„Emlékezni kell arra, ami soha többé nem ismétlődhet meg!”

A diósgyőri várral szomszédságában lévő emlékműnél megrendezett ünnepségen Molnár József evangélikus lelkipásztor, a diósgyőri történelmi keresztény egyházak nevében mondott imádságával, emlékező szavaival kezdődött. A lelkipásztor úgy fogalmazott, ezen a helyszínen, a Diósgyőrből elhurcoltak emléktáblájánál nagyon nehéz évről-évre szólni, ehhez át kell ugyanis érezni azokat a borzalmakat, melyeket deportáltak, és családtagjaik éreztek. 



Ezt követően Ezékiel szavait idézve úgy fogalmazott, nem kívánhatjuk azoknak sem halálát, sem bűnhődését, akik az embertelen tettekért felelnek, csupán megtérésüket.
– Ha halálukat kívánnánk, nem lennénk többek náluk. Mi emlékezhetünk, de nem ítélkezhetünk, az ugyanis nem a miénk, hanem a mindenható Istené. Ennél az emléktáblánál nekünk emlékeznünk kell. Emlékezni arra, ami soha többet nem ismétlődhet meg! – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Csantavéri Tivadar, a Vitézi Rend Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Törzskapitányságának székkapitánya ünnepi szavaiban Horthy Miklós egykori kormányzó, a rend alapítójának életútját ismertette. Mint mondta, az első világháborút követő békediktátum után megcsonkított, s az 1919-es tanácsköztársaság történései után Magyarország kormányzójaként Horthy terelte helyes útra hazánkat, s kormányzása alatt hazánk virágzásnak indult, fejlődődött oktatás, egészségügy, szociális ellátások terén. Helyreállt az egészségügy, Budapest fürdővárossá vált, de ebben a korszakban épült a lillafüredi Palotaszálló is. A második világháború alatti tetteiről szólva kiemelte, bár a zsidósággal kapcsolatos döntésekbe nem szólt bele, viszont mikor értesült arról, hogy mi történik velük, leállíttatta a deportálásokat, s ezzel 200 ezer embert mentett meg a biztos haláltól.

– A háború befejeztével a nagyhatalmak nem is kezelték háborús bűnösként Nürnbergben, nem fogták perbe, csupán tanúként szerepelt a tárgyalásokon – hangsúlyozta Csantavéri Tivadar.



Ezt követően Csorba János és Heiler Éva diósgyőrből elhurcoltak naplójából idézve emlékezett a 68 évvel ezelőtt történekre, utóbbi beszédében a gulágra elhurcoltak kártalanítását sürgette.

Az eseményen felszólalt Miklós Árpád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom megyei elnöke is. A politikus beszédében felidézte az 1945 januárjában történt eseményeket.
– Tudjuk mi történt. Tudjuk, hogy azt hazudták az elhurcoltaknak, hogy a menjenek a moziba, hogy meghallgathassák az új törvényeket. Tudjuk, hogy onnan már csak katonai kísérettel léphettek ki és a pályaudvarra vezényelték őket. És tudjuk, hogy mi várt rá utánuk, mint ahogy azt is tudjuk, hogy sokan haza sem jöttek többé. Akik pedig hazatértek mégis, tilos volt beszélniük gyermekeiknek arról, hogy mit éltek át, mert azzal fenyegették őket, hogy visszaviszik őket oda, ahol annyit szenvedtek. Ötven évnek kellett eltelnie addig, hogy méltóképpen emlékezhessünk ezekre az emberekre – hangsúlyozta Miklós Árpád, hozzátéve, az elmúlt 18 évben viszont évről-évre összegyűlnek pártok, civil szervezetek, és a túlélők, valamint rokonaik, családjaik, hogy emlékezzenek annál a táblánál, amit annak idején a MIÉP, illetve az FKGP helyi szervezeti állíttattak. Miklós Árpád arra kérte az összegyűlteket, hogy azokra is emlékezzenek a táblánál, akiknek köszönhetően – politikusok,  a táblát első szóra megáldó egyházi vezetők – az emlékhely létrejött.



A beszédeket követően a emlékezés koszorúit a Vitézi Rend nevében Csantavéri Tivadar székkapitány és Tajthy Árpád törzskapitány helyezte el, a város képviseletében pedig Kiss Gábor alpolgármester, valamint Kákóczki András, a kulturális, idegenforgalmi és városmarketing osztály vezetője emlékezett, de koszorúkkal, virágokkal emlékeztek pártok, civil szervezetek képviselői, az emlékező tömeg is.

Tajthy Ákos
Fotó: Mocsári László