A galéria kurátora, Urbán Tibor képzőművész, meghívásos alapon kérte fel a miskolci művészeket, hogy művésztelep keretében egy secco-t készítsenek a pince egyik boltíves kis terében, egy kápolnaszerű fülkében.
Mint azt az ötletgazda elárulta a falfelületeket sorsolásos alapon osztották szét a tizenhat alkotó között, akik szabad tematikában dolgozhatnak, kikötés csupán egy volt: az ember jelenjen meg az alkotásokban.
– Nem szerettem volna korlátozni az alkotói szabadságot, de a secco-kon mindig jelen volt az ember, s a színházi kötődés kifejezőeszközeként is szolgál ez – hangsúlyozta Urbán Tibor, aki nyáron részt vett a lyukóvölgyi alkotótáborban, s élményeit, a táborhoz kapcsolódó gondolatait fogalmazta meg, vizuálisan, a neki szánt falfelületen. Mint mondta, a Lyukóvölgyi kutyapatkó című alkotás magában foglalja élményei mellett azt a tényt is, hogy azok az emberek, akik lehetetlen helyzetben vannak, sok mindenre képesek, ha valamit igazán akarnak – ezt szimbolizálja a kutyapatkó elnevezés.
A secco esetében a művész teljesen száraz vakolatra dolgozik. Külön kötőanyagot kell használnia – kazein tartalmú –, hogy a festék megkössön a mészpáncélon. Ezek a képek könnyebben porladnak, így kevésbé időt állók, mint a freskó.
Urbán Tibor elmondta, egy évvel ezelőtt találta ki, hogy azt a falfelületet a miskolci művészek használják kifejezőeszközként. Mint kiemelte, a mai kornak megfelelően kellett gondolkodniuk, így a technika ezúttal az akril. A baráti hívó szó mellé egy felhívás is társult, amelyre sokan jelentkeztek, s végül az a tizenhat alkotó kapott helyet a falon, akik egyébként is sokszor megfordulnak a pincehely galériában.
– Ha már itt élünk, szerettem volna, ha azok szerepelnek, akik egyébként is itt élnek, alkotnak, s sokszor megfordulnak nálunk. Fontos, hogy figyeljünk egymásra, hiszen az érték, a tehetség itt van a szemünk előtt, nem kell érte sokat utaznunk. A közönségcsalogató erő mellett, erős közösségformáló erővel is bír a secco, amelynek a felénél járunk most. Jelentős, hogy új dolgot hozzunk létre a „semmiből” – emelte ki a képzőművész. Mint hangsúlyozta, az őszre elkészülő alkotás mellé két kiállítás is társul majd.
Az alkotók – Drozsnyik István, Dunai Beáta, Homonna György, Láng Eszter, Lőrincz Róbert, Lukács Róbert, Máger Ágnes, Orosz Csaba, Pataki János, Pálfalusi Attila, Puskás Márta, Seres László, Urbán Tibor, Varsányi Emília, Veres Attila, Zombori József – egy-egy fekete korongon is megvalósítják elképzeléseiket, Kiss Tanne István fotóművész pedig fotósorozatot készít a secco-készítés folyamatáról, amelynek eredményéből szintén időszaki tárlat nyílik majd a pincehelyen.
A kápolnaszerű tér eddig installációk fogadótereként is működött, ezen túl azonban a maradandó művészetnek ad majd otthont. A tárlatot szeptember 20-án tekintheti meg először a nagyérdemű, a Teátrum Pincehely Galériában.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.
Mint azt az ötletgazda elárulta a falfelületeket sorsolásos alapon osztották szét a tizenhat alkotó között, akik szabad tematikában dolgozhatnak, kikötés csupán egy volt: az ember jelenjen meg az alkotásokban.
– Nem szerettem volna korlátozni az alkotói szabadságot, de a secco-kon mindig jelen volt az ember, s a színházi kötődés kifejezőeszközeként is szolgál ez – hangsúlyozta Urbán Tibor, aki nyáron részt vett a lyukóvölgyi alkotótáborban, s élményeit, a táborhoz kapcsolódó gondolatait fogalmazta meg, vizuálisan, a neki szánt falfelületen. Mint mondta, a Lyukóvölgyi kutyapatkó című alkotás magában foglalja élményei mellett azt a tényt is, hogy azok az emberek, akik lehetetlen helyzetben vannak, sok mindenre képesek, ha valamit igazán akarnak – ezt szimbolizálja a kutyapatkó elnevezés.
A secco esetében a művész teljesen száraz vakolatra dolgozik. Külön kötőanyagot kell használnia – kazein tartalmú –, hogy a festék megkössön a mészpáncélon. Ezek a képek könnyebben porladnak, így kevésbé időt állók, mint a freskó.
Urbán Tibor elmondta, egy évvel ezelőtt találta ki, hogy azt a falfelületet a miskolci művészek használják kifejezőeszközként. Mint kiemelte, a mai kornak megfelelően kellett gondolkodniuk, így a technika ezúttal az akril. A baráti hívó szó mellé egy felhívás is társult, amelyre sokan jelentkeztek, s végül az a tizenhat alkotó kapott helyet a falon, akik egyébként is sokszor megfordulnak a pincehely galériában.
– Ha már itt élünk, szerettem volna, ha azok szerepelnek, akik egyébként is itt élnek, alkotnak, s sokszor megfordulnak nálunk. Fontos, hogy figyeljünk egymásra, hiszen az érték, a tehetség itt van a szemünk előtt, nem kell érte sokat utaznunk. A közönségcsalogató erő mellett, erős közösségformáló erővel is bír a secco, amelynek a felénél járunk most. Jelentős, hogy új dolgot hozzunk létre a „semmiből” – emelte ki a képzőművész. Mint hangsúlyozta, az őszre elkészülő alkotás mellé két kiállítás is társul majd.
Az alkotók – Drozsnyik István, Dunai Beáta, Homonna György, Láng Eszter, Lőrincz Róbert, Lukács Róbert, Máger Ágnes, Orosz Csaba, Pataki János, Pálfalusi Attila, Puskás Márta, Seres László, Urbán Tibor, Varsányi Emília, Veres Attila, Zombori József – egy-egy fekete korongon is megvalósítják elképzeléseiket, Kiss Tanne István fotóművész pedig fotósorozatot készít a secco-készítés folyamatáról, amelynek eredményéből szintén időszaki tárlat nyílik majd a pincehelyen.
A kápolnaszerű tér eddig installációk fogadótereként is működött, ezen túl azonban a maradandó művészetnek ad majd otthont. A tárlatot szeptember 20-án tekintheti meg először a nagyérdemű, a Teátrum Pincehely Galériában.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.