Preview Image
Görömbölyön, a pincesoron sokan foglalkoznak borkészítéssel. Ducsai Attila azonban azon túl, hogy minőségi bort készít, hobbiból csodát farag a föld alatt. Szavakkal nehezen írható le a látvány, ami az eredetileg ács szakmájú Ducsai Attilánál fogadja a pincelátogatókat.
A Miskolczi Pincék Asztaltársaságának pénteki pincézésén a napirendi pontok között szerepelt a „zarándoklat” a különleges helyre.
Mint azt Ducsai Attila, a tulajdonos elárulta, amikor megvette görömbölyi pincéjét annak „torka” kicsinek bizonyult, így maga ásott nagyobbat helyette.
– Sok barátom kért meg, hogy segítsek nagyobb teret kialakítani a pincéjében. Segítettem, így végül a környék legkisebb pincéje lett az enyém. Ezért úgy döntöttem, a sajátomat is megcsinálom. Hobbiként indult a pinceásás, emellett nagyon szerettem volna magamnak egy igazi, magyar pincét – mesélt a kezdetekről a tulajdonos, majd az érdeklődő borbarátokat levezette szentélyébe, ami hét évvel ezelőtt készült el, de mint azt a borkészítő kiemelte, vannak még ötletei.
Ducsai Attila úgy döntött, a Miskolczi Pincék Asztaltársaságának tagja szeretne lenni, így is lett, s eldöntötte, ősmagyar pincét farag magának, így is tett.
Az első „szembejövő” csoda egy Mária-szobor a pince falában, amit egy kiskápolna vesz körbe – épp keresztelőre készültek itt a háziak.
Továbbsétálva oszlopcsarnok fogadja a csodálkozókat, végében egy kastélyba vezető lépcsősorral, amelynek végét egyelőre még a pince fala zárja el.
– Mindig szerettem volna egy kastélyt. Valószínűleg sosem lesz rá pénzem, ezért csinálok magamnak egyet. A lépcső már megvan, mögötte egy még nagyobb tér lesz, de ez még a jövő munkája – árulta el Ducsai Attila, aki egy családi kódexre is nagyon vágyott, de sosem talált olyat, amilyet szeretett volna – így készített magának egyet a pince falában. Az első oldalon monogramja áll, mint mondta, a család fontos eseményei ebben a könyvben maradnak majd meg, örökre.
A hatalmas oszlopcsarnok, a kastélyt sejtető lépcső, a fali képek, motívumok mellett talán a legnagyobb alkotás mégis a hatalmas turulmadár, ami a kódexszel szemben figyeli az arra járókat, a plafonról. Szétvetett szárnyai őrzik a magyar pincét. A képzőművészeti kincsek sora pedig még hosszan ecsetelhető, de szavakkal kevésbé leírható.
Kiss Judit
Fotó: Juhász Ákos