Homonna György gyermekkorától a művészetért él. Ugyan egy rövid időre a matematika világába is elkalandozott, ám igazi miliője a képzőművészet, a fotográfia, a film.
– Matematika–rajz szakon végeztem a nyíregyházi tanárképzőn, de az én világom a művészet. Gyermekkoromban édesapámmal modelleztem, akkor kezdődött minden. A rajz lett mindennek az alapja, az idők folyamán azonban a festészet felé fordultam – mesélte a pedagógus, aki úgy véli, a gyerekek tanítanak igazán.
– Ha a tanár oktat valamit egy diáknak, az szerencsés eset, ám igazán ők tanítanak minket. A felnőttek sokszor elszakadnak a fiatalságtól, felülről vizsgálják őket, ám ezt nem szabad. Fiatalnak kell maradni, ami nehéz feladat, ám diákjaim segítenek nekem – vallja Homonna György, aki máig személyes kapcsolatot ápol egykori diákjaival.
Közülük többen művészpályára léptek, mint például Dunai Beáta, Kristóf Gábor, Szabó Virág, vagy a Mazsaroff-díjjal kitüntetett Bánki Ákos és Sütő Róbert.
Mint azt Angyal Mária írja festészetével kapcsolatban, Homonna György kortárs művész. Alapélménye az emlékezés, a gesztus, amelyet erősen befolyásol a korszellem. A képeken az ősi hitvilág és az emberiség tudatában öröktől való, létező és továbbélő emóciók is megjelennek. Táblaképei artisztikusak és kolorisztikusak, amelyek a gesztusfestészet és a racionális gondolatok közötti harmóniában jelennek meg.
1982-től kiállító művész, számos egyéni tárlata volt, rendszeresen vesz részt csoportos kiállításokon, 1988-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 1987-től a miskolci Avasi Gimnáziumban dolgozik, 1995-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
A rajztagozaton rendkívüli érzékenységgel és módszertani felkészültséggel, szakmai és művészettörténeti megalapozással vizuálisan magasan képzett diákok tucatjait indította útnak, ezért méltó Miskolc Város Pedagógiai Díjára.
K. J.
– Matematika–rajz szakon végeztem a nyíregyházi tanárképzőn, de az én világom a művészet. Gyermekkoromban édesapámmal modelleztem, akkor kezdődött minden. A rajz lett mindennek az alapja, az idők folyamán azonban a festészet felé fordultam – mesélte a pedagógus, aki úgy véli, a gyerekek tanítanak igazán.
– Ha a tanár oktat valamit egy diáknak, az szerencsés eset, ám igazán ők tanítanak minket. A felnőttek sokszor elszakadnak a fiatalságtól, felülről vizsgálják őket, ám ezt nem szabad. Fiatalnak kell maradni, ami nehéz feladat, ám diákjaim segítenek nekem – vallja Homonna György, aki máig személyes kapcsolatot ápol egykori diákjaival.Közülük többen művészpályára léptek, mint például Dunai Beáta, Kristóf Gábor, Szabó Virág, vagy a Mazsaroff-díjjal kitüntetett Bánki Ákos és Sütő Róbert.
Mint azt Angyal Mária írja festészetével kapcsolatban, Homonna György kortárs művész. Alapélménye az emlékezés, a gesztus, amelyet erősen befolyásol a korszellem. A képeken az ősi hitvilág és az emberiség tudatában öröktől való, létező és továbbélő emóciók is megjelennek. Táblaképei artisztikusak és kolorisztikusak, amelyek a gesztusfestészet és a racionális gondolatok közötti harmóniában jelennek meg.
1982-től kiállító művész, számos egyéni tárlata volt, rendszeresen vesz részt csoportos kiállításokon, 1988-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 1987-től a miskolci Avasi Gimnáziumban dolgozik, 1995-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
A rajztagozaton rendkívüli érzékenységgel és módszertani felkészültséggel, szakmai és művészettörténeti megalapozással vizuálisan magasan képzett diákok tucatjait indította útnak, ezért méltó Miskolc Város Pedagógiai Díjára.
K. J.