Eredeti elgondolásának megfelelően a Debreceni Agrártudományi Egyetem nappali tagozatára jelentkezett, majd itt is vehette át általános agrármérnöki diplomáját 1972-ben.
– Fanatikus agrármérnökként mindig is a magyar mezőgazdaságban képzeltem el magam, ott akartam dolgozni – mondta az 1948-ban Nyírlugoson született Orosz Gábor. Az élet azonban úgy hozta, hogy bekerült egy járási hivatalhoz, és „az embernek egy ilyen munkahelyen előbb-utóbb óhatatlanul meg kell ismerkednie a közigazgatással mint jogi területtel”.
Az agrárvonal azonban továbbra is élt az elképzeléseiben, így előbb környezetvédelmi szakmérnöki oklevelet, majd mezőgazdaság-tudományi doktor tudományos fokozatot szerzett. Közben azonban már a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának levelező tagozatára is jelentkezett, majd – miután 1982-ben jogi doktorrá avatták – jogi területen el is tudott helyezkedni.
– Több mint 30 év közszolgálati múlt van mögöttem. Megmondom őszintén, nagyon szép, de sokszor hálátlan munka volt. Azonban eldöntöttem, hogy az életemet a köz szolgálatába fogom állítani, így kitartottam mellette – mondta.
1986-tól a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének Munkajogi és Agrárjogi Tanszékén dolgozott, mint egyetemi adjunktus. 1991-ig főállású oktatóként, majd a Köztársasági Megbízotti Hivatalba történő elhelyezkedése időpontjától mind a mai napig az egyetem mellékállású egyetemi adjunktusa. Publikációi és kutatásai egy része az agrár szakigazgatás területéről készült. 2010-ben a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi docensé nevezte ki.
Miskolc képviselő-testületének a rendszerváltást követően tagja lett, közben tanulmányi ösztöndíjat nyert a Leuven-i Katolikus Egyetem Jogtudományi Karára, ahol tanulmányozhatta az állami, az önkormányzati és a magántulajdoni formák kapcsolatát.
Nyugdíjazását követően jogászként a feleségének segít be cégük vezetésében. Mint mondta, így kamatoztatni tudja mindazt a tudást, amit korábban az élelmiszeripar területén megszerzett.
– Nem számítottam a díjra, én szoktam ugyanis inkább kitüntetéseket átadni, de felemelő érzés, amikor elismerik az embert. Megtisztelő, hogy rám is gondoltak a felterjesztésnél – mondta.
K. I.
– Fanatikus agrármérnökként mindig is a magyar mezőgazdaságban képzeltem el magam, ott akartam dolgozni – mondta az 1948-ban Nyírlugoson született Orosz Gábor. Az élet azonban úgy hozta, hogy bekerült egy járási hivatalhoz, és „az embernek egy ilyen munkahelyen előbb-utóbb óhatatlanul meg kell ismerkednie a közigazgatással mint jogi területtel”.Az agrárvonal azonban továbbra is élt az elképzeléseiben, így előbb környezetvédelmi szakmérnöki oklevelet, majd mezőgazdaság-tudományi doktor tudományos fokozatot szerzett. Közben azonban már a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának levelező tagozatára is jelentkezett, majd – miután 1982-ben jogi doktorrá avatták – jogi területen el is tudott helyezkedni.
– Több mint 30 év közszolgálati múlt van mögöttem. Megmondom őszintén, nagyon szép, de sokszor hálátlan munka volt. Azonban eldöntöttem, hogy az életemet a köz szolgálatába fogom állítani, így kitartottam mellette – mondta.
1986-tól a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének Munkajogi és Agrárjogi Tanszékén dolgozott, mint egyetemi adjunktus. 1991-ig főállású oktatóként, majd a Köztársasági Megbízotti Hivatalba történő elhelyezkedése időpontjától mind a mai napig az egyetem mellékállású egyetemi adjunktusa. Publikációi és kutatásai egy része az agrár szakigazgatás területéről készült. 2010-ben a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi docensé nevezte ki.
Miskolc képviselő-testületének a rendszerváltást követően tagja lett, közben tanulmányi ösztöndíjat nyert a Leuven-i Katolikus Egyetem Jogtudományi Karára, ahol tanulmányozhatta az állami, az önkormányzati és a magántulajdoni formák kapcsolatát.
Nyugdíjazását követően jogászként a feleségének segít be cégük vezetésében. Mint mondta, így kamatoztatni tudja mindazt a tudást, amit korábban az élelmiszeripar területén megszerzett.
– Nem számítottam a díjra, én szoktam ugyanis inkább kitüntetéseket átadni, de felemelő érzés, amikor elismerik az embert. Megtisztelő, hogy rám is gondoltak a felterjesztésnél – mondta.
K. I.