A próbába belefér egy kis mesélés: ugyanabban az utcában születtem Sajókazincon (1951-ben), ahol Egressy Béni – mutat a hegedűvonóval a zeneiskola névadóját ábrázoló tabló felé, s mond is pár szót róla a gyerekeknek Gergely Péter Pál, az Egressy Erkel Zeneiskola hegedű- és kamarazene tanára.
– Büszke vagyok erre, minden bizonnyal belejátszott, hogy a zenei pályát választottam – hangzik immár beszélgetésünkkor. A kezdetekről szólva kiemeli Márffy Verát és Simor Ottót, a nagyszerű színészházaspárt, akikkel szülei szoros baráti kapcsolatban álltak.
– Nagyon sokat köszönhetek nekik, minden lehetséges módon segítettek a zenei pályám indulásakor. Tulajdonképpen Simor Ottó ,,fedezett fel”, mikor négyéves koromban a rádió előtt szívószállal vezényeltem Brahms Tragikus nyitányát: szerinte elég jól mozgott a kezem, javasolta édesanyámnak, írasson be a zeneiskolába. Ugyanabba, amelyben én most dolgozhatom… Több hangszeren tanultam, és énekeltem is. A latin mondás, ,,Qui bene cantat, bis orat” (aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik), alapvetően meghatározza hivatásomat…
Dicséri kollégáit, akik segítségével jól felkészült gyerekekkel dolgozhat a szimfonikus és vonószenekarban. Érdekes hangversenyre készülnek: közel 200 gyerekkel (a Fazekas utcai iskola növendékeivel kiegészülve) a Bartók+… Fesztivál keretében „Gyermekopera-gálán” zenélnek, „Legyetek jók, ha tudtok” címmel.
A városról rajongással szól: gyönyörű környezetéről, sok barátról, magas színvonalú zenei életről.
– Állítom, hogy a főváros után itt a legmagasabb a zenei színvonal. Ezért sem hagytuk el a várost és az országot, pedig sok lehetőséget kaptunk erre feleségemmel, aki mint csellótanár, kiváló művészek sorát nevelte a magyar zenei élet számára, és mint aktív szopránénekes, a kórusmunkában is mindenkor segítségemre van. Nem mentünk el, mert úgy érezzük, itt a helyünk. Meg kell mutatni, hogy a miskolci ember ugyanolyan értékű, mint egy belfort-i, párizsi vagy római polgár – s ezt be is bizonyítjuk minden alkalommal, amikor kórusaimmal és zenekarunkkal külföldön koncertezünk…
Életének fontos szeletét képezi a szakrális zene művelése. Szép időszakként tekint arra, mikor 13 éven keresztül a mindszenti templom karnagya lehetett. 1996-ban pedig megalakult az önálló Miskolci Cardinal Mindszenty Kórus.
– Tudom, teátrálisan hangzik, de hála Istennek, azt mondhatom, hogy teljes az életünk, mert énekeseink és a növendékeink által elért eredmények alapján nem éltünk hiába.
A zenei területen elért kimagasló eredményeit, a városban a fiatal generációk zenére nevelése terén végzett fáradhatatlan munkáját ismeri el a város a Pro Urbe kitüntető címmel.
D. K.
– Büszke vagyok erre, minden bizonnyal belejátszott, hogy a zenei pályát választottam – hangzik immár beszélgetésünkkor. A kezdetekről szólva kiemeli Márffy Verát és Simor Ottót, a nagyszerű színészházaspárt, akikkel szülei szoros baráti kapcsolatban álltak.
– Nagyon sokat köszönhetek nekik, minden lehetséges módon segítettek a zenei pályám indulásakor. Tulajdonképpen Simor Ottó ,,fedezett fel”, mikor négyéves koromban a rádió előtt szívószállal vezényeltem Brahms Tragikus nyitányát: szerinte elég jól mozgott a kezem, javasolta édesanyámnak, írasson be a zeneiskolába. Ugyanabba, amelyben én most dolgozhatom… Több hangszeren tanultam, és énekeltem is. A latin mondás, ,,Qui bene cantat, bis orat” (aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik), alapvetően meghatározza hivatásomat…Dicséri kollégáit, akik segítségével jól felkészült gyerekekkel dolgozhat a szimfonikus és vonószenekarban. Érdekes hangversenyre készülnek: közel 200 gyerekkel (a Fazekas utcai iskola növendékeivel kiegészülve) a Bartók+… Fesztivál keretében „Gyermekopera-gálán” zenélnek, „Legyetek jók, ha tudtok” címmel.
A városról rajongással szól: gyönyörű környezetéről, sok barátról, magas színvonalú zenei életről.
– Állítom, hogy a főváros után itt a legmagasabb a zenei színvonal. Ezért sem hagytuk el a várost és az országot, pedig sok lehetőséget kaptunk erre feleségemmel, aki mint csellótanár, kiváló művészek sorát nevelte a magyar zenei élet számára, és mint aktív szopránénekes, a kórusmunkában is mindenkor segítségemre van. Nem mentünk el, mert úgy érezzük, itt a helyünk. Meg kell mutatni, hogy a miskolci ember ugyanolyan értékű, mint egy belfort-i, párizsi vagy római polgár – s ezt be is bizonyítjuk minden alkalommal, amikor kórusaimmal és zenekarunkkal külföldön koncertezünk…
Életének fontos szeletét képezi a szakrális zene művelése. Szép időszakként tekint arra, mikor 13 éven keresztül a mindszenti templom karnagya lehetett. 1996-ban pedig megalakult az önálló Miskolci Cardinal Mindszenty Kórus.
– Tudom, teátrálisan hangzik, de hála Istennek, azt mondhatom, hogy teljes az életünk, mert énekeseink és a növendékeink által elért eredmények alapján nem éltünk hiába.
A zenei területen elért kimagasló eredményeit, a városban a fiatal generációk zenére nevelése terén végzett fáradhatatlan munkáját ismeri el a város a Pro Urbe kitüntető címmel.
D. K.