A diósgyőri várral szomszédságában lévő emlékműnél megrendezett ünnepség Péter Andrásné Szűcs Katalin református tiszteletes és Mikolai Vince római katolikus főesperes, a diósgyőri történelmi keresztény egyházak nevében mondott imádságával, emlékező szavaival kezdődött.
Az 1945. január 23-a, esti eseményeket, amikor Diósgyőrből kényszermunkatáborba hurcoltak el több, mint négyszáz embert és az azt követő borzalmakat Csorba János idézte fel. Fehér Tibor, Fehér András túlélő fia a Megbékélés Polgári Szövetség nevében is szólt az egybegyűltekhez.
Nagyon kevesen tértek haza a munkatáborból, akiknek sikerült, azok betegen, megfáradva, megtörve érkeztek azzal a szigorú paranccsal, hogy nem beszélhetnek arról, mi történt velük – mondta a megemlékezésen Miklós Árpád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom megyei elnöke. Nagyon sokan pedig nem is mertek beszélni arról a rettenetről, ami velük történt.
Minden évben jelen van a megemlékezésen, mert nagyon fontos, egyben szomorú esemény ez minden magyar és miskolci számára, melynek során elsősorban német ajkúakat, németes nevűeket hajtottak el málenkij robotra – mondta Pfliegler Péter. Azért kell megemlékezni, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő, de városvezetőként is fontosnak tartja, hogy az áldozatok emlékét megőrizzék.
A beszédeket követően koszorúzták meg az emléktáblát az események hetven, a tábla állításának húsz éves évfordulóján.