A Miskolci Egyetem Történettudományi Intézete és a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága közös szervezésében hívták életre a Gulág-napot. Az előadóteremben a kutatók, tanárok mellett nagy számban voltak jelen érdeklődő középiskolás és egyetemista fiatalok. A konferencia előtt bemutatták Zsíros Sándor által szerkesztett Szemelvények a Gulágok memoárirodalmából című kötetet (a könyvet a minap.hu később bemutatja).
A rendezvény néma főhajtással kezdődött. Majorszki András, a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának az elnökének a kezdeményezésére emlékeztek a közelmúltban elhunyt Rózsás Jánosra, aki a világhírű orosz író, Szolzsenyicin rabtársa volt a lágerban és megírta a magyar Gulág lexikont.
– A németektől felszabadították az országot, de közben százezreket hurcoltak el a Szovjetunióba, jórészt kényszermunkásnak. Sokan közülük sosem tértek haza – emlékeztetett a szomorú 1944-45-ös évre Gyulai Éva történész, az egyetem Történettudományi Intézetének az igazgatója. Kiemelte, hogy ez nem csak magyarországi jelenség, probléma volt, ezért az egyetemes történelem része. A magyarnál számában sokkal nagyobb társadalmi csoportokat érintett a Szovjetunióban. Saját hazájából hurcolták el a rabok többségét. Összegzése szerint a Gulag lényege a kényszeren van.
Horváth Zita történész, a Bölcsészettudomány Kar dékánhelyettese köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a kar idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját és ez a jeles rendezvény is része az ünnepi rendezvénysorozatnak.
Molnár Péter, a miskolci önkormányzat kulturális bizottságának az elnöke a város nevében köszöntötte a Gulag-nap résztvevőit. Beszédében emlékeztetett arra a régi bölcseletre, amely szerint megbocsátani lehet, kell is, de felejteni nem szabad. Igen is beszélni kell arról, hogy emberek százezreit hurcolták el Magyarországról. Miközben az ókori Róma, vagy a görök-perzsa háborúkról számtalan kitűnő forrás van, addig a közelmúlt ezen sötét fejezetéről méltatlanul kevés. Most kezdik a történészek feldolgozni.
– A Gulag borzalma ne merüljön a múlt homályába. A tanulságát ismerjék meg az eljövendő generációk – hívta fel a figyelmet a téma kutatásának, oktatásának a fontosságára Molnár Péter. Elmondta, hogy Miskolc városa fontosnak tartja és támogatja az ezzel kapcsolatos tényfeltáró munkát.
Egy család utazása a Gulag-országban az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején címmel tartott saját családjának történetéről előadást Tatjána Guszarova, a világhírű moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora. Felvezetésében emlékeztetett rá, hogy a győztesen megvívott nagy honvédő háború után a szovjet nép liberalizációs reményei gyorsan füstbe mentek. A szorítás eresztése helyett a megtorlás következett. A kiszabadult hadifoglyokat, sok külföldön szolgált tisztet, a lopásba kényszerített népet a Gulagra vitték.
– Boldog szovjet gyermekkor volt, amiről mi, úttörők dalokat énekeltünk, hálánkat kifejezendő Sztálin elvtársnak. A Gulagon éltünk, bár ezt a szót, hogy Gulag nem ismertük, de tudtuk, hogy ott vannak körben a táborok. Vannak jó és rossz emberek köztük. A rosszak megszöknek, és félni kell tőlük – idézte fel a sztálinista agymosás korszakát. Családjuk kálváriája az édesapa letartóztatásával kezdődött. Majd idézte az akkori szovjet törvényt, amely szerint a „hazaárulók” (például trockisták) családját is büntették, feleséget, gyereket, sőt, még az elvált feleséget is! A professzor saját családjának életén keresztül mutatta be Kolima (a legrettegettebb lágervilág a Távol-Keleten) életét, majd a Sztálin halála utáni változásokat.
Cs.L.
A rendezvény néma főhajtással kezdődött. Majorszki András, a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának az elnökének a kezdeményezésére emlékeztek a közelmúltban elhunyt Rózsás Jánosra, aki a világhírű orosz író, Szolzsenyicin rabtársa volt a lágerban és megírta a magyar Gulág lexikont.
– A németektől felszabadították az országot, de közben százezreket hurcoltak el a Szovjetunióba, jórészt kényszermunkásnak. Sokan közülük sosem tértek haza – emlékeztetett a szomorú 1944-45-ös évre Gyulai Éva történész, az egyetem Történettudományi Intézetének az igazgatója. Kiemelte, hogy ez nem csak magyarországi jelenség, probléma volt, ezért az egyetemes történelem része. A magyarnál számában sokkal nagyobb társadalmi csoportokat érintett a Szovjetunióban. Saját hazájából hurcolták el a rabok többségét. Összegzése szerint a Gulag lényege a kényszeren van.
Horváth Zita történész, a Bölcsészettudomány Kar dékánhelyettese köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a kar idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját és ez a jeles rendezvény is része az ünnepi rendezvénysorozatnak.
Molnár Péter, a miskolci önkormányzat kulturális bizottságának az elnöke a város nevében köszöntötte a Gulag-nap résztvevőit. Beszédében emlékeztetett arra a régi bölcseletre, amely szerint megbocsátani lehet, kell is, de felejteni nem szabad. Igen is beszélni kell arról, hogy emberek százezreit hurcolták el Magyarországról. Miközben az ókori Róma, vagy a görök-perzsa háborúkról számtalan kitűnő forrás van, addig a közelmúlt ezen sötét fejezetéről méltatlanul kevés. Most kezdik a történészek feldolgozni.
– A Gulag borzalma ne merüljön a múlt homályába. A tanulságát ismerjék meg az eljövendő generációk – hívta fel a figyelmet a téma kutatásának, oktatásának a fontosságára Molnár Péter. Elmondta, hogy Miskolc városa fontosnak tartja és támogatja az ezzel kapcsolatos tényfeltáró munkát.
Egy család utazása a Gulag-országban az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején címmel tartott saját családjának történetéről előadást Tatjána Guszarova, a világhírű moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora. Felvezetésében emlékeztetett rá, hogy a győztesen megvívott nagy honvédő háború után a szovjet nép liberalizációs reményei gyorsan füstbe mentek. A szorítás eresztése helyett a megtorlás következett. A kiszabadult hadifoglyokat, sok külföldön szolgált tisztet, a lopásba kényszerített népet a Gulagra vitték.
– Boldog szovjet gyermekkor volt, amiről mi, úttörők dalokat énekeltünk, hálánkat kifejezendő Sztálin elvtársnak. A Gulagon éltünk, bár ezt a szót, hogy Gulag nem ismertük, de tudtuk, hogy ott vannak körben a táborok. Vannak jó és rossz emberek köztük. A rosszak megszöknek, és félni kell tőlük – idézte fel a sztálinista agymosás korszakát. Családjuk kálváriája az édesapa letartóztatásával kezdődött. Majd idézte az akkori szovjet törvényt, amely szerint a „hazaárulók” (például trockisták) családját is büntették, feleséget, gyereket, sőt, még az elvált feleséget is! A professzor saját családjának életén keresztül mutatta be Kolima (a legrettegettebb lágervilág a Távol-Keleten) életét, majd a Sztálin halála utáni változásokat.
Cs.L.