– A Barangolás erdélyi tájakon című pályázatunk keretében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul programigazgatósága támogatásával a teljes hetedikes évfolyam, azaz 46 gyerek és öt pedagógus április végén 6 napra Székelyföldre utazik. Az a célunk, hogy a gyerekek megismerkedjenek az ottani magyarság életével, helyzetével. Ellátogatunk a korondi középiskola általános iskolájába is. Szeretnénk partnerkapcsolatot kialakítani velük – fogott az erdélyi utazással kapcsolatos legfontosabb tudnivalók ismertetésébe a szervező, Madarasiné Kiss Ágnes tanító, néptánc pedagógus. Az április végi hosszú hétvégét kihasználva három napot a szabadidő, a következő három napot pedig az oktatási idő terhére vesznek igénybe. Az útiköltségre és a szállásra lehetett pályázni, a többi költséget igyekeztek minimalizálni a szervezők. Kedd délelőtt felkészítést tartottak az iskolában az utazók számára.
– Egész évben készültek a gyerekek az utazásra. Ennek keretében mindegyikük kapott egy-egy települést, amelyet meglátogatunk, hogy abból tájékozódjanak. Felkészítjük őket, hogyan kell viselkedni, megtanulják a Székely himnuszt. Az utazást összekötjük az irodalom-, a történelem-, a rajz- és a néptánctanítással. Egyben nem titkolt célunk, hogy számunkra is közösségformáló lesz az út, amelynek nagyon feszes programja lesz, mivel sok helyre szeretnénk eljutni, városokat, falvakat, hegyeket, köztük a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szorosba. Iskolánkban sok hátrányos helyzetű gyerek tanul. Vannak, akik még sosem jártak külföldön, de még a szüleik sem. Biztosan nagy élmény lesz számukra a székelyföldi látogatás – vont mérleget Madarasiné Kiss Ágnes.
– Arra vagyok kíváncsi, hogy milyenek az ottani diákok, Székelyföld természeti környezete, a kultúrája – árulta el személyes várakozását Sakovits Virág, akivel beszélgetve kiderült, hogy felvidéki származású, 6-8 éve települtek át a bodrogközi Tiszacsernyőből. Nyaranta utazik haza, meglátogatni a nagymamát Szlovákiába. Így számára nem fog rácsodálkozni, hogy a határon túl is vannak olyan vidékek, ahol magyarul beszélnek az emberek, viszont össze tudja majd hasonlítani a felvidékiek és a székelyek helyzetét.
Cs. L.
– Egész évben készültek a gyerekek az utazásra. Ennek keretében mindegyikük kapott egy-egy települést, amelyet meglátogatunk, hogy abból tájékozódjanak. Felkészítjük őket, hogyan kell viselkedni, megtanulják a Székely himnuszt. Az utazást összekötjük az irodalom-, a történelem-, a rajz- és a néptánctanítással. Egyben nem titkolt célunk, hogy számunkra is közösségformáló lesz az út, amelynek nagyon feszes programja lesz, mivel sok helyre szeretnénk eljutni, városokat, falvakat, hegyeket, köztük a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szorosba. Iskolánkban sok hátrányos helyzetű gyerek tanul. Vannak, akik még sosem jártak külföldön, de még a szüleik sem. Biztosan nagy élmény lesz számukra a székelyföldi látogatás – vont mérleget Madarasiné Kiss Ágnes.
– Arra vagyok kíváncsi, hogy milyenek az ottani diákok, Székelyföld természeti környezete, a kultúrája – árulta el személyes várakozását Sakovits Virág, akivel beszélgetve kiderült, hogy felvidéki származású, 6-8 éve települtek át a bodrogközi Tiszacsernyőből. Nyaranta utazik haza, meglátogatni a nagymamát Szlovákiába. Így számára nem fog rácsodálkozni, hogy a határon túl is vannak olyan vidékek, ahol magyarul beszélnek az emberek, viszont össze tudja majd hasonlítani a felvidékiek és a székelyek helyzetét.
Cs. L.