Elmondta milyen fontos szerep jutott elődeink életében a néptáncnak, és hogyan formálta férfiakká a fiatalokat a mozgáskultúra. Az ifjú táncosok később azt fejtették ki, miként bírálják kortársaik elkötelezettségüket a néptánc iránt és milyen tartást, kitartást, fegyelmet, kondíciót ad nekik kemény próbákkal járó „hobbijuk”.
A humorosnak és vidámnak ígérkező beszélgetés azonban gyorsan mélyült, így hamarosan társadalmunk legégetőbb kérdéseit feszegette a közönség, amelyet úgy kétharmad arányban nők alkottak. Ez az összetétel is mutatja, igaz lehet a feltételezés miszerint: „a nők többet gondolkodnak azon, hogy min gondolkodnak a férfiak, mint amennyit a pasik egyáltalán gondolkodnak.”
A közönség elidőzött még a tánctémánál, majd arról nyitott vitát: hogy alakul a férfiak szerepe a mai magyar társadalomban, milyen okok mentén formálódik ez a kép és hova vezethet. Bírálták az erkölcsi normák lazaságát és vázolták miként válik lehetetlenné a mintakövetés a családokban és az oktatási intézményekben, ami alapvetően változtatja meg a fiúk magatartását és szerepvállalását az élet valamennyi színterén.
A címadó idézethez visszakanyarodva az anyák felelőssége is terítékre került, miszerint azok gyakran elkényeztetik fiúgyermekeiket. A hölgyek saját nemük kritikáját is megfogalmazva jutottak többek között arra a következtetésre, miszerint a női emancipáció alapjaiban változtatott a férfiak viselkedéskultúráján és ez hosszú távon válságos helyzetet idézett elő: a „teremtés koronái” képtelenek megfelelni mindannak, ami tőlük elvárható.
Következésképp: „lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.” Hölgyeim vigyázzanak, nehogy megégessék magukat!
-czikora-
A humorosnak és vidámnak ígérkező beszélgetés azonban gyorsan mélyült, így hamarosan társadalmunk legégetőbb kérdéseit feszegette a közönség, amelyet úgy kétharmad arányban nők alkottak. Ez az összetétel is mutatja, igaz lehet a feltételezés miszerint: „a nők többet gondolkodnak azon, hogy min gondolkodnak a férfiak, mint amennyit a pasik egyáltalán gondolkodnak.”
A közönség elidőzött még a tánctémánál, majd arról nyitott vitát: hogy alakul a férfiak szerepe a mai magyar társadalomban, milyen okok mentén formálódik ez a kép és hova vezethet. Bírálták az erkölcsi normák lazaságát és vázolták miként válik lehetetlenné a mintakövetés a családokban és az oktatási intézményekben, ami alapvetően változtatja meg a fiúk magatartását és szerepvállalását az élet valamennyi színterén.
A címadó idézethez visszakanyarodva az anyák felelőssége is terítékre került, miszerint azok gyakran elkényeztetik fiúgyermekeiket. A hölgyek saját nemük kritikáját is megfogalmazva jutottak többek között arra a következtetésre, miszerint a női emancipáció alapjaiban változtatott a férfiak viselkedéskultúráján és ez hosszú távon válságos helyzetet idézett elő: a „teremtés koronái” képtelenek megfelelni mindannak, ami tőlük elvárható.
Következésképp: „lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.” Hölgyeim vigyázzanak, nehogy megégessék magukat!
-czikora-