– Nem először lép közösen színpadra Beck Zolival a 30Y-ból. Mi lesz a miskolci előadás repertoárja?
– A november 14-ei fellépés talán annyiban lesz más, hogy több lesz a beszélgetés-rész, de azért lesz néhány dal Zolitól, meg persze novellák, versek is. Biztos az én kezembe is kerül valamilyen hangszer, hogy milyen, majd kiderül az esten.
– Kapcsolatuk nem újkeletű. Milyen vele dolgozni?
– Tulajdonképpen nem nevezném ezt munkának. Szeretjük egymást, örülünk, ha együtt vagyunk. Ez az emberi közelség teszi lehetővé, hogy a más-más irányból hozott tartalom erősítse egymást. Gyorsan megértjük egymást, s a belső ritmusunk is hasonló. Ez a ritmus vagy tempó az alapja minden közös produkciónak, s persze minden emberi kapcsolatnak. A lassú ember megőrjíti a gyorsat, a gyors a lassút. Mi mindketten viszonylag gyorsak vagyunk, legalábbis azt hiszem.
– Nem Beck Zoli az egyetlen népszerű zenész, akivel közös alkotásokat hozott létre. Lovasi András énekelte már meg versét, közös darabot is írtak…
– Volt néhány közös fellépésünk, aztán a hátunk mögött a kaposvári színház művészeti vezetője, Bérczes László kitalálta, hogy írjunk egy zenés darabot. Mire hozzánk eljutott a hír, a színház már betervezte az előadást. Nem volt apelláta, meg kellett írni, így született a Kéz című tánczenés darab. Sok szép dal van benne, talán egyszer más színházat is megtalál, hiszen a kamaszkor alapproblémáiról beszél. A felnőtté válás, a felnőttekkel való konfrontálódás megvisel minden újabb és újabb korosztályt.
– Lovasi András és Beck Zoli dalai is megállnák versként a helyüket. A dalszöveg és vers különválasztható?
– A kortárs költészet részének tekintem dalszövegeket. A daloknál erőteljesebb a ritmikai követelmény. Szabadversekből ritkán születik jó dalszöveg. Ez nem jelenti, hogy a dalszövegnek feltétlenül egyszerűnek és könnyen fogyaszthatónak kell lennie. Bereményitől, Menyhárt Jenőn és Víg Mihályon át Lovasiig számtalan dalszerző rácáfolt erre. Költői képek, vagy a versmondat szerkesztése terén sok rendkívül bonyolult, nagy jelentéstartalmat hordozó dalszöveg van. Az is látható, hogy a dalszövegírás mindig eleven diskurzusban van a mindenkori kortárs költészettel, gondoljunk csak Lovasinál az enjambment használatára. A költészet történetében sokáig tartotta magát a dallamra való írás, az ad notam, s persze a mai napig vannak költők, akik ekként dolgoznak, bár nem tipikus. A középkorban ez volt a természetes, ilyen értelemben Balassi költészetét tekinthetjük dalszöveg-gyűjteménynek.
– A zenei világban is kipróbálta magát…
– A zenét a művészetek királynőjének tartom. Kicsit teátrális mondta, de mégis igaz. A zene úgy tudja megragadni a világot, hogy nincs szüksége fogalmiságra, tárgyiságra. Az irodalmi szöveg sem nélkülözheti a dallamot. Ha egy prózának nincs zenéje, idegtépő olvasni. Én mindig vizsgálom a szöveg dallamát, hogy akusztikailag rendben van-e. Ha fals a dallam, a tartalomban is van valami hiba. A gondolatainkat ki tudjuk magyarázni, de a dallam „eszén” nem lehet túljárni.
– Az irodalomoktatás során sokszor merül fel a kérdés: mit gondolt a költő? Fontos ez, vagy lényegesebb inkább, milyen gondolatokat ébreszt egy-egy vers az olvasóban?
– Minden mű meg akarja szólítani olvasóját. Amelyik erre nem képes, arra nem érdemes rákérdezni. Nem hiszek az esztétikai relativizmusban. Biztos vagyok abban, hogy létezik valami esztétikai mérték, ami mindenkiben megvan, s hogy ez konszenzuálissá teszi, hogy mi például a remekmű. Ha nem hinnék ebben, nem tudnék egyetlen mondatot sem leírni. Ezzel a tudattal képes az ember elhinni, hogy autentikusan meg tudja ragadni a világot.
– Mi jelent inspirációt?
– A külső inspiráció általában a nyugalom, ami lehetővé teszi, hogy arra tudjak koncentrálni, amit a világból meg akarok ragadni. Az alkotás folyamata a legmélyebb koncentráció, ami nem tűr semmit, ami szétzilálja. Hajnóczy alkoholfüggő volt, ő is hajnalban dolgozott, mikor tiszta volt. Aztán már ezeket a tiszta időszakokat is szétzüllesztette az alkohol. Ez látható az utolsó évek szövegein. Egyre szétesőbb, figyelmetlenebb, szétázott a tehetsége az alkoholban.
– A kortárs művészet, költészet, irodalom sokak számára inkább hordoz negatív kritikai tartalmat…
– Szomorú, ha ez így van. A kortárs alkotások szólnak a legközvetlenebbül hozzánk. A kortárs irodalom szerintem jól teljesít. Bár lenne néhány ilyen szinten teljesítő ágazat a gazdaság terén, kicsit máshol állna ma Magyarország. Az írók többsége nyitott, megszólítható. Közöttünk vannak. Rá lehet kérdezni bármire. A művészet befogadása munka. Ahogyan semmi nem működik, amibe nem teszünk energiát. A szerelmi kapcsolataink sem. Azt, hogy mély emberi élményhez befektetés nélkül is hozzá lehet jutni, csak a kereskedelmi tévék üresfejű műsorvezetői hirdetik.
– Mi Háy János üzenete a fiatalokhoz?
– Nincs üzenetem. Gondolkodom a világról, s ezt megosztom. Azt azonban szeretném, ha a mai fiatalok tovább megőriznék a világra való nyitottságukat, a függetlenségüket, a szabadságot döntéseikben, mint az én korosztályom.
– Mit jelent, hogy a Miskolci Nemzeti Színház az Évad szerzőjének választotta?
– Örültem neki. Otthontalan világban élünk. Boldognak kell lenni, ha menedéket kínálnak, hogy legalább kisidőre meghúzza magát az ember, és megmelengesse az áthidegült kezeit.
Kiss Judit
Fotó: Mocsári László
– A november 14-ei fellépés talán annyiban lesz más, hogy több lesz a beszélgetés-rész, de azért lesz néhány dal Zolitól, meg persze novellák, versek is. Biztos az én kezembe is kerül valamilyen hangszer, hogy milyen, majd kiderül az esten.
– Kapcsolatuk nem újkeletű. Milyen vele dolgozni?
– Tulajdonképpen nem nevezném ezt munkának. Szeretjük egymást, örülünk, ha együtt vagyunk. Ez az emberi közelség teszi lehetővé, hogy a más-más irányból hozott tartalom erősítse egymást. Gyorsan megértjük egymást, s a belső ritmusunk is hasonló. Ez a ritmus vagy tempó az alapja minden közös produkciónak, s persze minden emberi kapcsolatnak. A lassú ember megőrjíti a gyorsat, a gyors a lassút. Mi mindketten viszonylag gyorsak vagyunk, legalábbis azt hiszem.
– Nem Beck Zoli az egyetlen népszerű zenész, akivel közös alkotásokat hozott létre. Lovasi András énekelte már meg versét, közös darabot is írtak…
– Volt néhány közös fellépésünk, aztán a hátunk mögött a kaposvári színház művészeti vezetője, Bérczes László kitalálta, hogy írjunk egy zenés darabot. Mire hozzánk eljutott a hír, a színház már betervezte az előadást. Nem volt apelláta, meg kellett írni, így született a Kéz című tánczenés darab. Sok szép dal van benne, talán egyszer más színházat is megtalál, hiszen a kamaszkor alapproblémáiról beszél. A felnőtté válás, a felnőttekkel való konfrontálódás megvisel minden újabb és újabb korosztályt.
– Lovasi András és Beck Zoli dalai is megállnák versként a helyüket. A dalszöveg és vers különválasztható?
– A kortárs költészet részének tekintem dalszövegeket. A daloknál erőteljesebb a ritmikai követelmény. Szabadversekből ritkán születik jó dalszöveg. Ez nem jelenti, hogy a dalszövegnek feltétlenül egyszerűnek és könnyen fogyaszthatónak kell lennie. Bereményitől, Menyhárt Jenőn és Víg Mihályon át Lovasiig számtalan dalszerző rácáfolt erre. Költői képek, vagy a versmondat szerkesztése terén sok rendkívül bonyolult, nagy jelentéstartalmat hordozó dalszöveg van. Az is látható, hogy a dalszövegírás mindig eleven diskurzusban van a mindenkori kortárs költészettel, gondoljunk csak Lovasinál az enjambment használatára. A költészet történetében sokáig tartotta magát a dallamra való írás, az ad notam, s persze a mai napig vannak költők, akik ekként dolgoznak, bár nem tipikus. A középkorban ez volt a természetes, ilyen értelemben Balassi költészetét tekinthetjük dalszöveg-gyűjteménynek.
– A zenei világban is kipróbálta magát…
– A zenét a művészetek királynőjének tartom. Kicsit teátrális mondta, de mégis igaz. A zene úgy tudja megragadni a világot, hogy nincs szüksége fogalmiságra, tárgyiságra. Az irodalmi szöveg sem nélkülözheti a dallamot. Ha egy prózának nincs zenéje, idegtépő olvasni. Én mindig vizsgálom a szöveg dallamát, hogy akusztikailag rendben van-e. Ha fals a dallam, a tartalomban is van valami hiba. A gondolatainkat ki tudjuk magyarázni, de a dallam „eszén” nem lehet túljárni.
– Az irodalomoktatás során sokszor merül fel a kérdés: mit gondolt a költő? Fontos ez, vagy lényegesebb inkább, milyen gondolatokat ébreszt egy-egy vers az olvasóban?
– Minden mű meg akarja szólítani olvasóját. Amelyik erre nem képes, arra nem érdemes rákérdezni. Nem hiszek az esztétikai relativizmusban. Biztos vagyok abban, hogy létezik valami esztétikai mérték, ami mindenkiben megvan, s hogy ez konszenzuálissá teszi, hogy mi például a remekmű. Ha nem hinnék ebben, nem tudnék egyetlen mondatot sem leírni. Ezzel a tudattal képes az ember elhinni, hogy autentikusan meg tudja ragadni a világot.
– Mi jelent inspirációt?
– A külső inspiráció általában a nyugalom, ami lehetővé teszi, hogy arra tudjak koncentrálni, amit a világból meg akarok ragadni. Az alkotás folyamata a legmélyebb koncentráció, ami nem tűr semmit, ami szétzilálja. Hajnóczy alkoholfüggő volt, ő is hajnalban dolgozott, mikor tiszta volt. Aztán már ezeket a tiszta időszakokat is szétzüllesztette az alkohol. Ez látható az utolsó évek szövegein. Egyre szétesőbb, figyelmetlenebb, szétázott a tehetsége az alkoholban.
– A kortárs művészet, költészet, irodalom sokak számára inkább hordoz negatív kritikai tartalmat…
– Szomorú, ha ez így van. A kortárs alkotások szólnak a legközvetlenebbül hozzánk. A kortárs irodalom szerintem jól teljesít. Bár lenne néhány ilyen szinten teljesítő ágazat a gazdaság terén, kicsit máshol állna ma Magyarország. Az írók többsége nyitott, megszólítható. Közöttünk vannak. Rá lehet kérdezni bármire. A művészet befogadása munka. Ahogyan semmi nem működik, amibe nem teszünk energiát. A szerelmi kapcsolataink sem. Azt, hogy mély emberi élményhez befektetés nélkül is hozzá lehet jutni, csak a kereskedelmi tévék üresfejű műsorvezetői hirdetik.
– Mi Háy János üzenete a fiatalokhoz?
– Nincs üzenetem. Gondolkodom a világról, s ezt megosztom. Azt azonban szeretném, ha a mai fiatalok tovább megőriznék a világra való nyitottságukat, a függetlenségüket, a szabadságot döntéseikben, mint az én korosztályom.
– Mit jelent, hogy a Miskolci Nemzeti Színház az Évad szerzőjének választotta?
– Örültem neki. Otthontalan világban élünk. Boldognak kell lenni, ha menedéket kínálnak, hogy legalább kisidőre meghúzza magát az ember, és megmelengesse az áthidegült kezeit.
Kiss Judit
Fotó: Mocsári László