Cser Ádám, a Miskolci Nemzeti Színház zenei vezetőjének első darabját hallhatta, első alkalommal a Művészetek Házának közönsége hétfő este. A zeneszerző I. szimfóniája igazán különleges élményt nyújtott, hiszen az élet legfontosabb érzéseit fogalmazta meg – tette mindezt a zene nyelvén.
– 2010 januárjában kezdtem el a munkát, és 2011 decemberében fejeztem be. Eredetileg a diplomakoncertemre íródott két tétel, majd egy alkotói támogató pályázat segítségével sikerült befejezni a művet. A zenekarok számára kiírt pályázatot pedig a Miskolci Szimfonikus Zenekar nyerte el, így ők mutathatták be a darabot – árulta el Cser Ádám, aki univerzális témákkal foglalkozik I. szimfóniájában, így hosszú folyamat előzte meg a kész művet.
Mint kiemelte, rendkívül sok személyes benyomás szükséges az alkotáshoz. Minden tétel alaptémája, rendje egy-egy külön történethez kapcsolódik.
A miskolci nemzeti új zenei vezetőjének alkotói felfogása szerint a téma a legfontosabb, amelyhez igazítja végül a formát.
– Minden téma megteremti a saját formáját, nincs két azonos, így komponálok. Bízom benne, hogy pozitívan fogadta a közönség a darabot. Van a szimfóniának egy univerzitása, hangszínélménye, ami új hangzásvilágot hoz létre, új zenekarhasználatot, ez mindenki számára meglepetés lehetett – foglalta össze Cser Ádám.
A különálló, mégis kerek egészet alkotó tételek mindegyike erős benyomáshoz, élményhez kapcsolódik. Cser Ádám elárulta, ezeket átgondolva formál, majd létrejön egy gondolat, egy alapvető fogalom, amelynek nyomán megkezdődik az alkotói folyamat.
– Egyszer nagy levegőt vettem, elengedtem az izmaimat és csak lebegtem a Balatonban. Figyeltem, milyen hangok érnek, és olyan fizikai nyugalmat éreztem, ahogyan az összes hanghatás ért, mintha arra az állapotra emlékeznék vissza, amikor még édesanyám testében voltam. Ezt az élményt, érzést szerettem volna nagyzenekarral, kórussal megvalósítani – mondta a zenei vezető, aki 79 sorban írta meg első művét, hiszen 1979-ben született.
A harmadik tétellel kapcsolatban a zeneszerző kiemelte, egy harcias, erőszakos része ez a darabnak. Mint mondta, a II. világháborús japán alakulat, brutális emberkísérletei is megjelennek, emellett Dmitri Shostakovich előtti hódolat is ez a része a szimfóniának.
– Shostakovich monogramja D.S.C.H. Ezt is használtam ebben a tételben. Erre a négy hangra épül az összes motívum, emellett egy helyen egymás után hangzanak el, úgy, ahogyan a monogramban. Az I. szimfónia egy ívet ír le. Az első tétel a kataklizma előtti állapot, a próféta, mint ember jelenik meg, emellett világvége jóslat. A második ismeretlen fény-, hangáradat, ami minden pillanatában új, hiszen a világ mindenki számára a születésnél kezdődik. Megfogalmazódik a születés utáni döbbenet, amit senki sem tapasztalt meg. Van egy robbanás ekkor, majd csend, döbbenetes tanácstalanság, ahogy az ember kikerül a hideg világba. Ezt követi az embertelenség legmagasabb foka. Kiderül, hogyan válik az ember végül maga farkasává. A végén pedig az örök fény csillan fel. A túlvilág éterisége – összegezte Cser Ádám, aki a miskolci szimfonikusokkal közös munkát követően megszerette ezt a formát. Mint mondta, a második szimfónia sem marad el, de az alkotás hosszú idő, így azt, hogy mikor hallhatja a folytatást a közönség, még nem lehet tudni.
A második szimfóniára tehát még várni kell, ám Cser Ádám olyan komplex művet alkotott, amely segíti az idő múlását értékesen eltölteni.
Kiss J.