Bíróné Petró Judit főnővér nem tudja megindultság nélkül elmondani, mekkora lelki terhet jelent számukra ma is egy-egy kis beteg elvesztése. Még akkor is, ha az osztályon a gyógyulási arány ma már eléri a 84 százalékot.
– Olyanok vagyunk itt, mint egy nagy család – szülők, beteg gyermekek, szakdolgozók – az itt töltött hónapok során nyilván sok érzelmi kötődés, személyes kapcsolat kialakul az ápoltjainkkal – mondja. Egymást is segítik, biztatják a nehéz időszakokban. Számukra ez nem csupán egy munkahely, sokkal több annál. Ez ad lelki töltést ahhoz, hogy kitartó hittel és szeretettel végezzék embert próbáló tevékenységüket.
Ott jártunkkor meggyőződhettünk róla, hogy miközben a szakdolgozók profi módon végzik munkájukat az onkológiai terápia területén, nagy empátiával, lelkileg is támogatják a kis betegeket. Előfordul, hogy a saját költségükön vásárolnak nekik ruhákat, könyveket, játékokat, bármikor készen állnak a segítségnyújtásra. Fogják a gyermekek kezét, erőt öntenek a szülőkbe.
– Nekünk sem könnyű ez, de tudjuk, hogy a beteg gyerekek szüleinek, családjainak még nehezebb. Számukra mi jelentjük a reményt, a biztos pontot, amibe kapaszkodhatnak a nehéz időszakban. Képesnek kell lennünk rá, hogy megfeleljünk az elvárásoknak – hangsúlyozta Bíróné Petró Judit.
Az osztály nővéreinek átlagéletkora 40–55 év között van, nagyon nehéz utánpótlást találni a fiatalok köréből. Ha jönnek is az osztályra, nem sokáig szoktak maradni. A munka, a felelősség, a lelki teher, amit itt vállalni kell, az a lekötöttség, amit emellett még a rendszeres továbbképzések is jelentenek, nem állnak összhangban az anyagi megbecsüléssel.
Van azonban, ami a régi dolgozók számára ennél többet jelent. A gyermekek hálás mosolya, a szülők kézszorítása, a kis betegek gyógyulásának öröme sok mindenért kárpótolja őket.
Akár jelképesnek is tekinthető, hogy az osztály dolgozói 2004-ben Hétköznapi Hősök Díjat kaptak. Vujity Tvrtko, a díj egyik alapítója akkor úgy fogalmazott: ez Magyarország legcivilebb elismerése. Nem a sztárok kaphatják meg, hanem azok, akik becsülettel teszik a dolgukat a hétköznapok során. Az itt dolgozók messze többet tesznek a kis betegekért, mint ami a munkaköri leírásukban szerepel.
Ezért is kapják, szakmai és erkölcsi megbecsülésként a Benkő Sámuel-díjat.
Sz. S.
– Olyanok vagyunk itt, mint egy nagy család – szülők, beteg gyermekek, szakdolgozók – az itt töltött hónapok során nyilván sok érzelmi kötődés, személyes kapcsolat kialakul az ápoltjainkkal – mondja. Egymást is segítik, biztatják a nehéz időszakokban. Számukra ez nem csupán egy munkahely, sokkal több annál. Ez ad lelki töltést ahhoz, hogy kitartó hittel és szeretettel végezzék embert próbáló tevékenységüket.
Ott jártunkkor meggyőződhettünk róla, hogy miközben a szakdolgozók profi módon végzik munkájukat az onkológiai terápia területén, nagy empátiával, lelkileg is támogatják a kis betegeket. Előfordul, hogy a saját költségükön vásárolnak nekik ruhákat, könyveket, játékokat, bármikor készen állnak a segítségnyújtásra. Fogják a gyermekek kezét, erőt öntenek a szülőkbe.
– Nekünk sem könnyű ez, de tudjuk, hogy a beteg gyerekek szüleinek, családjainak még nehezebb. Számukra mi jelentjük a reményt, a biztos pontot, amibe kapaszkodhatnak a nehéz időszakban. Képesnek kell lennünk rá, hogy megfeleljünk az elvárásoknak – hangsúlyozta Bíróné Petró Judit.
Az osztály nővéreinek átlagéletkora 40–55 év között van, nagyon nehéz utánpótlást találni a fiatalok köréből. Ha jönnek is az osztályra, nem sokáig szoktak maradni. A munka, a felelősség, a lelki teher, amit itt vállalni kell, az a lekötöttség, amit emellett még a rendszeres továbbképzések is jelentenek, nem állnak összhangban az anyagi megbecsüléssel.
Van azonban, ami a régi dolgozók számára ennél többet jelent. A gyermekek hálás mosolya, a szülők kézszorítása, a kis betegek gyógyulásának öröme sok mindenért kárpótolja őket.
Akár jelképesnek is tekinthető, hogy az osztály dolgozói 2004-ben Hétköznapi Hősök Díjat kaptak. Vujity Tvrtko, a díj egyik alapítója akkor úgy fogalmazott: ez Magyarország legcivilebb elismerése. Nem a sztárok kaphatják meg, hanem azok, akik becsülettel teszik a dolgukat a hétköznapok során. Az itt dolgozók messze többet tesznek a kis betegekért, mint ami a munkaköri leírásukban szerepel.
Ezért is kapják, szakmai és erkölcsi megbecsülésként a Benkő Sámuel-díjat.
Sz. S.