A veterán pilóták legfürgébbjei már reggel összegyűltek a miskolci reptéren, ahol beszélgetéssel töltötték az egész délelőttöt, közben gyönyörködhettek az utánpótlásban, ugyanis javában tartott még az V. Avas Kupa vitorlázó repülő verseny, amelynek köszönhetően élettel telt meg a bázis. Két tucat vitorlázó, fél tucatnyi vontatógép és rengeteg pilóta, valamint családtagok, barátok… Repülőnek ettől szebb látvány csak az égben létezik.
Az ebédet követően Farkas Bertalannal együtt elutaztak Sajókápolnára ( 1934-hen emelkedett az égbe az első repülőgép a falu határában lévő reptérről), ahol megtekintették az első és tudomásunk szerint egyetlen vidéki repüléstörténeti múzeumot és koszorúzták is a repülés pionírjaira emlékezve. Ezt követően visszautaztak Miskolcra – a legnagyobb sajnálatukra közúton – ahol a reptéren több veterán csatlakozott hozzájuk, valamint érdeklődő aktív pilóták, nézelődő civilek, hogy meghallgassák az első magyar asztronauta élménybeszámolóját. Még a 87 éves Király István is eljött, aki egykoron a Kassai Repülőakadémián tanult, majd a front elől nyugatra települtek, egészen az Elbáig hátráltak. Szerencsére a magyar repülés iránt elkötelezett parancsnokok megakadályozták, hogy a fiatal repülőket feláldozzák a háború végén a nácik…
– Tudomásom szerint én vagyok az egyesület legidősebb miskolci tagja. Annak idején 1949-53 közt szolgáltam a légierőnél, ahonnan azért távolítottak el, mert leendő feleségem édesapja csendőr volt… ezért csak négy évig szolgáltam repülősként – elevenítette fel a több, mint fél évszázaddal ezelőtt történteket Király István, aki romló látása ellenére is örömmel jött a hozzá képest fiatal, de már nyugdíjas veteránok közé…
Nagy taps és a repülőklub ajándéka, két könyv, valamint egy üveg névre szóló tokati aszú fogadta Farkas Bertalant, aki nejével, Anikó asszonnyal érkezett az élménybeszámolóra. Majd mint egy csapot megnyitottak volna zúdultak a repülős történetek a kezdetektől az űrrepülésig. Viccelődve mesélte, hogy igazából labdarúgó szeretett volna lenni, de mamája nem engedte, mondván veszélyes, így vadászrepülő lett. A katonai sorozáson a legjobb A kategória helyett E-t kapott. Igen csak csodálkozott, aztán kiderült a turpisság, az orvos édesapja barátja volt, s megviccelték. Ezt azonban nem is bánta igazán, mert mint mondta, mindent egy lapra feltéve úgy készült vadászpilóta lesz, vagy még katona se. Már 18 évesen sugárhajtásos oktatógéppel repült, nyílegyenes útja vezetett a katonai repülőiskolába, amely keretében három éves képzést a Szovjetunióban kapott. Felemlegette a csapatrepülő korszakát, amikor hat évet húzott le Pápán, Míg 21-es vadászgép ülésében ülve. Aztán élete más irányt kapott, a vadászpilótából űrrepülő lett. Innen már ismerik a történetet.
Cs.L.
Fotó: Cs.L. és J.Á.
Az ebédet követően Farkas Bertalannal együtt elutaztak Sajókápolnára ( 1934-hen emelkedett az égbe az első repülőgép a falu határában lévő reptérről), ahol megtekintették az első és tudomásunk szerint egyetlen vidéki repüléstörténeti múzeumot és koszorúzták is a repülés pionírjaira emlékezve. Ezt követően visszautaztak Miskolcra – a legnagyobb sajnálatukra közúton – ahol a reptéren több veterán csatlakozott hozzájuk, valamint érdeklődő aktív pilóták, nézelődő civilek, hogy meghallgassák az első magyar asztronauta élménybeszámolóját. Még a 87 éves Király István is eljött, aki egykoron a Kassai Repülőakadémián tanult, majd a front elől nyugatra települtek, egészen az Elbáig hátráltak. Szerencsére a magyar repülés iránt elkötelezett parancsnokok megakadályozták, hogy a fiatal repülőket feláldozzák a háború végén a nácik…
– Tudomásom szerint én vagyok az egyesület legidősebb miskolci tagja. Annak idején 1949-53 közt szolgáltam a légierőnél, ahonnan azért távolítottak el, mert leendő feleségem édesapja csendőr volt… ezért csak négy évig szolgáltam repülősként – elevenítette fel a több, mint fél évszázaddal ezelőtt történteket Király István, aki romló látása ellenére is örömmel jött a hozzá képest fiatal, de már nyugdíjas veteránok közé…
Nagy taps és a repülőklub ajándéka, két könyv, valamint egy üveg névre szóló tokati aszú fogadta Farkas Bertalant, aki nejével, Anikó asszonnyal érkezett az élménybeszámolóra. Majd mint egy csapot megnyitottak volna zúdultak a repülős történetek a kezdetektől az űrrepülésig. Viccelődve mesélte, hogy igazából labdarúgó szeretett volna lenni, de mamája nem engedte, mondván veszélyes, így vadászrepülő lett. A katonai sorozáson a legjobb A kategória helyett E-t kapott. Igen csak csodálkozott, aztán kiderült a turpisság, az orvos édesapja barátja volt, s megviccelték. Ezt azonban nem is bánta igazán, mert mint mondta, mindent egy lapra feltéve úgy készült vadászpilóta lesz, vagy még katona se. Már 18 évesen sugárhajtásos oktatógéppel repült, nyílegyenes útja vezetett a katonai repülőiskolába, amely keretében három éves képzést a Szovjetunióban kapott. Felemlegette a csapatrepülő korszakát, amikor hat évet húzott le Pápán, Míg 21-es vadászgép ülésében ülve. Aztán élete más irányt kapott, a vadászpilótából űrrepülő lett. Innen már ismerik a történetet.
Cs.L.
Fotó: Cs.L. és J.Á.