Ugrás a tartalomra

Nem használati tárgy – szerelem

Létrehozva
Aki egyszer próbálta már, nem akar másba ülni. Se többlengőkaros felfüggesztés, se kormányszervó, mégis (vagy éppen ezért?) élmény a vezetésük. Csodaszép, a mai szemnek egzotikus vonalak, az utcán feltűnés nélkül lehetetlen végigmenni velük. A veteránautók és -motorok iránti szerelméről Lévai Tünde mesélt nekünk a 2012-es Miskolci Kalendáriumban.
A Régi Autók és Motorok Miskolci Egyesületének (RAMME) elnöke gyerekként, szüleivel gyakran járt külföldre is különböző autós és motoros találkozókra.
– 12-13 éves lehettem, amikor először vezettem veterán motort, azóta tart az oldtimerek iránt érzett szerelmem – mondja. – Emlékszem, egyszer Ausztriában kimondottan női sofőröknek írtak ki egy versenyt, így anyukám vezetett, édesapám pedig a navigátori feladatokat látta el.

Hogy mennyire kapcsolódhat egymáshoz divat és autó, arra egy példát hoz. Mint meséli, az 1963-as Opel Rekord „A”-juk restaurálását követően, egy rendezvény kapcsán színben és stílusban is „hozzáöltöztek”, amit akkor a szervezők különdíjjal jutalmaztak.

Õ azóta felnőtt, a szerelem azonban megmaradt – igazából csak a korszellem változott meg véleménye szerint. Mint mondja, „régebben főleg szerelemből vásárolt valaki veterán autót, ma már sokkal inkább befektetésnek szánják”.

Persze, vannak olyan szerencsés emberek a világon, akik nagyszüleik, szüleik garázsában lelnek rá egy már talán el is feledett régi kedvencre. Mint Lévai Tünde is vallja, igazán nem csak anyagilag megterhelő egy restaurálás, hanem az utánajárásra kell rengeteg időt fordítani. Maga is többször keresgélt egy-egy alkatrész után külföldi honlapokon, vagy írt levelet a gyárba.

Ha kíváncsi, melyik az első dízelautók egyike, amely a RAMME rendezvényein is évről évre feltűnik, vagy hogy mit kell tudni a BMW 600-as modelljéről, keresse a Miskolci Kalendáriumot az újságárusoknál.

Kujan I.