A mai Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza nyílt meg Miskolcon 1823-ban. Művészeti, színháztörténeti és történelmi szempontból is jelentős dátum ez, ezért a miskolci nemzeti vezetése a miskolciakkal együtt szeretné megünnepelni.
Kiss Csaba, a színház vezetője elmondta, a 190 évad jelentőségét a 21. században nehéz megítélni.
– Amikor Budapest lakosságának nagy része német nyelvű, a katolikus templomokban latinul szól az ima, az akkori középréteg franciául, németül beszél, kiemelten jelentős, hogy magyar nyelvű színház nyílik. Most, amikor az országban 50 színház van, nehéz felmérni valódi jelentőségét annak, hogy az akkori nyelvi közegben, egy vidéki városban, Miskolcon azt mondták, közadakozásból színházépületet emelnek. A fővárosban több német színház volt, a magyar lakosság ezekbe járt, s voltak vándortársulatok. Miskolcon pedig létrejött egy színház, amelyben elsősorban a magyar nyelv ápolása, stílusának alakítása volt fontos, ez hatalmas dolog. Történelmi szempontból is, hiszen ’48-ban volt egy forradalom, majd 9 évvel később Ferenc József osztrák császár nemzeti rangot adott a színháznak, a Kiegyezés előtt 10 évvel – magyarázta a miskolci teátrum indulásának jelentőségét Kiss Csaba, hozzátéve: a színház létrejötte a fordításirodalmat is fellendítette, s Miskolc várossá válásában is jelentős szerepet vállalt.
Miskolc nemzeti színháza ma már a magyar nyelv ápolása mellett többet jelent. Kiss Csaba kiemelte, mára az eredeti cél kiegészült az igényességgel, hiszen egy nemzeti teátrum repertoárjától nagyobb mélységet, a legjobb színészeket várja a színházba járó közönség.
– Az ízléssel, morállal ma már szinte csak a művészetek foglalkoznak. Ezek fontosságát a színházban élhetik meg az emberek, s egy nemzeti teátrumnak több eszköze van ennek megjelenítéséhez. Egy színház minőségét az ott játszó színművészek mellett azok a rendezők határozzák meg, akik az intézmény szellemiségét adják, hiszen stílust, igényességet, s darabot is a rendező választ. Miskolcon a középgeneráció öt legizgalmasabb rendezője dolgozik, s nem csupán egy évadban. Az országban kizárólag itt működik ilyen értelemben vett művészeti tanács, s összetételében is a legizgalmasabb csapat, amely a társulat fejlődésében, a színházat érintő összes fontos dologban érezteti a hatását – fejtette ki Kiss Csaba. A miskolci nemzetiben 150 művészeti alkalmazott dolgozik. A vezető véleménye szerint az ország egyik legjobb társulata, amely egységessé vált. Mint mondta, országosan is érezhető súlya van annak, ha egy színművész Miskolcra szerződik, vagy vendégművészként a miskolci deszkákon mutatkozik meg.
Az 1823-ban nyílt színház leégett, majd közadakozásból, helyi főurak adományaiból épült újra, s nyitotta meg kapuit 1857-ben.
– A városi minőség van beépítve ezekbe a falakba. Ma is azok a téglák, kövek vannak a falakban, a toronyban azok a gerendák láthatók, amelyeket ’57-ben ácsoltak. A történelmi levegő áthatja az épületet, a társulatot. Sok miskolci mondta már nekem, hogy a színház esetleges megszűnését nem élné túl a város – tette hozzá Kiss Csaba.
A színház társulata tavaly, az új vezetés elve szerint felfrissült, de sokan maradtak a régi tagok közül is. Péva Ibolya színművésznő 1966-ban kezdett a Miskolci Nemzeti Színháznál dolgozni, s csupán egy évadot töltött máshol.
– Elhívtak Kecskemétre, egy évadban 7 szerepem is volt, de a főrendező értem jött és visszakerültem Miskolcra. Itt szeretnek engem, ez az első színházam, nagyon szeretek itt lenni. A színház 150. évadának ünnepén a Csongor és Tündét adtuk elő, én voltam Tünde – mesélte a múltról Péva Ibolya, aki 1962-ben filmezéssel kezdte színészi karrierjét.
Miskolcon, elsőként Németh László Csapda című művében játszotta Puskin feleségét, de a városhoz már korábban kötődni kezdett.
– Egy iskolai kirándulás alkalmával jártunk Lillafüreden. Akkor voltam itt először, s már akkor tudtam, ide vissza kell jönnöm. A vízesésnél egy érmét bedobtam a vízbe, s az élet úgy hozta, hogy visszakerültem Miskolcra. Szeptemberben lesz 48 éve, hogy itt vagyok – mondta a színház örökös tagja, a Nívó-díjjal és számos más kitűntetéssel elismert Péva Ibolya, aki tavaly a Hideggyermekben játszott, a 190. évadban pedig A négyszögletű kerek erdőben alakít egy zöld kicsi tündét.
A színművész elárulta, a kezdetektől a 12-es öltözőben készül az előadásokra, s egykor Máthé Éva ült mellette. A Színháztörténeti és Színészmúzeum alapító tagja kiemelte, a Szabó Máté által rendezett Lázár Ervin darabban fiatalokkal játszik, s egy energikus, mindig táncoló, ugráló, éneklő tündért alakít majd.
Az ünnepi évad szeptember 20-án, a Lili bárónő című operettel kezdődik, amelyet 21-én, A négyszögletű kerek erdő követ majd – mindezek előtt azonban vasárnap a tavalyi évad legjobbjaival kedveskedik a színház társulata a miskolciaknak. Az előadások mellett lesz, zene, tánc, pihenés, játék, történelmi síkfutás, gyertyák, s 190 szilvás gombóc is.
Az ünnep programja részletesen a minap.hu programajánlójára, a Miskolci programokra kattintva olvasható.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á. - M. L.
Kiss Csaba, a színház vezetője elmondta, a 190 évad jelentőségét a 21. században nehéz megítélni.
– Amikor Budapest lakosságának nagy része német nyelvű, a katolikus templomokban latinul szól az ima, az akkori középréteg franciául, németül beszél, kiemelten jelentős, hogy magyar nyelvű színház nyílik. Most, amikor az országban 50 színház van, nehéz felmérni valódi jelentőségét annak, hogy az akkori nyelvi közegben, egy vidéki városban, Miskolcon azt mondták, közadakozásból színházépületet emelnek. A fővárosban több német színház volt, a magyar lakosság ezekbe járt, s voltak vándortársulatok. Miskolcon pedig létrejött egy színház, amelyben elsősorban a magyar nyelv ápolása, stílusának alakítása volt fontos, ez hatalmas dolog. Történelmi szempontból is, hiszen ’48-ban volt egy forradalom, majd 9 évvel később Ferenc József osztrák császár nemzeti rangot adott a színháznak, a Kiegyezés előtt 10 évvel – magyarázta a miskolci teátrum indulásának jelentőségét Kiss Csaba, hozzátéve: a színház létrejötte a fordításirodalmat is fellendítette, s Miskolc várossá válásában is jelentős szerepet vállalt.
Miskolc nemzeti színháza ma már a magyar nyelv ápolása mellett többet jelent. Kiss Csaba kiemelte, mára az eredeti cél kiegészült az igényességgel, hiszen egy nemzeti teátrum repertoárjától nagyobb mélységet, a legjobb színészeket várja a színházba járó közönség.
– Az ízléssel, morállal ma már szinte csak a művészetek foglalkoznak. Ezek fontosságát a színházban élhetik meg az emberek, s egy nemzeti teátrumnak több eszköze van ennek megjelenítéséhez. Egy színház minőségét az ott játszó színművészek mellett azok a rendezők határozzák meg, akik az intézmény szellemiségét adják, hiszen stílust, igényességet, s darabot is a rendező választ. Miskolcon a középgeneráció öt legizgalmasabb rendezője dolgozik, s nem csupán egy évadban. Az országban kizárólag itt működik ilyen értelemben vett művészeti tanács, s összetételében is a legizgalmasabb csapat, amely a társulat fejlődésében, a színházat érintő összes fontos dologban érezteti a hatását – fejtette ki Kiss Csaba. A miskolci nemzetiben 150 művészeti alkalmazott dolgozik. A vezető véleménye szerint az ország egyik legjobb társulata, amely egységessé vált. Mint mondta, országosan is érezhető súlya van annak, ha egy színművész Miskolcra szerződik, vagy vendégművészként a miskolci deszkákon mutatkozik meg.
Az 1823-ban nyílt színház leégett, majd közadakozásból, helyi főurak adományaiból épült újra, s nyitotta meg kapuit 1857-ben.
– A városi minőség van beépítve ezekbe a falakba. Ma is azok a téglák, kövek vannak a falakban, a toronyban azok a gerendák láthatók, amelyeket ’57-ben ácsoltak. A történelmi levegő áthatja az épületet, a társulatot. Sok miskolci mondta már nekem, hogy a színház esetleges megszűnését nem élné túl a város – tette hozzá Kiss Csaba.
A színház társulata tavaly, az új vezetés elve szerint felfrissült, de sokan maradtak a régi tagok közül is. Péva Ibolya színművésznő 1966-ban kezdett a Miskolci Nemzeti Színháznál dolgozni, s csupán egy évadot töltött máshol.
– Elhívtak Kecskemétre, egy évadban 7 szerepem is volt, de a főrendező értem jött és visszakerültem Miskolcra. Itt szeretnek engem, ez az első színházam, nagyon szeretek itt lenni. A színház 150. évadának ünnepén a Csongor és Tündét adtuk elő, én voltam Tünde – mesélte a múltról Péva Ibolya, aki 1962-ben filmezéssel kezdte színészi karrierjét.
Miskolcon, elsőként Németh László Csapda című művében játszotta Puskin feleségét, de a városhoz már korábban kötődni kezdett.
– Egy iskolai kirándulás alkalmával jártunk Lillafüreden. Akkor voltam itt először, s már akkor tudtam, ide vissza kell jönnöm. A vízesésnél egy érmét bedobtam a vízbe, s az élet úgy hozta, hogy visszakerültem Miskolcra. Szeptemberben lesz 48 éve, hogy itt vagyok – mondta a színház örökös tagja, a Nívó-díjjal és számos más kitűntetéssel elismert Péva Ibolya, aki tavaly a Hideggyermekben játszott, a 190. évadban pedig A négyszögletű kerek erdőben alakít egy zöld kicsi tündét.
A színművész elárulta, a kezdetektől a 12-es öltözőben készül az előadásokra, s egykor Máthé Éva ült mellette. A Színháztörténeti és Színészmúzeum alapító tagja kiemelte, a Szabó Máté által rendezett Lázár Ervin darabban fiatalokkal játszik, s egy energikus, mindig táncoló, ugráló, éneklő tündért alakít majd.
Az ünnepi évad szeptember 20-án, a Lili bárónő című operettel kezdődik, amelyet 21-én, A négyszögletű kerek erdő követ majd – mindezek előtt azonban vasárnap a tavalyi évad legjobbjaival kedveskedik a színház társulata a miskolciaknak. Az előadások mellett lesz, zene, tánc, pihenés, játék, történelmi síkfutás, gyertyák, s 190 szilvás gombóc is.
Az ünnep programja részletesen a minap.hu programajánlójára, a Miskolci programokra kattintva olvasható.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á. - M. L.