A régész – aki a különleges napra korhű királynéi ruhában tartott tárlatvezetést a várban – elmondta, mivel a diósgyőri vár az elmúlt hetekben munkaterületté vált, a felsővárat hosszú ideig nem lesz mód látogatni a hétköznapokon.
– Ha bejövünk majd a jelenlegi bejáraton, két oldalt a falakon a várhoz valamilyen módon kötődő címerek lesznek láthatók, illetve azon királynők arcképei, akik szintén a várhoz köthetők. Az északi és a keleti szárny újjáépül teljesen, egyebek mellett a régi lovagterem, a kápolna mind-mind eredeti pompájában lesz visszaállítva. A déli oldalon a csonka torony mai formájában marad, ott a pince lesz újjáépítve, ahol borozó, felette pedig kávézó lesz, az udvron pedig (ahol a legutóbbi időkig a várszínpad volt – a szerző) különféle mesteremberek fogadják majd az érdeklődőket, lesz fazekasműhely, ötvös-ékszerész, vadász és egy füvesasszony is „praktizál” majd – részletezte Lovász Emese.
Mint a régész kiemelte, a felsővár újjáépítése alatt a vár fenntartója, a kivitelezővel egyeztetve, több alkalommal is szeretne majd hasonló vártúrákat szervezni, hiszen „nem mindennap sétálhatunk be egy épülő, egészen pontosan újjáépülő középkori várba”.
A diósgyőri várat 1200 táján Anonymus említi először. A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nembeli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú (körülbelül 40×35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. Északnak nyíló bejáratához kőpilléres fahíd vezetett át a vizesárkon. Ernye kúriája alighanem a későbbi pálos kolostor helyén állhatott.
A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Õ az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelországba vezető út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat.
Preview Image
Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezésű kettős tornyokkal erősített, szabálytalan alaprajzú külső körítőfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester.
1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták, 1381. november 26-án a diósgyőri várban írták alá a torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Tulajdonosai sorban: Lokietek Erzsébet, Kotromaniæ Erzsébet, Mária királynő, Cillei Borbála, Luxemburgi Erzsébet, Podjebrád Katalin, Aragóniai Beatrix, Jagelló Anna, Habsburg Mária.
Lovász Emese elmondta, az utolsó királyné, aki itt élt II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. 1546-ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. – 1526 után várnagya Pemflinger Sebestyén lett. 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcső mellé ötszögű olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is – mondta diósgyőri várat kutató régész.
Történeti források szerint, ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az ő halála után a király visszaváltotta. 1564-től zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. 1596-ban a török elfoglalta Egert, és Mezőkeresztes mellett legyőzte a keresztény seregeket. Ezután hamarosan (1598-ban) Diósgyőr is elesett, és ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. Lovász Emese elmondta, bár Miskolcot és Diósgyőrt többször feltúrta, a várat sosem támadta meg a török, az szépen lassan az enyészeté lett.
A folyamatos pusztulást látva, a romokat a környék lakossága kőbányának használta. A vármegye 1784-ben engedély kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták. Lovász Emese elmondta azt is, mivel csata nem zajlott a vár környékén téves az a hiedelem is, hogy a mai csonka torony harcok során dőlt volna le, annak vesztét egy villámcsapás okozta a vár pusztulásának idején.
A diósgyőri vár helyreállítása 1953-ban indult meg, ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe, de 1960-tól a régészeti feltárás is megkezdődött. Jelenlegi formájában 2013. augusztus második feléig volt látogatható állandó kiállításaival (melyek, mint írtuk, már elköltöztek, és az átépítés alatt is látogathatók lesznek). A felsővár visszaépítésével pedig a remények szerint a diósgyőri várnak egy új, a korábbiaknál fényesebb korszaka kezdődik majd el.
