– Ki-ki keserűséggel vagy bűntudattal emlékezik meg 2004. december 5-éről, a kettős állampolgárságról is kiírt népszavazás napjáról – kezdte köszöntőjét Tóth Zsombor, a Teleki Tehetséggondozó Kollégium tagintézmény-vezetője. – Tavaly nyár óta szívügyem, hogy az érdeklődő miskolciak láthassák ezeket a munkákat, amiket most kiállítottunk a kollégium aulájában.
A rövid köszöntőt követően Wass Albert és Kányádi Sándor egy-egy versét hallhatták a kiállítás-megnyitó résztvevői, majd Sólyom Ferenc csángókutató vette át a szót, aki a Csángó-himnusz első sorainak eléneklésével kezdte köszöntőjét. Ezt követően felhívta arra a figyelmet, hogy „1990-ig jószerével semmit sem tudhattunk a Moldvában élő magyarokról”, mivel nehezen voltak elérhetők a róluk szóló könyvek – vagy ha talált is valaki olvasmányt magának, nem nézték jó szemmel a „kutakodást”.
– Ma már nem kell félni, és szabad a kapu, nyitott a tér, bárki kutathatja a hazánktól elszakított területeken élő magyarok történetét, vagy látogathatja meg őket – emelte ki a csángókutató.
A kiállítás anyagára rátérve elmondta, tematikusan van felépítve a tárlat. A moldvai magyar arcok képei mellett találunk fotókat egy leégett házról, ahol megmagyarázhatatlan módon egyedül egy Jézus-portré maradt csak épen. Csángó szokásokról, temetkezési módjukról és népviseletükről szintén láthatunk képeket, melyeket „Esztári” Szécsi Zoltán nemzetfényképész készített.
– A tárlatot figyelemfelkeltésnek szánom. Ha csonka hazánk határait elhagyjuk, alig 800 kilométerre a magyarság értékeivel és különböző arcaival találkozhatunk. Ezekkel a képekkel egy érzést szeretnék átadni, nem törekedvén a valóság szépítésére, csak egyszerűen felébreszteni a vágyat – fogalmazott a nemzetfényképész.
Képeit és Zupkóné Fekete Zsuzsanna tanár saját és gyűjtött kézimunkáit az érdeklődők a január 11-éig tekinthetik meg.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.
A rövid köszöntőt követően Wass Albert és Kányádi Sándor egy-egy versét hallhatták a kiállítás-megnyitó résztvevői, majd Sólyom Ferenc csángókutató vette át a szót, aki a Csángó-himnusz első sorainak eléneklésével kezdte köszöntőjét. Ezt követően felhívta arra a figyelmet, hogy „1990-ig jószerével semmit sem tudhattunk a Moldvában élő magyarokról”, mivel nehezen voltak elérhetők a róluk szóló könyvek – vagy ha talált is valaki olvasmányt magának, nem nézték jó szemmel a „kutakodást”.
– Ma már nem kell félni, és szabad a kapu, nyitott a tér, bárki kutathatja a hazánktól elszakított területeken élő magyarok történetét, vagy látogathatja meg őket – emelte ki a csángókutató.
A kiállítás anyagára rátérve elmondta, tematikusan van felépítve a tárlat. A moldvai magyar arcok képei mellett találunk fotókat egy leégett házról, ahol megmagyarázhatatlan módon egyedül egy Jézus-portré maradt csak épen. Csángó szokásokról, temetkezési módjukról és népviseletükről szintén láthatunk képeket, melyeket „Esztári” Szécsi Zoltán nemzetfényképész készített.
– A tárlatot figyelemfelkeltésnek szánom. Ha csonka hazánk határait elhagyjuk, alig 800 kilométerre a magyarság értékeivel és különböző arcaival találkozhatunk. Ezekkel a képekkel egy érzést szeretnék átadni, nem törekedvén a valóság szépítésére, csak egyszerűen felébreszteni a vágyat – fogalmazott a nemzetfényképész.
Képeit és Zupkóné Fekete Zsuzsanna tanár saját és gyűjtött kézimunkáit az érdeklődők a január 11-éig tekinthetik meg.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.