A hagyomány nem ismeretlen Miskolcon, hiszen egyetemünk az egykori selmecbányai
Alma Mater utódintézménye. Az elődök örökségét, a diákélet sajátosságait a miskolci hallgatók minden nap őrzik, ápolják.
A hagyomány az Egyetemvárosban jól ismert. A komplex, hierarchikus rendszer sajátos köszönéssekkel, nótákkal, összejövetelekkel bír. Egy kisebb „társadalom”, amelynek tagjait viseletükről egyből azonosítani lehet. Ma már majd’ minden miskolci egyetemi kar ápolja, saját képére formálja a hagyományokat, ám a gyökerek egy tőből táplálkoznak, ez pedig a Selmeci Akadémia, a magyar bányászat, amely akár a honfoglalásig is visszavezethető.
A bányászok egykor nehéz fizikai munkát végeztek, ehhez alkalmazkodott a bányászruha is. Az egyenruhákat ezüst, illetve arany sújtások, gombok díszítették, de szabásukban is egyedülállóak voltak. A díszruhák a munkaruházatokból alakultak ki, volt ahol a divat, volt, ahol a földesúr parancsa okán hordták a bányászok. Sokáig nem volt egységes a ruha, ám törvényi szabályozás révén megjelentek egy adott környék hagyományai, négy fő irányzat alakult ki: a bibertárói, a tiroli fehér, a fekete freibergi és a magyaros ruha.
A ruhákhoz számos tartozék társult, mint például a csuklya, ami eredetileg a bányászok fejét védte a lehulló kőtörmelékektől, a farbőr, ami disznóbőrből készült, és dolgozó hátsó felét védte a vágatokba való lecsúszáskor, illetve a bányajáró bot, amelynek egyik vége kalapácsszerű volt, ezzel kopogtatták le a laza kőzeteket, vizsgálták a járatok biztonságát, míg másik végén kanálszerűen végződött, amellyel lehajlás nélkül tudtak ércmintát venni a bányákban dolgozók. A mai egyenruha tartozéka ma is a fokos, amely egy tradicionális magyar fegyver, Selmecbányán pedig az erdészek mindennapos munkaeszköze is volt. A kötelező elemeken túl, az egyéniség, a sajátosság igénye megmaradt.
A mindennapi viselet következtében a ruhák sokszor koptak meg, lyukadtak ki, de gazdájuk nem cserélte le őket, hanem foltokat varratott rá, ezt a megtisztelő munkát csak lányok végezhették.
Szokássá vált, hogy az akadémisták szívükhöz közelálló szimbólumot, például az alias nevüket, címereket, kedvenc nótájuk címét vagy egy-egy sorát, varratták fel az egyenruhájukra, de a szülőváros címere sem volt ritka, s ez a hagyomány a ruhákkal együtt ma is él. A legspeciálisabb, s leginkább jelentőségteljes folt máig az úgynevezett Tempus folt, ami piros szív alakú, s aranyszínű Tempus felirat díszíti.
Ez a folt csakis a szív fölött helyezkedhet el, s a diák jövendőbelije varrta fel. A Tempus jelzi, hogy az egyenruha viselőjének szíve foglalt, egykor eljegyzésként is szolgált a folt elhelyezése. A Tempus megszegése a selmeci diákoknál a legsúlyosabb büntetést vonta maga után. Az egyenruhák szigorú szabályok között (a foltokat le kell takarni, vagy levenni, ha nem sérül ezáltal a ruha) kölcsönadhatók voltak, s azok most is, ám a Tempus folttal ellátott egyenruhát tilos kölcsönadni.
A mai viseleteken gyakori folt Selmecbánya címere, amely legjobban jelképezi a négy testvériskola ¬(soproni, miskolci, dunaújvárosi és székesfehérvári felsőoktatási intézmények) összetartozását, testvériségét, emellett néhány firma ruháján még feltűnik az ME-DFK folt, amelynek oka, hogy a Dunaújvárosi Főiskola az ezredforduló elejéig a Miskolci Egyetem főiskolai kara volt.
A selmeci hagyományból származó egyenruhákat nem hordják, hanem viselik a tulajdonosok. A ruha, mint tudjuk, öltöztet, s sok mindent elárul viselőjéről. Az egyenruhákra ez hatványozottan érvényes, hiszen ezek az öltözékek mesélnek. A múltról, a hagyományokról, a selmeci diákéletről, az összetartozásról, a ruhában megbúvó ember magánéletéről, szokásairól, jelleméről, s mindarról, ami Selmecbánya mellett fontos számára.
A Miskolci Egyetemen minden karnak megvan a maga egyenruhája.
A bányászok grubent, bányainget, felöltőt, aufot, ipari aufot (fekete alapon fekete paszomány), a kohászok grubent, felöltőt, aufot, ipari aufot (fekete alapon meggypiros), a gépészek aufot, ipari aufot (fekete alapon sötétkék paszomány) viselhetnek, a fiatalabb karok hagyományőrző hallgatói pedig sajátos egyenruhát viselnek: a jogászok jurátust (fekete alapon zöld paszomány paszomány), a gazdász gazdász-egyenviseletet (szürke alapon óarany paszomány), míg a bölcsészek Bocskaiban, Kazinczy-viseletben, az Egészségügyi Kar hagyományőrzői pedig Stefániában (szürke alapon medvebarna paszomány) járnak többek között szakestélyekre, vizsgázni, Selmecbányára.
Kiss J.
Alma Mater utódintézménye. Az elődök örökségét, a diákélet sajátosságait a miskolci hallgatók minden nap őrzik, ápolják.A hagyomány az Egyetemvárosban jól ismert. A komplex, hierarchikus rendszer sajátos köszönéssekkel, nótákkal, összejövetelekkel bír. Egy kisebb „társadalom”, amelynek tagjait viseletükről egyből azonosítani lehet. Ma már majd’ minden miskolci egyetemi kar ápolja, saját képére formálja a hagyományokat, ám a gyökerek egy tőből táplálkoznak, ez pedig a Selmeci Akadémia, a magyar bányászat, amely akár a honfoglalásig is visszavezethető.
A bányászok egykor nehéz fizikai munkát végeztek, ehhez alkalmazkodott a bányászruha is. Az egyenruhákat ezüst, illetve arany sújtások, gombok díszítették, de szabásukban is egyedülállóak voltak. A díszruhák a munkaruházatokból alakultak ki, volt ahol a divat, volt, ahol a földesúr parancsa okán hordták a bányászok. Sokáig nem volt egységes a ruha, ám törvényi szabályozás révén megjelentek egy adott környék hagyományai, négy fő irányzat alakult ki: a bibertárói, a tiroli fehér, a fekete freibergi és a magyaros ruha.
A ruhákhoz számos tartozék társult, mint például a csuklya, ami eredetileg a bányászok fejét védte a lehulló kőtörmelékektől, a farbőr, ami disznóbőrből készült, és dolgozó hátsó felét védte a vágatokba való lecsúszáskor, illetve a bányajáró bot, amelynek egyik vége kalapácsszerű volt, ezzel kopogtatták le a laza kőzeteket, vizsgálták a járatok biztonságát, míg másik végén kanálszerűen végződött, amellyel lehajlás nélkül tudtak ércmintát venni a bányákban dolgozók. A mai egyenruha tartozéka ma is a fokos, amely egy tradicionális magyar fegyver, Selmecbányán pedig az erdészek mindennapos munkaeszköze is volt. A kötelező elemeken túl, az egyéniség, a sajátosság igénye megmaradt.
A mindennapi viselet következtében a ruhák sokszor koptak meg, lyukadtak ki, de gazdájuk nem cserélte le őket, hanem foltokat varratott rá, ezt a megtisztelő munkát csak lányok végezhették.
Szokássá vált, hogy az akadémisták szívükhöz közelálló szimbólumot, például az alias nevüket, címereket, kedvenc nótájuk címét vagy egy-egy sorát, varratták fel az egyenruhájukra, de a szülőváros címere sem volt ritka, s ez a hagyomány a ruhákkal együtt ma is él. A legspeciálisabb, s leginkább jelentőségteljes folt máig az úgynevezett Tempus folt, ami piros szív alakú, s aranyszínű Tempus felirat díszíti.
Ez a folt csakis a szív fölött helyezkedhet el, s a diák jövendőbelije varrta fel. A Tempus jelzi, hogy az egyenruha viselőjének szíve foglalt, egykor eljegyzésként is szolgált a folt elhelyezése. A Tempus megszegése a selmeci diákoknál a legsúlyosabb büntetést vonta maga után. Az egyenruhák szigorú szabályok között (a foltokat le kell takarni, vagy levenni, ha nem sérül ezáltal a ruha) kölcsönadhatók voltak, s azok most is, ám a Tempus folttal ellátott egyenruhát tilos kölcsönadni.
A mai viseleteken gyakori folt Selmecbánya címere, amely legjobban jelképezi a négy testvériskola ¬(soproni, miskolci, dunaújvárosi és székesfehérvári felsőoktatási intézmények) összetartozását, testvériségét, emellett néhány firma ruháján még feltűnik az ME-DFK folt, amelynek oka, hogy a Dunaújvárosi Főiskola az ezredforduló elejéig a Miskolci Egyetem főiskolai kara volt.
A selmeci hagyományból származó egyenruhákat nem hordják, hanem viselik a tulajdonosok. A ruha, mint tudjuk, öltöztet, s sok mindent elárul viselőjéről. Az egyenruhákra ez hatványozottan érvényes, hiszen ezek az öltözékek mesélnek. A múltról, a hagyományokról, a selmeci diákéletről, az összetartozásról, a ruhában megbúvó ember magánéletéről, szokásairól, jelleméről, s mindarról, ami Selmecbánya mellett fontos számára.
A Miskolci Egyetemen minden karnak megvan a maga egyenruhája.
A bányászok grubent, bányainget, felöltőt, aufot, ipari aufot (fekete alapon fekete paszomány), a kohászok grubent, felöltőt, aufot, ipari aufot (fekete alapon meggypiros), a gépészek aufot, ipari aufot (fekete alapon sötétkék paszomány) viselhetnek, a fiatalabb karok hagyományőrző hallgatói pedig sajátos egyenruhát viselnek: a jogászok jurátust (fekete alapon zöld paszomány paszomány), a gazdász gazdász-egyenviseletet (szürke alapon óarany paszomány), míg a bölcsészek Bocskaiban, Kazinczy-viseletben, az Egészségügyi Kar hagyományőrzői pedig Stefániában (szürke alapon medvebarna paszomány) járnak többek között szakestélyekre, vizsgázni, Selmecbányára.
Kiss J.