Szoboszlai Ferencné védőnőként kezdte munkáját 1972-ben, és bár bevallása szerint a szülők választották számára ezt a pályát, a vidéki és városi védőnői szolgálatról mégis úgy érezte, neki találták ki. Nyolc évig dolgozott ezen a területen, de ki szerette volna próbálni magát másban is. Így került a Magyar Vöröskereszthez.
– Mint megyei főelőadó koordináltam a csecsemőgondozási és elsősegély-nyújtási oktatást hét éven keresztül. Hiába tettünk meg azonban mindent, magam is éreztem, hogy a kiszolgáltatott embereken tartósan nem tudunk segíteni – mondta.
Az idősellátásban aztán megtalálta a helyét. Mint emlékezik, az akkoriban hőskorát élő szakmában pályafutása legszebb éveit töltötte. A Területi Gondozószolgálatnál gondozási központ vezetője volt, majd a Szépkorúak Háza idősek otthonában gondozónőként, később mentálhigiénés munkatársként dolgozott.
– Hitvallásom, hogy a jó szó, a kedvesség, a mosoly és a törődés nem pénz kérdése. Ezt szem előtt tartva élek, dolgozom, és erre nevelem a fiatalokat is – hangsúlyozta.
2011-es nyugdíjba vonulása után az Idősügyi Tanács tevékeny tagja lett. Mint fogalmazott, megtisztelő számára, hogy azóta is az idősek ügyéért dolgozhat. Számos rendezvény lebonyolításából vette, veszi ki a részét a mai napig.
Munkájával párhuzamosan 2007-től folyamatosan szervez a Felső-Majláthon élő emberek számára különböző rendezvényeket, összejöveteleket. Vallja, a környezetünk értünk és a gyerekeinkért van. A kezdeményezésére szervezték a körzetben többek között a „fa-örökbefogadást” is, ahol szülők és gyerekeik örökbe fogadhattak egy-egy fát, és azóta is gondozzák, ápolják azokat.
– Sokat jelent számomra, hogy nem vagyok egyedül, a lakóközösségben is sok segítséget kapok a programok szervezésében. Feladatomnak érzem, hogy utódokat neveljek ki, akik majd átveszik tőlem a stafétabotot – mondja.
Az elismerés nagyon jólesik neki, nem számított rá. Mint mondta, visszaigazolás is számára, ugyanakkor óriási megtiszteltetés is, főleg amiatt, hogy előtte kik kapták már meg.
– Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akiknek eszébe jutottam a felterjesztésnél, és köszönöm azoknak is, akik méltónak találtak a díjra – mondta.
K. I.
– Mint megyei főelőadó koordináltam a csecsemőgondozási és elsősegély-nyújtási oktatást hét éven keresztül. Hiába tettünk meg azonban mindent, magam is éreztem, hogy a kiszolgáltatott embereken tartósan nem tudunk segíteni – mondta.
Az idősellátásban aztán megtalálta a helyét. Mint emlékezik, az akkoriban hőskorát élő szakmában pályafutása legszebb éveit töltötte. A Területi Gondozószolgálatnál gondozási központ vezetője volt, majd a Szépkorúak Háza idősek otthonában gondozónőként, később mentálhigiénés munkatársként dolgozott.– Hitvallásom, hogy a jó szó, a kedvesség, a mosoly és a törődés nem pénz kérdése. Ezt szem előtt tartva élek, dolgozom, és erre nevelem a fiatalokat is – hangsúlyozta.
2011-es nyugdíjba vonulása után az Idősügyi Tanács tevékeny tagja lett. Mint fogalmazott, megtisztelő számára, hogy azóta is az idősek ügyéért dolgozhat. Számos rendezvény lebonyolításából vette, veszi ki a részét a mai napig.
Munkájával párhuzamosan 2007-től folyamatosan szervez a Felső-Majláthon élő emberek számára különböző rendezvényeket, összejöveteleket. Vallja, a környezetünk értünk és a gyerekeinkért van. A kezdeményezésére szervezték a körzetben többek között a „fa-örökbefogadást” is, ahol szülők és gyerekeik örökbe fogadhattak egy-egy fát, és azóta is gondozzák, ápolják azokat.
– Sokat jelent számomra, hogy nem vagyok egyedül, a lakóközösségben is sok segítséget kapok a programok szervezésében. Feladatomnak érzem, hogy utódokat neveljek ki, akik majd átveszik tőlem a stafétabotot – mondja.
Az elismerés nagyon jólesik neki, nem számított rá. Mint mondta, visszaigazolás is számára, ugyanakkor óriási megtiszteltetés is, főleg amiatt, hogy előtte kik kapták már meg.
– Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akiknek eszébe jutottam a felterjesztésnél, és köszönöm azoknak is, akik méltónak találtak a díjra – mondta.
K. I.