– Itt, Miskolcon jó volt megtapasztalni, milyen erős a társulati szellem. Szép például, ahogy kölcsönösen nézik egymás premierjeit a prózai színészek és a zenészek. De a közönség is nagyon magáénak érzi ezt a színházat! Ide még akkor is eljönnek az emberek, ha nagyon rosszul állnak anyagilag.
Miskolci bemutatóiról beszélgetve büszke arra, mennyit fejlődött az elmúlt években a zenekar, hogy most már a Muzsika szaklap is ír a miskolci operabemutatókról, ráadásul a Hoffmann meséi című Offenbach-opera bemutatója óta az operák zenei megvalósítása mindig dicséretet kapott. Legkedvesebb előadásaként a Pillangókisasszonyt említi, de rögtön utána sorolja a többi bemutatót, A sevillai borbélyt, a Cosi fan tuttét, az idei Bohéméletet, s a musicaleket, A muzsika hangját vagy a Menyasszonytáncot, A nyomorultakat… De a beszélgetés során újból és újból a fiatalokra tereli a szót.
– Az elmúlt években sokat tettünk azért, hogy a fiatal, végzős zenészek bekerüljenek a zenekarba, legyen gyakorlatuk. Fontosnak tartottam, hogy a fiatal kollégákkal foglalkozzanak az énektanáraink, fejlődjenek. Sajnos, manapság már húszévesen olyan megterhelő énekesi feladatokat kapnak, amire rámegy a hangjuk. S ott az állandó utazgatás, ami főleg télen veszélyes. Tönkreteszik ezeket a gyerekeket…
Rácsodálkozunk, amikor számoljuk az itteni éveit: nyolc éve van itt, hat éve zeneigazgató Miskolcon, pedig olyan, mintha évtizedek óta itt lenne a városban…
– Azért is tűnhet így, mert nagyon sokat tartózkodtam a városban, nemcsak a munka miatt, hanem mert szeretem: nem véletlenül beszéltem rá a fiamat is, hogy ide jöjjön egyetemre mesterszakra. Hozzászoktam itt a nyugalomhoz, a színházon belül a jó hangulathoz. Volt, hogy három hónapig nem mentem haza. Fontosnak tartottam, hogy mindig elérhető közelségben legyek, mert bármikor történhet valami. Amellett szeretek sokat dolgozni – a fiam mondja is: ha nincs munkám, akkor haldoklom… Feladatom lesz bőven ezután is, hogy az új vezetés nem hosszabbította meg a szerződésem: végre eleget tehetek egy többéves ausztriai felkérésnek, januárban újra megyek Japánba, és vannak saját ötleteim, amiket igyekszem majd megvalósítani. De nagyon szerettem itt lenni…
A nevéhez fűződő számtalan sikeres zenés színházi előadásért ismeri el zeneigazgatói, dirigensi munkáját a város a Déryné Színházi Díjjal.
M. G.
Miskolci bemutatóiról beszélgetve büszke arra, mennyit fejlődött az elmúlt években a zenekar, hogy most már a Muzsika szaklap is ír a miskolci operabemutatókról, ráadásul a Hoffmann meséi című Offenbach-opera bemutatója óta az operák zenei megvalósítása mindig dicséretet kapott. Legkedvesebb előadásaként a Pillangókisasszonyt említi, de rögtön utána sorolja a többi bemutatót, A sevillai borbélyt, a Cosi fan tuttét, az idei Bohéméletet, s a musicaleket, A muzsika hangját vagy a Menyasszonytáncot, A nyomorultakat… De a beszélgetés során újból és újból a fiatalokra tereli a szót.
– Az elmúlt években sokat tettünk azért, hogy a fiatal, végzős zenészek bekerüljenek a zenekarba, legyen gyakorlatuk. Fontosnak tartottam, hogy a fiatal kollégákkal foglalkozzanak az énektanáraink, fejlődjenek. Sajnos, manapság már húszévesen olyan megterhelő énekesi feladatokat kapnak, amire rámegy a hangjuk. S ott az állandó utazgatás, ami főleg télen veszélyes. Tönkreteszik ezeket a gyerekeket…
Rácsodálkozunk, amikor számoljuk az itteni éveit: nyolc éve van itt, hat éve zeneigazgató Miskolcon, pedig olyan, mintha évtizedek óta itt lenne a városban…
– Azért is tűnhet így, mert nagyon sokat tartózkodtam a városban, nemcsak a munka miatt, hanem mert szeretem: nem véletlenül beszéltem rá a fiamat is, hogy ide jöjjön egyetemre mesterszakra. Hozzászoktam itt a nyugalomhoz, a színházon belül a jó hangulathoz. Volt, hogy három hónapig nem mentem haza. Fontosnak tartottam, hogy mindig elérhető közelségben legyek, mert bármikor történhet valami. Amellett szeretek sokat dolgozni – a fiam mondja is: ha nincs munkám, akkor haldoklom… Feladatom lesz bőven ezután is, hogy az új vezetés nem hosszabbította meg a szerződésem: végre eleget tehetek egy többéves ausztriai felkérésnek, januárban újra megyek Japánba, és vannak saját ötleteim, amiket igyekszem majd megvalósítani. De nagyon szerettem itt lenni…
A nevéhez fűződő számtalan sikeres zenés színházi előadásért ismeri el zeneigazgatói, dirigensi munkáját a város a Déryné Színházi Díjjal.
M. G.