Ugrás a tartalomra

Hagyományos mesterségek

Létrehozva
Csatári Ernő miskolci kosárfonó mester mindig valami újon töri a fejét – ha éppen nem a telkén kertészkedik. Elmondása szerint nem tud annyit fonni, hogy elég legyen. – Ha valaki rám néz, egy kalap alatt több mint 150 évet lát – mondja magáról félig viccesen a szakmáját 15 évesen kezdő, több díjjal büszkélkedő Csatári Ernő kosárfonó, utalva arra, hogy 70 évesektől tanulta a szakmát, ő maga pedig egy híján 90 éves.
kosarfono-csatari-120404ml_6.jpg– Mióta nyugdíjba mentem, folyton azon gondolkodom, hogy elődeim mit nem valósítottak meg, miben tudnék én újat, egyedit alkotni – meséli egyik legújabb alkotását kezében tartva. Visszaemlékezés közben aztán elkezdi elénk pakolni kedvenc darabjait: előkerül egy vesszőkből font zsiráfcsalád, de húsvét felé közeledve mutat nekünk kisebb tojástartókat, kosarakat és tálcákat is.

– Egész évben dolgozom, télen a kisebb darabokat készítem el, a nagyobbakat nyárra hagyom, amikor a telkemen található fenyőfák árnyékában nyugodtan tudok fonni – mondja.

Közel húsz év alatt elmondása kosarfono-csatari-120404ml_5.jpg szerint legalább 2-300 felnőttet tanított meg a vesszőfonásra. Pedagógiai érzéke aztán most is előjön, amikor elkezdi magyarázni, melyik fa milyen kosár vagy tartó elkészítéséhez a legmegfelelőbb. Büszkén jegyzi meg, hogy csakis nemesvesszővel dolgozik, amiből rengeteg van a telkén.
– Amit a vessző kibír, én kihozom belőle – mondja.

A Civil Diósgyőrért Díjjal és a Magyar Köztársaság Érdemérem Bronz fokozatával is büszkélkedő népi iparművész elérte, amit fiatalon tervezett: nyugdíjasként is a vesszőfonásnak és a kertészkedésnek élhet.

Kujan I.
Fotó: Mocsári L.