szerepet játszott a rend helyreállításában az október 26-i sortüzet és lincseléseket követő zűrzavarban is, amikor az események hatására a megyei munkástanácsban alig néhányan maradtak. Nagy Attila ekkor Papp Miklóssal együtt látott hozzá a rend helyreállításához, akit még október 24-én választottak be az üzemi, majd másnap a megyei munkástanácsba. Megegyezésük értelmében Papp a megyei, Nagy Attila pedig a városi ügyeket intézte.

Szovjet katonák a Tanácsház téren

A szovjeteknek november 4.-én, hajnali négy órától érdemi ellenállás nélkül sikerült megszállniuk Miskolcot. A honvédegységek, laktanyák ellenállás nélkül tűrték lefegyverzésüket. A 2. üteg tüzelőállás elfoglalásakor azonban a szovjetek eddig ismeretlen okból tüzet nyitottak, és megsebesítettek egy magyar katonát. Az üteg lefegyverzett katonáit és tisztjeit néhány órán keresztül fogva tartották, majd még azon a napon szabadon engedték.

otvenh2_szs_1022.jpg

A szovjet csapatok fokozatosan szállták meg a várost, utoljára - reggel fél hét tájban - a laktanyákat foglalták el. A lefoglalt gyalogsági fegyvereket Pingyomra szállították, a magyar katonák többsége szétszéledt.

Tűzharc az Egyetemen

A forradalom leverését követően, a megszállás során csupán az Egyetemvárosban került sor tűzharcra. Az I. sz. diákszállónál felállított őr, Benyőcs Ferenc hallgató a sötétben mozgó alakokat látott, és mivel nem reagáltak a felszólítására, figyelmeztetésképpen a levegőbe lőtt egyet. Mint kiderült, a mozgó alakok szovjet katonák voltak, akik azonnal viszonozták a tüzet. Az egyetemi őrség néhány további tagja erre szintén tüzet nyitott, majd a puskaropogásra felébredő hallgatók egy része is. A harcban két egyetemista, Kölber Gábor és Kiss Gábor vesztette életét.

002_mik_jnos_felvtele.jpg

Tömegperek

A miskolci eseményekkel kapcsolatban két tömegpert indítottak el. Az első, 21 vádlottat felsorakoztató perben első fokon 14, másodfokon 7 embert ítéltek halálra. Balázs Gézát, G. Tóth Lászlót, Szász Zoltánt, Komjáti Ferencet, Sikó Dezsőt és Nagy Zoltánt 1957. július 20-án, Lengyel Lászlót 1957. szeptember 5-én végezték ki, Budapesten. Az eljárás során a nyomozó szervek számos törvénysértést követtek el. A második per során - amelyet Szarka József és társai ellen folytattak - halálbüntetés kiszabására nem került sor, a vádlottak közül többeket felmentettek, a többieket 2 évtől életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

008_dr._hatvani_viktor_s_tsai.jpg