A felbomlás állapotában lévő hadsereg a legtöbb helyen lábhoz tett fegyverrel vette tudomásul a megszállást, az iszonyatos túlerővel szemben a forradalmárok is érdemben csak Budapesten harcoltak. Kézi fegyverekkel, Molotov-koktélokkal majd’ egy héten át feltartóztatták a számtalan páncélossal bevonuló, állig felfegyverzett csapatokat. A harcosok nagy része a megtorlástól félve később Ausztrián és Jugoszlávián át nyugatra szökött… Hogyan élték meg az emberek a történteket? – kérdeztük Feledy Pétert, aki hadiárvaként 17 évesen már dolgozott és mellette esti iskolába járt.
– November 4-én kora reggel Nagy Imre bejelentette a rádióban, hogy bevonultak a szovjetek, csapataink harcban állnak, majd három nyelven váltogatva segítséget kértek a nyugattól. Én meg ott sírtam, hogy megint oda lett a szabadság – elevenítette fel az 56 évvel ezelőtt történteket a miskolci Feledy Péter, aki annak idején Egerben élt. – Délután Mezőkövesd, Andornaktálya irányából – mindkét helyen belelőttek a templom tornyába – 25 tank érkezett a városba. A Nemzetőrség ugyan Molotov-koktélokkal készült, de nem voltak harcok, mert az egykori horthysta katonatisztek azzal fékezték a hangulatot, hogy a nyugat cserben hagyta Magyarországot, felesleges a fegyveres harc. Így is történt. A Nemzetőrség magától szétoszlott.
– Az oroszok bejöttek, viszont a munkástanács működött tovább. Az emberek sokáig nem vették fel a munkát. A helyzet akkori kifejezéssel élve nehezen „normalizálódott”, pedig amint bejöttek, azonnal elkezdődtek a letartóztatások. Kádas Géza, az 1948-as londoni olimpián 100 méter gyorson, a király számban leggyorsabb európaiként bronzérmes sportoló megtette, hogy az egyik nap megvette a Népszabadság összes példányát, majd az utcán tiltakozásként meggyújtotta. Letartóztatták… Így értünk el december 11-12-éhez, amikor is az országos sztrájkhoz Eger is csatlakozott. A színházzal szemben, a honvéd emlékműnél gyülekeztünk, majd a tömeg elindult a belvárosba. A főutca tele volt emberekkel. Egyszer csak megjöttek a pufajkások. Kiabáltak nekik az emberek, almacsutkával dobálták őket. Egyszer csak se szó, se beszéd tüzet nyitottak a tömegre. Vagy száz méterre lehettem. Mindenki menekült amerre tudott. A szakszervezeti székházba tudtam befutni, majd később hazamentem. A főutca két végét szovjet tankok zárták le, de ők nem lőttek. Néhány tüntetőnél is volt fegyver, de szerencsére nem lőttek vissza, mert ki tudja, akkor milyen mészárlás következett volna… Tudtommal 12-en meghaltak és 37-en megsebesültek. A sortűz után kiplakátolták: ostromállapot, tilos a gyülekezés. Még a temetéseken való részvételt is betiltották. Ezzel megtörték az ellenállás gerincét – értékelte a történteket Feledy Péter. Nyilván ez volt a célja a fővárosi, salgótarjáni és egyéb sortüzeknek is…
A félelem lett úrrá az embereken. Sokan elmenekültek, másokat letartóztattak. Százakat kivégeztek, tízezres nagyságrendben bebörtönöztek forradalmárokat, szimpatizánsokat. Egyszer csak Feledy Péterért is elmentek, pedig már 1960-at írtak. Államellenes összeesküvés címén indítottak eljárást ellene. Szabad lábon védekezhetett, de munkahelyéről kirúgták… Az volt a „bűne”, hogy részt vett a cserkészet illegális újjászervezésében 1956-ban. Az idősebbeket bebörtönözték, a fiatalok, így Péter ellen is megszüntették az eljárást.
– Az 56-osokat a szabadulásuk után is, hosszú ideig bevitték a nemzeti ünnepek előtt a rendőrségre. Néhány napra lecsukták őket, majd kiengedték – jellemezte a kádári „konszolidáció” éveit Feledy Péter, aki 2010-ben a cserkészet újjászervezésének kísérletéért 1956-os emléklapot vehetett át az Országházban a köztársasági elnöktől. A miniszterelnök is személyesen gratulált az elismeréshez.
Csontos László
– November 4-én kora reggel Nagy Imre bejelentette a rádióban, hogy bevonultak a szovjetek, csapataink harcban állnak, majd három nyelven váltogatva segítséget kértek a nyugattól. Én meg ott sírtam, hogy megint oda lett a szabadság – elevenítette fel az 56 évvel ezelőtt történteket a miskolci Feledy Péter, aki annak idején Egerben élt. – Délután Mezőkövesd, Andornaktálya irányából – mindkét helyen belelőttek a templom tornyába – 25 tank érkezett a városba. A Nemzetőrség ugyan Molotov-koktélokkal készült, de nem voltak harcok, mert az egykori horthysta katonatisztek azzal fékezték a hangulatot, hogy a nyugat cserben hagyta Magyarországot, felesleges a fegyveres harc. Így is történt. A Nemzetőrség magától szétoszlott.
– Az oroszok bejöttek, viszont a munkástanács működött tovább. Az emberek sokáig nem vették fel a munkát. A helyzet akkori kifejezéssel élve nehezen „normalizálódott”, pedig amint bejöttek, azonnal elkezdődtek a letartóztatások. Kádas Géza, az 1948-as londoni olimpián 100 méter gyorson, a király számban leggyorsabb európaiként bronzérmes sportoló megtette, hogy az egyik nap megvette a Népszabadság összes példányát, majd az utcán tiltakozásként meggyújtotta. Letartóztatták… Így értünk el december 11-12-éhez, amikor is az országos sztrájkhoz Eger is csatlakozott. A színházzal szemben, a honvéd emlékműnél gyülekeztünk, majd a tömeg elindult a belvárosba. A főutca tele volt emberekkel. Egyszer csak megjöttek a pufajkások. Kiabáltak nekik az emberek, almacsutkával dobálták őket. Egyszer csak se szó, se beszéd tüzet nyitottak a tömegre. Vagy száz méterre lehettem. Mindenki menekült amerre tudott. A szakszervezeti székházba tudtam befutni, majd később hazamentem. A főutca két végét szovjet tankok zárták le, de ők nem lőttek. Néhány tüntetőnél is volt fegyver, de szerencsére nem lőttek vissza, mert ki tudja, akkor milyen mészárlás következett volna… Tudtommal 12-en meghaltak és 37-en megsebesültek. A sortűz után kiplakátolták: ostromállapot, tilos a gyülekezés. Még a temetéseken való részvételt is betiltották. Ezzel megtörték az ellenállás gerincét – értékelte a történteket Feledy Péter. Nyilván ez volt a célja a fővárosi, salgótarjáni és egyéb sortüzeknek is…
A félelem lett úrrá az embereken. Sokan elmenekültek, másokat letartóztattak. Százakat kivégeztek, tízezres nagyságrendben bebörtönöztek forradalmárokat, szimpatizánsokat. Egyszer csak Feledy Péterért is elmentek, pedig már 1960-at írtak. Államellenes összeesküvés címén indítottak eljárást ellene. Szabad lábon védekezhetett, de munkahelyéről kirúgták… Az volt a „bűne”, hogy részt vett a cserkészet illegális újjászervezésében 1956-ban. Az idősebbeket bebörtönözték, a fiatalok, így Péter ellen is megszüntették az eljárást.
– Az 56-osokat a szabadulásuk után is, hosszú ideig bevitték a nemzeti ünnepek előtt a rendőrségre. Néhány napra lecsukták őket, majd kiengedték – jellemezte a kádári „konszolidáció” éveit Feledy Péter, aki 2010-ben a cserkészet újjászervezésének kísérletéért 1956-os emléklapot vehetett át az Országházban a köztársasági elnöktől. A miniszterelnök is személyesen gratulált az elismeréshez.
Csontos László