A miskolciak Szentesen még remekül tartották magukat (4-6), hazai környezetben azonban már kiütközött rajtuk a fáradtság (10-17). És volt, illetve lehetett még valami, ami befolyásolta a szereplését az együttesnek!
Bizonyára akadtak, akik észrevették, hogy az osztályozós találkozókon egy megszokott név hiányzott a miskolci csapat összeállításából. Jakab Damján sem Szentesen, sem pedig Miskolcon nem játszott, nélküle kísérelte meg a helytállást Binder Szabolcs alakulata. A hivatalos megfogalmazás meglehetősen szűkszavúan csak annyit tett közzé, hogy a játékos „önkényesen távozott a keretből.” Kíváncsiak voltunk, mi van a szavak mögött, ezért megkerestük Bachner András szakmai vezetőt, hogy lebbentse fel a fátylat a történtekről:
– Nem szeretném túlságosan hosszú lére ereszteni a történteket, annyi történt, hogy a játékos meglehetősen magas igényekkel állt elő – mondta a sportvezető. – Ráadásul eléggé el nem ítélhető módon, mindezt olyankor tette, amikor a csapat a rá váró két legfontosabb mérkőzésére készült. Mi teljesítettük a célkitűzésünket, és osztályozót játszhattunk a feljutásért, de mindez nem hatotta meg Jakab Damjánt, aki úgy gondolta, hogy neki több, jóval több jár, mint amit eddig kapott. Érdekes, hogy mindezt a születésnapjára időzítette (1992. június 30. – a szerző)
– Mi lehetett a közvetlen kiváltó ok?
– Ezt minden bizonnyal a játékostól kellene megkérdezni, nálam teljesíthetetlen igényekkel állt elő. Azért is hatott mindez váratlanul, mert az időzítéssel cserbenhagyta társait, többek között a testvérét is, aki egyébként itthon remekül játszott, többek között három gólt is lőtt a Szentes kapujába. Ráadásul egy ilyen tett alkalmas arra is, hogy aláássa egy csapaton belül az összetartást, és megkezdődjön a széthúzás. Nálunk ez a múltban soha nem volt jellemző, és ezt a jövőben sem engedjük meg.
– Az osztályozót elveszítették, és valószínűleg egy fecske nem csinált volna nyarat!
– Ez igaz, mégsem ez a legcélravezetőbb eljárás. Azt ugyanis el tudom fogadni, ha egy játékos másik csapatba vágyódik, magasabb szinten akar teljesíteni, de vannak az elválásnak tisztességes módjai is. Elmondhatta volna, hogy mit tervez, hogy szeretne eligazolni Miskolcról, nincs is ezzel semmi gond, megérti az ember. Csak éppen most ezzel a cselekedetével meglehetősen furcsa képet festett önmagáról. A magyar pólós társadalom meglehetősen belterjes, szűk tömeg, gyakorlatilag itt mindenki tud mindent a másikról. Játékosunk tette sem marad titokban, így el lehet képzelni, milyen reakciókat vált ki, és legfőképpen milyen lesz a megítélése? Most azonban már túl vagyunk mindenen, mi örülünk az ezüstéremnek, csak a szánk íze keseredett meg, hogy ez előfordulhatott.
Doros L.
Bizonyára akadtak, akik észrevették, hogy az osztályozós találkozókon egy megszokott név hiányzott a miskolci csapat összeállításából. Jakab Damján sem Szentesen, sem pedig Miskolcon nem játszott, nélküle kísérelte meg a helytállást Binder Szabolcs alakulata. A hivatalos megfogalmazás meglehetősen szűkszavúan csak annyit tett közzé, hogy a játékos „önkényesen távozott a keretből.” Kíváncsiak voltunk, mi van a szavak mögött, ezért megkerestük Bachner András szakmai vezetőt, hogy lebbentse fel a fátylat a történtekről:
– Nem szeretném túlságosan hosszú lére ereszteni a történteket, annyi történt, hogy a játékos meglehetősen magas igényekkel állt elő – mondta a sportvezető. – Ráadásul eléggé el nem ítélhető módon, mindezt olyankor tette, amikor a csapat a rá váró két legfontosabb mérkőzésére készült. Mi teljesítettük a célkitűzésünket, és osztályozót játszhattunk a feljutásért, de mindez nem hatotta meg Jakab Damjánt, aki úgy gondolta, hogy neki több, jóval több jár, mint amit eddig kapott. Érdekes, hogy mindezt a születésnapjára időzítette (1992. június 30. – a szerző)
– Mi lehetett a közvetlen kiváltó ok?
– Ezt minden bizonnyal a játékostól kellene megkérdezni, nálam teljesíthetetlen igényekkel állt elő. Azért is hatott mindez váratlanul, mert az időzítéssel cserbenhagyta társait, többek között a testvérét is, aki egyébként itthon remekül játszott, többek között három gólt is lőtt a Szentes kapujába. Ráadásul egy ilyen tett alkalmas arra is, hogy aláássa egy csapaton belül az összetartást, és megkezdődjön a széthúzás. Nálunk ez a múltban soha nem volt jellemző, és ezt a jövőben sem engedjük meg.
– Az osztályozót elveszítették, és valószínűleg egy fecske nem csinált volna nyarat!
– Ez igaz, mégsem ez a legcélravezetőbb eljárás. Azt ugyanis el tudom fogadni, ha egy játékos másik csapatba vágyódik, magasabb szinten akar teljesíteni, de vannak az elválásnak tisztességes módjai is. Elmondhatta volna, hogy mit tervez, hogy szeretne eligazolni Miskolcról, nincs is ezzel semmi gond, megérti az ember. Csak éppen most ezzel a cselekedetével meglehetősen furcsa képet festett önmagáról. A magyar pólós társadalom meglehetősen belterjes, szűk tömeg, gyakorlatilag itt mindenki tud mindent a másikról. Játékosunk tette sem marad titokban, így el lehet képzelni, milyen reakciókat vált ki, és legfőképpen milyen lesz a megítélése? Most azonban már túl vagyunk mindenen, mi örülünk az ezüstéremnek, csak a szánk íze keseredett meg, hogy ez előfordulhatott.
Doros L.