– Mióta nyugdíjba mentem, folyton azon gondolkodom, hogy elődeim mit nem valósítottak meg, miben tudnék én újat, egyedit alkotni – meséli egyik legújabb alkotását kezében tartva. Visszaemlékezés közben aztán elkezdi elénk pakolni kedvenc darabjait: előkerül egy vesszőkből font zsiráfcsalád, de húsvét felé közeledve mutat nekünk kisebb tojástartókat, kosarakat és tálcákat is.– Egész évben dolgozom, télen a kisebb darabokat készítem el, a nagyobbakat nyárra hagyom, amikor a telkemen található fenyőfák árnyékában nyugodtan tudok fonni – mondja.
Közel húsz év alatt elmondása
szerint legalább 2-300 felnőttet tanított meg a vesszőfonásra. Pedagógiai érzéke aztán most is előjön, amikor elkezdi magyarázni, melyik fa milyen kosár vagy tartó elkészítéséhez a legmegfelelőbb. Büszkén jegyzi meg, hogy csakis nemesvesszővel dolgozik, amiből rengeteg van a telkén.– Amit a vessző kibír, én kihozom belőle – mondja.
A Civil Diósgyőrért Díjjal és a Magyar Köztársaság Érdemérem Bronz fokozatával is büszkélkedő népi iparművész elérte, amit fiatalon tervezett: nyugdíjasként is a vesszőfonásnak és a kertészkedésnek élhet.
Kujan I.
Fotó: Mocsári L.