A miskolci születésű művelődéstörténész műszaki rajzolóként kezdte pályáját, ám hamar visszatért igazi szenvedélyéhez, az irodalomhoz, a bölcsészettudományhoz. Országos hírűvé fejlesztette az 1963-ban a semmiből létrehozott miskolci Központi Orvosi Könyvtárat, melynek az első pillanattól egészen 1990-ig vezetője volt. Munkásságának egyik eredménye, hogy az intézmény 1984-ben tudományos könyvtárrá minősült. Gyárfás Ágnesnek azonban ez sem volt elég. Hazánkban elsőként vezette be a folyóiratok folyamatos kölcsönzését, amit később más tudományos könyvtárak is alkalmaztak.
Miskolccal kapcsolatos művelődés-, irodalom- és színháztörténeti kutatásait az 1960-as évek közepén kezdte. Eleinte a miskolci színművészet múltját kutatta, erről jelent meg első könyve 1967-ben.
– A színház szeretete családi örökség, édesapám sokat mesélt róla. Aztán a színházban dimenzióváltásra leltem: a néző és a színdarab idősíkja találkozik, ami nagyszerű. Azóta foglalkoztat az idő kérdése, ami a népmesékben is jelen van: hol volt, hol nem volt. Az igazi kultúra szakrális, s a csillagos égbolt a mintája. A színházban is égi drámák játszódnak le – mondta a művelődéstörténész. Aztán elérkezett a hazai drámai változások ideje is.
– Akkor, 1989-ben mindannyian fontosnak éreztük a bölcsészképzés létrehozását. Társadalmilag, szellemileg szükségünk volt rá, hogy Miskolc izgalmas, színes, érdekes város lehessen, hiszen akkoriban kezdett elszürkülni. A szép, nyitott arcú érettségizetteknek a gyárban való mindennapi munka mellett szükségük volt másra is, hogy ne legyen szomorúság a szemükben – emlékezett vissza Gyárfás Ágnes, aki a megalapítás óta aktív tagja a Miskolci Bölcsész Egyesületnek. Kiemelte, nem lehet, hogy egy fiatal ne tanulhasson, ha még okulni, írni akar, hiszen ő válthatja meg a világot.
Több folyóirat szerkesztője, az idén 11 éves Õsi Gyökér cím negyedévente megjelenő folyóirat főszerkesztője is, de mint kiemelte, a legjobb időszak a színházkritikákhoz köti, több évig volt a Magyar Rádió Miskolci Stúdiója színházkritikusa.
Gyárfás Ágnes Miskolccal kapcsolatos művelődéstörténeti tevékenysége elismeréseként méltó a Pro Urbe kitüntető címre.
K. J.
Miskolccal kapcsolatos művelődés-, irodalom- és színháztörténeti kutatásait az 1960-as évek közepén kezdte. Eleinte a miskolci színművészet múltját kutatta, erről jelent meg első könyve 1967-ben.– A színház szeretete családi örökség, édesapám sokat mesélt róla. Aztán a színházban dimenzióváltásra leltem: a néző és a színdarab idősíkja találkozik, ami nagyszerű. Azóta foglalkoztat az idő kérdése, ami a népmesékben is jelen van: hol volt, hol nem volt. Az igazi kultúra szakrális, s a csillagos égbolt a mintája. A színházban is égi drámák játszódnak le – mondta a művelődéstörténész. Aztán elérkezett a hazai drámai változások ideje is.
– Akkor, 1989-ben mindannyian fontosnak éreztük a bölcsészképzés létrehozását. Társadalmilag, szellemileg szükségünk volt rá, hogy Miskolc izgalmas, színes, érdekes város lehessen, hiszen akkoriban kezdett elszürkülni. A szép, nyitott arcú érettségizetteknek a gyárban való mindennapi munka mellett szükségük volt másra is, hogy ne legyen szomorúság a szemükben – emlékezett vissza Gyárfás Ágnes, aki a megalapítás óta aktív tagja a Miskolci Bölcsész Egyesületnek. Kiemelte, nem lehet, hogy egy fiatal ne tanulhasson, ha még okulni, írni akar, hiszen ő válthatja meg a világot.
Több folyóirat szerkesztője, az idén 11 éves Õsi Gyökér cím negyedévente megjelenő folyóirat főszerkesztője is, de mint kiemelte, a legjobb időszak a színházkritikákhoz köti, több évig volt a Magyar Rádió Miskolci Stúdiója színházkritikusa.
Gyárfás Ágnes Miskolccal kapcsolatos művelődéstörténeti tevékenysége elismeréseként méltó a Pro Urbe kitüntető címre.
K. J.