– Nagyon komolyan vettem mindig a munkámat. Nem csak egyszerűen a foglalkozásomnak tekintem, hanem az életemet tettem erre a pályára, a zenei nevelésre – vallja a zenetanár, karvezető, aki az alapítás évétől, 1987-től tanít az Avasi Gimnáziumban.
– Azért nagyon szerencsés ez, mert mint alapító tanár én is beleszólhattam, hogy milyen irányt vegyen az iskola, a zeneoktatás. A rendszerváltás előtt két évvel több dologban már kicsit megelőztük a kor éppen aktuális elvárásait: amíg más iskolákban esetleg még politikai tömegdalokat tanítgattak, mi az egyetemes zenekultúra mellett inkább az egyházi zenével foglalkoztunk. Úgy gondolom, Bach koráljai, Händel Messiása stb. kihagyhatatlan a zenei nevelésből, a gyerekek életéből… Azt szeretném, hogy ne menjenek el nagy mesterek művei mellett. Ám ezekre fel kell hívni a figyelmüket, hiszen ma ritkaság, hogy valaki magától fedezze föl. Nagy nevelőerő rejlik ezekben a művekben – mondja egy kicsit a vallásos értékrendre is utalva, melyet magáénak vall. A város többek között éppen ezt ismeri el a Pedagógiai díjjal: hogy munkássága során mindig igyekezett felhívni a figyelmet a maradandó értékekre, melyeket az ifjúság jelentős része magától nem fedezne föl.
Huszonöt éve tanít tehát az Avasi Gimnáziumban, ahol alapított leánykart és vegyes kart, amelyekkel számos alkalommal értek el arany minősítést.
– A kórusmunka további tehetséggondozási lehetőség. A kórusainkkal sok helyen megfordultunk, s bár jól szerepeltünk versenyeken is, de inkább egyfajta jó partnerséget építettünk ki, olyan intézményekkel kerültünk kapcsolatba Finnországtól Németországon keresztül Olaszországig, melyekkel kölcsönösen segítjük, motiváljuk egymást jobb és jobb zenei megoldásokra.
,,Avasi” főállása mellett a Miskolci Egressy Béni–Erkel Ferenc Zeneiskola tanáraként szolfézst és zeneirodalmat tanít. Mondja, a legkisebbek a legragaszkodóbbak, odarohannak, megölelik, örülnek az újra és újra találkozásnak. A tanár úr ezt kedvességével, humorával, és sok-sok piros ponttal hálálja meg.
– Természetesen szeretek ötöst adni – az eredmény elismerésében nagy erő van –, de nem akarom becsapni sem a gyermeket. Nyilván, ha nem érte el a kellő szintet, fontos a visszajelzés, hogy ez még nem olyan minőség, hátha ez sarkallja a jobb teljesítményre.
Megfogalmazottan fő célja, hogy minőségi zeneoktatást adjon kicsiknek és nagyoknak, azért is, mert tudja, tapasztalja, hogy az a gyerek, aki a zenével intenzíven foglalkozik, a zene transzferhatásának köszönhetően más területen is eredményesebb lehet.
D. K.
– Azért nagyon szerencsés ez, mert mint alapító tanár én is beleszólhattam, hogy milyen irányt vegyen az iskola, a zeneoktatás. A rendszerváltás előtt két évvel több dologban már kicsit megelőztük a kor éppen aktuális elvárásait: amíg más iskolákban esetleg még politikai tömegdalokat tanítgattak, mi az egyetemes zenekultúra mellett inkább az egyházi zenével foglalkoztunk. Úgy gondolom, Bach koráljai, Händel Messiása stb. kihagyhatatlan a zenei nevelésből, a gyerekek életéből… Azt szeretném, hogy ne menjenek el nagy mesterek művei mellett. Ám ezekre fel kell hívni a figyelmüket, hiszen ma ritkaság, hogy valaki magától fedezze föl. Nagy nevelőerő rejlik ezekben a művekben – mondja egy kicsit a vallásos értékrendre is utalva, melyet magáénak vall. A város többek között éppen ezt ismeri el a Pedagógiai díjjal: hogy munkássága során mindig igyekezett felhívni a figyelmet a maradandó értékekre, melyeket az ifjúság jelentős része magától nem fedezne föl.
Huszonöt éve tanít tehát az Avasi Gimnáziumban, ahol alapított leánykart és vegyes kart, amelyekkel számos alkalommal értek el arany minősítést. – A kórusmunka további tehetséggondozási lehetőség. A kórusainkkal sok helyen megfordultunk, s bár jól szerepeltünk versenyeken is, de inkább egyfajta jó partnerséget építettünk ki, olyan intézményekkel kerültünk kapcsolatba Finnországtól Németországon keresztül Olaszországig, melyekkel kölcsönösen segítjük, motiváljuk egymást jobb és jobb zenei megoldásokra.
,,Avasi” főállása mellett a Miskolci Egressy Béni–Erkel Ferenc Zeneiskola tanáraként szolfézst és zeneirodalmat tanít. Mondja, a legkisebbek a legragaszkodóbbak, odarohannak, megölelik, örülnek az újra és újra találkozásnak. A tanár úr ezt kedvességével, humorával, és sok-sok piros ponttal hálálja meg.
– Természetesen szeretek ötöst adni – az eredmény elismerésében nagy erő van –, de nem akarom becsapni sem a gyermeket. Nyilván, ha nem érte el a kellő szintet, fontos a visszajelzés, hogy ez még nem olyan minőség, hátha ez sarkallja a jobb teljesítményre.
Megfogalmazottan fő célja, hogy minőségi zeneoktatást adjon kicsiknek és nagyoknak, azért is, mert tudja, tapasztalja, hogy az a gyerek, aki a zenével intenzíven foglalkozik, a zene transzferhatásának köszönhetően más területen is eredményesebb lehet.
D. K.