Sályon született, ám fiatal kora óta Miskolcon, Miskolcért élt: a város igazán fontos volt számára. A Földes Ferenc Gimnáziumban végzett, majd tanulmányai Debrecenbe szólították, ahol agrármérnökként végzett. A doktori címét 1982-ben szerezte meg növényvédelmi témában. Ezen a területen országszerte ismert és elismert személyiség, 2003-ig, nyugdíjazásáig a Miskolci Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás kiemelkedő szakembere volt.
Szenvedélyesen gyűjtötte a képeslapokat, ám igazi miliője a természet volt. Mint azt egyik utolsó interjújában felidézte, 1963-ban csatlakozott a barlangkutatókhoz. Ennek a 44 évnek az élményeit tekinti át a Barátok Bükk Barlangok és a Tábortüzek mellett, a karbidlámpa fényénél című verseskötet.
– Sosem törekedtem irodalmi babérokra, mégis szerettem volna megörökíteni azt a világot, eltávozott barátaim emlékét – hangsúlyozta egy évvel ezelőtt, amikor egy újabb, harmadik, egyben utolsó kötete terveiről is beszélt. Feleségével is a természetszeretet hozta össze, hiszen mint azt özvegye elmondta, 47 évvel ezelőtt Létrás-tetőn ismerkedtek meg, ahová mindketten a barlangászat szerelmeseiként érkeztek.
– Sok közös szenvedélyünk volt Péterrel. A barlangászat, a kertészkedés. Gyermekeinket is a természet szeretetére neveltük. Sokat jelent nekem, hogy érdemesnek tartják a díjra, hiszen egy életet éltünk le együtt, sok közös élményünk volt. Péter mindig másokért tett, biztosan ő is meghatódna, hogy megkapja a díjat – mondta felesége, aki hozzátette, férje munkássága ma is élő, hiszen a város napja alkalmából a Pattantyús Általános Iskolában kiállítást rendeznek férje képeslapjaiból.
A 2011 novemberében távozott Gyurkó Péter betegsége ellenére az utolsó pillanatig tervezett – hagyott hát feladatot az utódoknak is. Ám amit addig tett, az is teljes. Számos bükki barlang felkutatásában működött közre, tette ismertté turisztikai és tudományos kutatások érdekében. Sokat tett azért, hogy Miskolc város és környéke a barlangjairól is híres. Mindennek a természettudományos tevékenységnek az elismerése a Herman Ottó Tudományos Díj.
Kiss J.
Szenvedélyesen gyűjtötte a képeslapokat, ám igazi miliője a természet volt. Mint azt egyik utolsó interjújában felidézte, 1963-ban csatlakozott a barlangkutatókhoz. Ennek a 44 évnek az élményeit tekinti át a Barátok Bükk Barlangok és a Tábortüzek mellett, a karbidlámpa fényénél című verseskötet.
– Sosem törekedtem irodalmi babérokra, mégis szerettem volna megörökíteni azt a világot, eltávozott barátaim emlékét – hangsúlyozta egy évvel ezelőtt, amikor egy újabb, harmadik, egyben utolsó kötete terveiről is beszélt. Feleségével is a természetszeretet hozta össze, hiszen mint azt özvegye elmondta, 47 évvel ezelőtt Létrás-tetőn ismerkedtek meg, ahová mindketten a barlangászat szerelmeseiként érkeztek.
– Sok közös szenvedélyünk volt Péterrel. A barlangászat, a kertészkedés. Gyermekeinket is a természet szeretetére neveltük. Sokat jelent nekem, hogy érdemesnek tartják a díjra, hiszen egy életet éltünk le együtt, sok közös élményünk volt. Péter mindig másokért tett, biztosan ő is meghatódna, hogy megkapja a díjat – mondta felesége, aki hozzátette, férje munkássága ma is élő, hiszen a város napja alkalmából a Pattantyús Általános Iskolában kiállítást rendeznek férje képeslapjaiból.
A 2011 novemberében távozott Gyurkó Péter betegsége ellenére az utolsó pillanatig tervezett – hagyott hát feladatot az utódoknak is. Ám amit addig tett, az is teljes. Számos bükki barlang felkutatásában működött közre, tette ismertté turisztikai és tudományos kutatások érdekében. Sokat tett azért, hogy Miskolc város és környéke a barlangjairól is híres. Mindennek a természettudományos tevékenységnek az elismerése a Herman Ottó Tudományos Díj.
Kiss J.