– Minden virág saját termés, amit árulok – jelentette ki büszkén Tassi István, körbemutatva az őstermelői piacon lévő standján. – Két darab 400 négyzetméteres fóliasátorban termelek Szikszón. Nyugdíjas vagyok, kiegészítő jelleggel kertészkedem, mert abból a kis nyugdíjból nem lehet messzire menni… A feleségem még dolgozik, de jól jön ez a pénz. Az építőiparban dolgoztam, egy barátom beszélt rá a kertészkedésre.
– A halottak napjára termeltünk vagy 2000 szál nagy gömbkrizantémot, a különlegességekből, mint a teniszlabda alakú és méretű, alul sárga, fent fehér Boris Beckerből és a pókkrizantémból 500-600 szálat, cserepesből pedig mintegy 300 szálat. A krizantém a legrizikósabb virág, mert pontosan kell időzíteni. Egy hetünk van rá, hogy eladjuk. A munka azonban nem áll meg ezt követően sem, csak annyival egyszerűbb télen, hogy nem kell a piacra jönni, de már foglalkozni kell a tavaszi primulával, százszorszéppel, hogy nőnapra legyen virág…
– Meg szoktam állni gyönyörködni, mikor tele van a sátor virággal. Aki betér oda, mindenki tátja a száját a látványtól – mesélte büszkén a virágkertész, majd csendesen hozzátette: azt viszont kevesen tudják, hogy milyen sok munka van vele.
Cs. L.