Miskolcon született, iskoláit is itt végezte. Édesapjához és testvéreihez hasonlóan kohómérnöki diplomát szerzett, majd gazdaságmérnöki tanulmányokat folytatott. Húsz évig tervezőként, fejlesztőként dolgozott a kohászatban, a Kombinált Acélmű létrehozásában az első tervtanulmánytól kezdve a generáltervezésig részt vett.
1993-ban került a kamarához, már az indulástól bekapcsolódott annak közjogi felépítésébe, a szolgáltatások kialakításába, a nemzetközi kapcsolatok bővítésébe. 1998-tól múlt év végéig látta el a BOKIK titkári teendőit, feladatait, ekkor életkorára és egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazását, a vezetői feladatok alóli felmentését kérte.
Mint mondja, a munkában töltött, hosszú évek alatt néhány igazi szívügyét is megvalósíthatta: ezek közé tartozik a pályakezdő diplomás fiatalok elhelyezkedését segítő kamarai program, a határon túli magyar vállalkozások számára szervezett Kárpátok Üzleti Akadémia, a több mint hetven tagú autóipari beszállítói klaszter megvalósítása, a gazdasági válság megjelenésekor elindított „Adjunk munkát egymásnak” program, csakúgy, mint a miskolci belváros megújítását segítő Belvárosi Gazdaságfejlesztő Klaszter elindítása.
1995 óta szakértőként vesz részt a megyei és regionális területfejlesztési, innovációs munkákban. Gazdaságelemzései, kidolgozott stratégiai javaslatai adták a gazdaságfejlesztési programok, a kért és javasolt pályázati feltételek szakmai alapját.
Tanulmányainak befejezése után sem szűnt meg kapcsolata a Miskolci Egyetemmel, jelenleg a kisvállalkozások és az egyetem kapcsolatának erősítésére, az innovációs eredmények javítására keresi a megoldásokat.
A kamara történetének kutatása közben ismerte fel Szentpáli István és az egykori Miskolci Kamara kapcsolatát, ez alapozta meg a kamaratörténeti és a Szentpáli-könyveket, illetve a Szentpáli-emlékszoba kialakítását. Régi kérés teljesült az Akadémiai Bizottság székházán – az egykori kamarai székházon – elhelyezett emléktábla felavatásával is.
Szilágyiné Baán Anna arról is szólt, hogy közéleti munkája mellett egy igen nagy családot fog össze. Közgazdász férjével együtt segítik négy gyermeküket, négy unokájukat, a velük élő 94 éves nagynénit, a testvéreket, rokonokat. A perecesi ház és kert a központja minden családi eseménynek, ahol hobbiját is bőven kiélheti: az összejövetelek alkalmával legalább húsz személy részére szokott sütni, főzni.
Sz. S.
1993-ban került a kamarához, már az indulástól bekapcsolódott annak közjogi felépítésébe, a szolgáltatások kialakításába, a nemzetközi kapcsolatok bővítésébe. 1998-tól múlt év végéig látta el a BOKIK titkári teendőit, feladatait, ekkor életkorára és egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazását, a vezetői feladatok alóli felmentését kérte.
Mint mondja, a munkában töltött, hosszú évek alatt néhány igazi szívügyét is megvalósíthatta: ezek közé tartozik a pályakezdő diplomás fiatalok elhelyezkedését segítő kamarai program, a határon túli magyar vállalkozások számára szervezett Kárpátok Üzleti Akadémia, a több mint hetven tagú autóipari beszállítói klaszter megvalósítása, a gazdasági válság megjelenésekor elindított „Adjunk munkát egymásnak” program, csakúgy, mint a miskolci belváros megújítását segítő Belvárosi Gazdaságfejlesztő Klaszter elindítása.
1995 óta szakértőként vesz részt a megyei és regionális területfejlesztési, innovációs munkákban. Gazdaságelemzései, kidolgozott stratégiai javaslatai adták a gazdaságfejlesztési programok, a kért és javasolt pályázati feltételek szakmai alapját.
Tanulmányainak befejezése után sem szűnt meg kapcsolata a Miskolci Egyetemmel, jelenleg a kisvállalkozások és az egyetem kapcsolatának erősítésére, az innovációs eredmények javítására keresi a megoldásokat.
A kamara történetének kutatása közben ismerte fel Szentpáli István és az egykori Miskolci Kamara kapcsolatát, ez alapozta meg a kamaratörténeti és a Szentpáli-könyveket, illetve a Szentpáli-emlékszoba kialakítását. Régi kérés teljesült az Akadémiai Bizottság székházán – az egykori kamarai székházon – elhelyezett emléktábla felavatásával is.
Szilágyiné Baán Anna arról is szólt, hogy közéleti munkája mellett egy igen nagy családot fog össze. Közgazdász férjével együtt segítik négy gyermeküket, négy unokájukat, a velük élő 94 éves nagynénit, a testvéreket, rokonokat. A perecesi ház és kert a központja minden családi eseménynek, ahol hobbiját is bőven kiélheti: az összejövetelek alkalmával legalább húsz személy részére szokott sütni, főzni.
Sz. S.