„Soha annyi szeretetet nem kaptam, mint Magyarországon” – ez a címe az oclise.com sevillai digitális magazinban szerdán megjelent írásnak, melyben Paco Gallardot kérdezik magyarországi két évéről.
Rafael Pineda először afelől érdeklődött a DVTK volt labdarúgójánál, milyen klub is a diósgyőri.
„Hogy jobban el tudd képzelni, olyan, mint az Atlético de Madrid magyarban. Fantasztikus két évet töltöttem ott. Természetesen senkitől nem kaptam annyi szeretetet, mint a DVTK szurkolóitól. Azt éreztették velem, hogy különleges vagyok” – kezdte Paco, majd az újságíró megemlíti, a Sevilla, a Getafe, a Deportivo, a Murcia és az Huesca korábbi játékosa Budapesttől 200 kilométerre, a szlovák határtól nem messze, a Bükk lábánál bálvánnyá vált.
„Amikor úgy döntöttem, hogy távozok, készítettünk egy búcsúvideót, hogy elköszönjek azoktól, akiktől annyi mindent kaptam. Csodálatos, amit adtak a drukkerek, a stadionban vagy az alig kétszázezres város utcáin.” A szerző ezt követően a távozás okait firtatja; mint írja, nem sikerült a klub vezetésével megegyeznie Gallardonak. „A közönség szent, imádom őket, a klubvezetés viszont ígért valamit, amit nem tartott be. Ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek. Persze mást is figyelembe kell venni, például a magányt, mely főleg télen volt rossz a 30 négyzetméteres albérletemben. Minden luxust nélkülözve éltem, egy gázlapon főztem például. Amikor távol vagy a családodtól, ezek az apróságok is számítanak. Edzés után hazamész, kint mindenhol jég, hiszen tél van, és megkérdezed, »mit keresek én itt?«” – magyarázta a spanyol, majd áttért a futballra.
„33 éves vagyok, és teljesen jó fizikai állapotban érzem magam. Amit igazán szeretek, az a futball, s a közönség szeretete, amit két éven keresztül érezhettem Magyarországon. Most nem tudom, mihez kezdjek, tudnék még futballozni, imádom ezt a sportot” – hangsúlyozza Paco, Rafael Pineda pedig hozzáfűzi, 40 mérkőzésen három gólt szerzett a jobbszélső. „A DVTK-é a legjobb közönség Magyarországon. 5000 követőm van Facebookon, és még vagy 1500 vár visszajelölésre. Kétség kívül nyomot hagytam bennük, én pedig megismertem egy másik kultúrát és országot. Sokat tanultam az életről.”
Utóbbit bővebben ki is fejti Paco Gallardo.
„Sok különbség van hazám és Magyarország között. Igaz, hogy Spanyolországban sincs minden rendben, de a vidéki Magyarországnak is megvannak a maga gondjai. Vannak, akik kétszáz euróért irgalmatlan sokat dolgoznak. Nagyobb a lemaradásuk, mint nekünk, elképzelhetetlen például, hogy egy átlagos családnak két autója legyen. Velem, azon kívül, amit meséltem, nagyon jól bántak. Mindig időben érkezett a fizetés, ebben nem volt gond, persze én is lejjebb adtam a fizetési igényeimből, amikor ezt kérték.”
A cikk utolsó bekezdésében a szerző megjegyzi, a volt Betis-játékos, Fernando, és az ex-sevillai Luque is együtt játszott Pacoval Miskolcon.
„Õk is abbahagyták. Luquet Istenként tisztelték. Jó pillanatokat éltünk át együtt, közben pedig nem győztük fogadni a helyiek felénk áradó szeretetét, akiket mindig a szívemben őrzök majd.”
Rafa Pineda azzal zárja, hogy „míg Paco Gallardo elérzékenyülve beszél magyarországi időszakáról, tudja, hogy Bellavista (Sevilla egyik kerülete – a szerk.) mellett már egy második hazája is van Európa keleti szegletében, ahol idolként kezelték, és ahol megtanult emberileg és sportolóként is fejlődni.”
Soós P.
fotó: minap.hu archívum