Egyre többen választják a jól bevált régi autótípusokat. Van, aki csak néha-néha jár egy-egy ilyen modellel, de olyan is akad, aki napi használatra vásárolja magának az autómatuzsálemet. Hogyan jött egy régi autó vásárlásának a gondolata?
– Sokféle autóm volt már, de öreg még nem, ezért úgy döntöttem, szeretnék magamnak egy igazi veterán kocsit. Elsőnek egy állólámpás Mercedest kerestem, nagyon tetszik az a modell, jó lett volna egy olyan kocsit felújítani, de sajnos nem találtam olyat, ami megfelelő állapotú lett volna. Helyette megleltem a Taunust, amivel úgy érzem, jól jártam, hiszen a kocsihoz nagyon sok alkatrészt is kaptam. Könnyebben ment így a felújítás, hiszen adottak voltak a cserélni kívánt elemek. A veterán minősítést is könnyen megkapta. Bevált a jármű, hiszen nekem személy szerint nincs másik autóm, ezzel járok dolgozni, és szinte mindenhová, volt rá példa, hogy Budapestre is ezzel mentem.
Mi az, amit tudni kell a Ford Taunusról?
– Sok érdekesség övezi ezt a modellt. Ez egy Ford Taunus Automatic, ami igazából annyit takar, hogy automataváltós a kocsi. Az én modellem 1974-ben lett legyártva, de csak 4 éve van nálam. A motorjáról annyit érdemes tudni, hogy V6-s 2.800 köbcentiméteres, és 14-15 literes átlagfogyasztással rendelkezik. Az érdekessége, hogy ez egy Németországban gyártott Ford, de akkor, amikor született a kölni General Motorsnak egy amerikai igazgatója volt, így egy kicsit tengeren túli beütése lett az autónak. Kevés volt belőle hazánkban, hiszen annak idején mindenki a dízel Mercedeseket, Volkswageneket hozta be, de akad azért még belőle egy-két darab itt Miskolcon is. A legtöbben viszont nem használják, így elég egyedi kinézete van az utakon, sokan megnézik.
Hogyan lehet a régi autók iránt érzett szeretetet, és az autót magát elfogadtatni a családdal?
– Elsőre nem volt teljesen felhőtlen a fogadtatás, de megbékéltek vele, és megszerették. Megvan ugyanis bennük is a tisztelet az autó kora iránt, én pedig új autót már nem szívesen vennék. Történt egy érdekes sztori is vele, ugyanis ezzel hordom iskolába a lányomat, aki megjegyezte, hogy bámulják őt a srácok az autóban, mire azt válaszoltam, hogy sajnos nem őt nézik a fiúk, hanem az autót. Ezekben a járművekben egyébként az a szép, hogy még én vezetem őket, és nem ők engem.
Mennyire számított a maga idejében extrának?
– Vannak benne extrák, ami az akkori korhoz mérten sokat ért, de ma már nem kiemelkedő. Kényelmesebb, mint egy Zsiguli, és mivel hátsó kerék meghajtású, kaparni is lehet vele szépen. Apró extrák természetesen vannak benne, de azért nem olyan mértékben, mint egy mai autóban, ezért is volt nehezebb megszoknia a családnak. Az extráknál azért azt érdemes megemlíteni, hogy két alkalommal már részt vettem vele a Balatonnál megrendezett 1/100-as futamon, ahol legfőképpen ügyességi és tájékozódási feladatoknak kell eleget tenni. A kocsi akkor jól vizsgázott, hiszen a 80 indulóból 23. helyen sikerült végezni.
Vajtó László
– Sokféle autóm volt már, de öreg még nem, ezért úgy döntöttem, szeretnék magamnak egy igazi veterán kocsit. Elsőnek egy állólámpás Mercedest kerestem, nagyon tetszik az a modell, jó lett volna egy olyan kocsit felújítani, de sajnos nem találtam olyat, ami megfelelő állapotú lett volna. Helyette megleltem a Taunust, amivel úgy érzem, jól jártam, hiszen a kocsihoz nagyon sok alkatrészt is kaptam. Könnyebben ment így a felújítás, hiszen adottak voltak a cserélni kívánt elemek. A veterán minősítést is könnyen megkapta. Bevált a jármű, hiszen nekem személy szerint nincs másik autóm, ezzel járok dolgozni, és szinte mindenhová, volt rá példa, hogy Budapestre is ezzel mentem.
Mi az, amit tudni kell a Ford Taunusról?
– Sok érdekesség övezi ezt a modellt. Ez egy Ford Taunus Automatic, ami igazából annyit takar, hogy automataváltós a kocsi. Az én modellem 1974-ben lett legyártva, de csak 4 éve van nálam. A motorjáról annyit érdemes tudni, hogy V6-s 2.800 köbcentiméteres, és 14-15 literes átlagfogyasztással rendelkezik. Az érdekessége, hogy ez egy Németországban gyártott Ford, de akkor, amikor született a kölni General Motorsnak egy amerikai igazgatója volt, így egy kicsit tengeren túli beütése lett az autónak. Kevés volt belőle hazánkban, hiszen annak idején mindenki a dízel Mercedeseket, Volkswageneket hozta be, de akad azért még belőle egy-két darab itt Miskolcon is. A legtöbben viszont nem használják, így elég egyedi kinézete van az utakon, sokan megnézik.
Hogyan lehet a régi autók iránt érzett szeretetet, és az autót magát elfogadtatni a családdal?
– Elsőre nem volt teljesen felhőtlen a fogadtatás, de megbékéltek vele, és megszerették. Megvan ugyanis bennük is a tisztelet az autó kora iránt, én pedig új autót már nem szívesen vennék. Történt egy érdekes sztori is vele, ugyanis ezzel hordom iskolába a lányomat, aki megjegyezte, hogy bámulják őt a srácok az autóban, mire azt válaszoltam, hogy sajnos nem őt nézik a fiúk, hanem az autót. Ezekben a járművekben egyébként az a szép, hogy még én vezetem őket, és nem ők engem.
Mennyire számított a maga idejében extrának?
– Vannak benne extrák, ami az akkori korhoz mérten sokat ért, de ma már nem kiemelkedő. Kényelmesebb, mint egy Zsiguli, és mivel hátsó kerék meghajtású, kaparni is lehet vele szépen. Apró extrák természetesen vannak benne, de azért nem olyan mértékben, mint egy mai autóban, ezért is volt nehezebb megszoknia a családnak. Az extráknál azért azt érdemes megemlíteni, hogy két alkalommal már részt vettem vele a Balatonnál megrendezett 1/100-as futamon, ahol legfőképpen ügyességi és tájékozódási feladatoknak kell eleget tenni. A kocsi akkor jól vizsgázott, hiszen a 80 indulóból 23. helyen sikerült végezni.
Vajtó László