A közeli napokban újabb elismerés érte, mégpedig Svédországból! Beszélgetésünk elején leszögezte, hogy a mieinkhez képest irigyelni való helyzetben vannak a svéd rádiós tájfutók. Nemcsak azért – bár ez is alapvető – mert nincsenek anyagi gondjaik, hanem az e sportághoz való kiváló adottságaik miatt is. Számos remek terepükről van rendkívül precíz, naprakész térképük, a legfontosabb különbség azonban: míg nálunk évente 8 verseny van, náluk – Stockholmban és 100 km-es körzetében - ötven. Teljesen egyértelmű hát, miért van a legjobb felkészülési lehetősége a Stockholmban élő dr. Paál Andrásnak. - Mondana néhány szót Paál Andrásról?
- Amikor én még az első tétova lépéseimet tettem meg a tájfutás terén a hatvanas évek vége felé Debrecenben – emlékezett vissza Kovács Attila Gábor – Bandi már tagja volt a magyar rádiós tájfutó (akkori nevén rókavadász) válogatottnak. Kitűnősége 1986-ban a szarajevói világbajnokságon csúcsosodott ki, ahol egyéniben ezüstérmet szerzett. De ha nem áll meg megkötni a kibomlott cipőfűzőjét, ő a világbajnok! Mint a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének munkatársa, úgy húsz évvel ezelőtt állást kapott a svéd fővárosban, s az óta az év nagy részét ott tölti.
De azért az itthoni versenyekre is haza szokott járni, hiszen a nyíregyházi Városi Rádióklubnak is igazolt tagja. A Dél-Koreában 2008-ban megrendezett 14. vébén pedig ő volt a magyar válogatott csapatvezetője. Az azt követő horvátországi vébétől viszont már a svéd válogatottat erősíti. A tavalyi Európa-bajnokságon bronzérmet is nyert F70 kategóriában svéd társaival. Pár éve itt a Bükkben is rendezett egy versenyt, amiben én is segédkeztem neki. Skandináviában meg évente több verseny lebonyolítása is a nevéhez fűződik. Így a legutóbb Stockholm foxoring és sprint bajnokságainak megszervezését is magára vállalta. Kovács Attila elmondta, hogy a foxoring, ami a tájfutás és a rádiós tájfutás ötvözete, egyéni számként (csapatértékelés nélkül) csak 2 éve került be a világ- és kontinensbajnokságok programjába.
Paál András a stockholmi verseny pályájának térképen való megtervezésére, az úgynevezett pályakitűzésre klubtársát, a nyíregyházi Moravszki Jánost és a miskolci Kovács Attila Gábort kérte fel, ami nem akármilyen elismerés! " - Moravszki Jani 1998-ban Nyíregyházán, a 9. vébén egyéniben aranyérmes volt, csapatban pedig a szekszárdi Weisz Jánossal és velem úgy nyert ezüstöt, hogy közel egy órányi futás után mindössze 7 másodperccel maradtunk el az oroszok mögött a világbajnoki címtől – idézte ismét a múltat Kovács. - A mostani pályakitűzéssel feltehetőleg azért tisztelt meg engem is Bandi, mert az eddigi mindkét világversenyen, a két évvel korábbi szerbiai világbajnokságon és a tavalyi lengyelországi Európa-bajnokságon is dobogóra állhattam, s mindkétszer az ukrán Oleg Fursa és az orosz Guliev Chermen társaságában.
A skandináv viadal pályája végül is az én elképzelésem szerint valósult meg, s a visszajelzések szerint tetszett a résztvevőknek, köztük PA Norwaegernek, az őszi ARDF VB meghívott svéd főbírájának. Ha már közreműködtem, nyilván szerettem volna személyesen is jelen lenni, annál is inkább, mert pontosan fél évszázados pályafutásom során még éppen Svédországban, a tájfutás őshazájában nem versenyezhettem. Erre azonban semmi esélyem nem volt, hiszen még a szeptemberi, Kazahsztánban sorra kerülő világbajnokságon való részvételem szükséges költségeinek is csak csupán alig negyedrészét tudtam eddig összekalapozni" - mondta el Kovács Attila.
Azt egyelőre csak remélni tudjuk, hogy lesznek olyan támogatói a miskolci sportolónak, akiknek a segítségével végül is eljuthat a távoli országban sorra kerülő világbajnokságra, amelyen kifejezetten jó eséllyel indulhatna!
D. L.