A Bükk 250 éves bükkfája az Év Fája címért versenyez

Kép

Idén immár 16. éve rendezik meg az Év Fája elnevezésű hazai versenyt.

Az Év Fája vetélkedő keretében nem a legnagyobb vagy legöregebb fát keresik, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál – vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban. A nevezett fák közül a zsűri választotta ki a döntősöket. Ezek vesznek részt a nyilvános döntőben, melyben legtöbb közönségszavazatot kapó fa nyeri az Év Fája címet. A döntősök közt emellett már ott rejtőzik a Hős Fa cím nyertese is és az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa, de arra, hogy mely fák kapják ezeket, csak a közönségszavazás után derül fény.

A szavazatokat május 10. és június 30. között adhatják le a kedvenc fájukra. Az eredményeket július közepén, egy díjátadó keretén belül teszik közzé.

250 éves bükkfa versenyez az Év Fája címért a Bükkben

Idén a döntőbe jutott fák között van egy öreg bükkfa is, mely a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén, a Szeleta Parkhoz közel, Bükkszentkentkereszt és Répáshuta közt található a Szarvas-kúti réten. A fát Varga József jelölte, aki így mutatja be:

Kora 250-300 évre tehető. Már akkor itt volt, amikor a környéket még összefüggő, háborítatlan erdők borították.

Ez a fa nemcsak egy öreg példány a sok közül. Élő tanúja annak, hogyan alakította át az ember a tájat az elmúlt évszázadok során. Látta, amikor az ide érkező telepesek üveghutákat alapítottak, és az erdők fáját az üveggyártás szolgálatába állították - innen ered a közeli Répáshuta és Bükkszentkereszt (eredetileg Újhuta) neve is. A vidék másik meghatározó mestersége a mészégetés volt: a környező völgyekben ma is felfedezhetők a hajdani boksák nyomai, és a közeli Mészégetők völgye is őrzi ennek emlékét. A telepesek az erdő egy részét jószágaik számára legelővé alakították - így jöttek létre a ma is látható hegyi rétek. Az így átalakított táj a későbbi évszázadokban tovább formálódott. A 19-20. században egyre intenzívebbé vált a fakitermelés, és az erdők nagy részét kivágták, majd újratelepítették. Ma a környéken sok helyen fiatal, egykorú állományok nőnek. Ha azonban megállunk ennél az öreg bükkfánál, közvetlen közelében még láthatunk egy apró, megkímélt erdőfoltot, amelynek ő maga is része: száz-kétszáz éves bükkökkel, amelyek még egy természetesebb erdő képét idézik.

Kép

Egy ilyen erdő egészen más világ. Mindig egyszerre fiatal és öreg: sarjadnak benne csemeték, nőnek sudár fák, és ott állnak a matuzsálemek is. A kidőlt törzsek nem tűnnek el, hanem lassan lebomlanak, és holtfaként is gazdagítják az erdő élővilágát. Az általunk jelölt bükkfa ebből a világból hoz egy darabot. Túlélte a táj átalakulásának minden korszakát: az üveggyártást, a mészégetést, a legeltetést, a fakitermelést. Ma a Bükki Nemzeti Park területén áll, amelyet ötven éve hoztak létre éppen azért, hogy az ilyen értékeket megőrizzék.

Mégis, aki körülnéz, láthatja, hogy a természetes erdők ma is ritkák, és különösen értékesek. Ez a fa ezért számunkra nemcsak egy múltbeli emlék, hanem egyfajta iránytű is: megmutatja, milyen volt ez a táj, és milyen lehetne újra. A Szarvas-kúti réten állva az ember egyszerre érzi a múlt súlyát és a jövő lehetőségét. Ez a bükkfa csendben emlékeztet arra, hogy az erdő nem pusztán nyersanyagként kiaknázandó erőforrás, hanem megőrzendő, természetes örökség.

Azt szeretnénk, ha minél többen megismernék ezt a fát, és rajta keresztül azt a világot, amelyet képvisel. Mert ha értjük, mit vesztettünk, talán könnyebb lesz megőrizni azt, ami még megmaradt.

Kép

Fa elhelyezkedése: Bükkszentkereszt, Szarvas-kúti rét, 48°03'51.8"N 20°34'20.3"E
Faj: Európai bükk
Kora: 250 év
Magassága: 31 m
Törzskerület: 574 cm
Jelölő: Varga József

Az öreg bükkfára itt adhatja le a szavazatát!