Mózes Huba 1941. június 2-án, Kolozsváron született. A magyar nyelv- és irodalom szakot 1964-ben a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetemen végezte. A filológiai tudományok doktorává 1977-ben avatták, egyetemi oklevelét az ELTE BTK, irodalomtudomány kandidátusa oklevelét a TMB honosította. Több évtizedes munka során szilárdult meg benne a meggyőződés, hogy a verset elsődlegesen nyelvi megnyilatkozásként érdemes vizsgálni.
– A magyarul megszólaló irodalom (ide értendő a magyarra fordított irodalom is) az önazonosság- és az összetartozás-tudat legfontosabb építője, s mint ilyen, a legelszakíthatatlanabb szálakkal ez köt bennünket az egyetemes értékekhez. Ezen a téren érdekeinket kimagasló alkotók egész sora képviseli. Panaszra tehát nincs okunk – mondja Mózes Huba.
Az erdélyi magyar irodalom kutatását 1969-ben a Román Akadémia Kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetében kezdte, az egyetemi oktatásba az 1988/89. tanévtől kapcsolódott be. Előbb másodállásban a Babeº-Bolyai Tudományegyetemen oktatott, ahol részt vett az erdélyi egyetemi újságíróképzés megszervezésében is. 1993-tól az oktatói-kutatói munkát főállásban a Miskolci Egyetem akkor alakulóban levő Bölcsészettudományi Karán, a szakok szervezésébe bekapcsolódó egyetemi docensként, tanszékvezető-helyettesként folytatta.
Mint munkásságáról megjegyzi, nemcsak az ő pályájának, hanem a kelet-közép-európai pályáknak általában is jellemzője, hogy több területtől is elszakíthatatlanok.
– Elmélyülhet valaki egyetlen kérdés egyre behatóbb vizsgálatában, azaz egyre kevesebbről tudhat egyre többet. Mások viszont a paradoxon szerint egyre többről tudnak egyre kevesebbet. Az egyre több esetemben a magyar költészet korai századait és huszadik századi kiválóságait, az utóbbi években elsősorban Dsida Jenő költészetét − és ami ettől elválaszthatatlan: a magyar verselés lenyűgöző sokszínűségét jelenti. Minderről eleget tudni, megítélésem szerint, lehetetlen – hangsúlyozza Mózes Huba.
Publikációinak együttes száma meghaladja a háromszázat, ebből 20 szerzői kötet, amelyek közül 11 Miskolcon látott napvilágot. 1983 és 1993 között a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények vezető tanácsának, 1991-ben az MTA Verstani Munkabizottságának a tagja, 2011 őszén megalapította a Miskolc székhelyű Észak-magyarországi Irodalmi Kört.
A Szabó Lőrinc-díj odaítéléséről szavazó testületre tisztelettel és megilletődéssel gondol – mint leszögezi −, egyúttal az a gondolat is megkísérti, hogy a mindenkori díjazottakról igazán az utókor dönthet, így az elismerés valójában biztatás számára, hogy folytassa, amire belső kényszer készteti.
T. Á.
– A magyarul megszólaló irodalom (ide értendő a magyarra fordított irodalom is) az önazonosság- és az összetartozás-tudat legfontosabb építője, s mint ilyen, a legelszakíthatatlanabb szálakkal ez köt bennünket az egyetemes értékekhez. Ezen a téren érdekeinket kimagasló alkotók egész sora képviseli. Panaszra tehát nincs okunk – mondja Mózes Huba.
Az erdélyi magyar irodalom kutatását 1969-ben a Román Akadémia Kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetében kezdte, az egyetemi oktatásba az 1988/89. tanévtől kapcsolódott be. Előbb másodállásban a Babeº-Bolyai Tudományegyetemen oktatott, ahol részt vett az erdélyi egyetemi újságíróképzés megszervezésében is. 1993-tól az oktatói-kutatói munkát főállásban a Miskolci Egyetem akkor alakulóban levő Bölcsészettudományi Karán, a szakok szervezésébe bekapcsolódó egyetemi docensként, tanszékvezető-helyettesként folytatta. Mint munkásságáról megjegyzi, nemcsak az ő pályájának, hanem a kelet-közép-európai pályáknak általában is jellemzője, hogy több területtől is elszakíthatatlanok.
– Elmélyülhet valaki egyetlen kérdés egyre behatóbb vizsgálatában, azaz egyre kevesebbről tudhat egyre többet. Mások viszont a paradoxon szerint egyre többről tudnak egyre kevesebbet. Az egyre több esetemben a magyar költészet korai századait és huszadik századi kiválóságait, az utóbbi években elsősorban Dsida Jenő költészetét − és ami ettől elválaszthatatlan: a magyar verselés lenyűgöző sokszínűségét jelenti. Minderről eleget tudni, megítélésem szerint, lehetetlen – hangsúlyozza Mózes Huba.
Publikációinak együttes száma meghaladja a háromszázat, ebből 20 szerzői kötet, amelyek közül 11 Miskolcon látott napvilágot. 1983 és 1993 között a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények vezető tanácsának, 1991-ben az MTA Verstani Munkabizottságának a tagja, 2011 őszén megalapította a Miskolc székhelyű Észak-magyarországi Irodalmi Kört.
A Szabó Lőrinc-díj odaítéléséről szavazó testületre tisztelettel és megilletődéssel gondol – mint leszögezi −, egyúttal az a gondolat is megkísérti, hogy a mindenkori díjazottakról igazán az utókor dönthet, így az elismerés valójában biztatás számára, hogy folytassa, amire belső kényszer készteti.
T. Á.