Kis késéssel kezdődött a tárgyalás: az óriási sajtóérdeklődést tapasztalva a bíró nagyobbra cserélte a termet, hogy mindenki beférjen. A vádlottak padján négyen foglaltak helyet. Az elsőrendű vádlott N. Béláné, valamint Sz. Elemér, T. P. László és L. Lajos. Az Egri Városi Ügyészség ügyésze a vádirat ismertetésekor elmondta, hogy 2009. augusztus 15-én, a Középszer 20. hatodik emeletén élő N. Béláné egyedül tartózkodott a lakásban, ahol pontosan meg nem határozható okból tűz keletkezett. A tévé előtt elalvó nő a tüzet érzékelve a lakásból távozott, az ajtót nyitva hagyta, ami segítette a tűz terjedését és nehezítette az oltást. Az elsőrendű vádlott nem tett bejelentést a tűzoltóságon és a lakókat sem értesítette, amivel törvényt sértett. A homlokzaton át tovább terjedő tűz következtében a fölötte lakó asszony és kiskorú fia a helyszínen életét vesztette, fiatalkorú leánya pedig a kórházban hunyt el. Az elsőrendű vádlottat egy rendbeli, több ember halálát okozó gondatlan közveszélyokozással és három rendbeli segítségnyújtás elmulasztásával vádolják. A másik három személynek foglalkozásuk szabályainak a megsértését rótta fel az ügyészség. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy például a hőszigetelő táblákat egyenletes, sima ragasztással kellett volna rögzíteni, ezzel szemben a pogácsás ragasztással eltértek az engedélyezettől. A légrések elősegítették a tűz terjedését. A loggia esetében pedig forgácslapra szerelték a hőszigetelést. A loggiára átterjedt a tűz, az erősen mérgező hatású gázok beáramlottak a hetedik emeleten beszorult család lakásába. Esetükben több ember halálát okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés a vád.
A vádirat ismertetését követően N. Béláné meghallgatásával folytatódott a tárgyalás.
– Semmi olyasmit nem tettem, ami tüzet okozna – jelentette ki csendesen a vádlott. A bíró visszakérdezett, hogy megértette-e a vádat? Mivel nem a tűzzel vádolják, hanem a segítségnyújtás elmulasztásával. Ezt követően Kolláth Sándor felolvasta a vádlott tanúvallomásait, majd számos kérdést intézett hozzá a részletek tisztázása érdekében. Elsősorban arra volt kíváncsi a bíró, hogy mi történt a lakásban a tűz észlelését követően, majd a lakás elhagyásának a részletei és a lakókkal, a lépcsőházban tartózkodó személyekkel való kommunikáció részleteit fejtegették hosszasan.
„Bepánikoltam nagyon” – jellemezte a helyzetet N. Béláné. A füstben a kilincset kitapogatva kinyitotta az ajtót és úgy távozott, hogy be se zárta maga mögött... Állítása szerint mind a két szomszédhoz bezörgetett. Az egyik kétszer is kinyitotta az ajtót egy pillanatra, majd be is zárta, nem kommunikáltak. A másik nem reagált. Ezt követően elindult lefelé, ahol egy felfelé jövő idegen férfival találkozott, aki elmondása szerint tájékoztatta, hogy már minden lakosnak szólt, s mikor vissza akart menni az igazolványaiért és a kulcsáért, már nem engedte… Később kiderült, hogy az alatta lakó nővel és fiával együtt jött le az emeletről, de nem említette nekik, hogy tűz van a lakásában. Állítása szerint nem volt mobiltelefonja.
A bíró kérdésére az ajtó nyitva hagyását ijedtséggel indokolta. Majd hozzátette: „féltem, megijedtem, nem éreztem jól magam.” Mivel elmondása szerint próbálta a szomszédokat értesíteni, így a bíró értékelése szerint nem veszítette el teljes ítélőképességét N. Béláné. A vádlott szerint akkor tudatosult benne, hogy az ő lakása ég, mikor kívülről látta a bérházat…”Úristen, az az én lakásom, mit fogok csinálni?” - mondta magában… A bíróság feladata, hogy kiderítse, mit csinált, de még inkább, hogy mit nem csinált és miért nem csinált?
Közben az elhunyt gyerekek apai nagyapja az arcát sokszor a tenyerébe temetve ült a hallgatóság soraiban. Néha alig hallhatóan egy-egy szóval, mondattal kommentálta a vallomást. A családját vesztett Zsolt nem jelent meg a tárgyaláson. Tudomásunk szerint külföldön dolgozik jelenleg is. Nem bírná elviselni, ha újra át kell élnie a tragédiát…
A vádlottak meghallgatását követően szakértők véleményének az ismertetésével folytatódik a tárgyalás.
Cs. L.
Fotó: Juhász Á.